Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

TIGRIS ÉS HIÉNA

Kecskeméti Kelemen László Kamaraszínház

Petőfi egyetlen befejezett drámáját ritkán játsszák. Sok baj volt vele. 1846 elején benyújtotta a Nemzeti Színházhoz, ahol el is fogadták, ám Petőfi méltatlannak tartotta, hogy bérletben akarják játszani, ezért visszavonta. Akkoriban a bérleten kívüli játszás volt megtisztelő, ez járt a külföldi szerzőknek és az előkelő magyaroknak. Petőfi ez utóbbiakhoz akart tartozni. Életében már nem adták elő, de 1847 elején Emich Gusztávnál megjelent nyomtatásban. Az irodalomtörténetek később sem voltak jó véleménnyel a drámáról, így 1883-ban került először színpadra Kolozsváron, E. Kovács Gyula, a színház akkori sztárszínészének rendezésében.

Műfaji meghatározása kis magyarázatra szorul. Bár cselekménye egyértelműen 1130 körül játszódik, történelmi színdarabként nem jegyzik. Nevezték romantikus bosszúdrámának, sőt e francia bosszúdrámák paródiájának is, de lírai tragédiának úgyszintén. Bírálták saját korában szabadosnak tűnő nyelvezetét, amely sehogy sem illett az Árpád-házi királyok korába. A Shakespeare ihletés jutott legtöbbször a kritikusok eszébe, elsősorban a Lear király bolondja és Sülülü hasonlósága, vagy a Titus Andronicus véres jelenetei (ezek elképesztően kegyetlenek, ezért ezt a tragédiát nem is játsszák a színházak) és a Tigris és hiéna „családon belüli” leszámolásai kapcsán.

Színpadra valószínűleg a Petőfi 200 emlékév rendezvénysorozata keretében került, a rendező Pataki András újragondolt változatában. A színpadi játék nem realista jellemfejlődésként tárul elénk, hanem költői látomásként követik egymást a jelenetek ütős hangszerek élő játékának kíséretében (zeneszerző és előadó: Horváth Kornél). A jeleneteket Petőfi-versek választják el egymástól, a díszlet egy fából ácsolt vázszerkezet, amely kitölti a színpad ürességét (tervező: Pataki András és Katona Imre). A jelmezek nem a 12. századi ruhaviseleteket tükrözik, inkább viselőjük lelkivilágát, vagy társadalmi hovatartozását mutatják egy régebbi, de nem körülhatárolt magyar történeti korszakban (jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes).

Petőfi drámája a féktelen hatalomvágyról szól. A törvénytelen Borics (Ferencz Bálint) anyját gyűlöli, mert nem jogosult a magyar trónra. Predszlávát (Csapó Virág) férje, Kálmán király űzte el magától, mert hűtlenségen kapta rajta, az asszony ugyanolyan hatalomvágyó, mint fia, Borics, mindketten azon mesterkednek, mint juthatnak a törvényesen uralkodó II. Vak Béla király (Fazakas Géza) helyére. Fontosak a mellékszálak is, Judit, Borics felesége (Horváth Alexandra) megszökik Milutinnal, Predszláva testőrével (Varga-Huszti Máté), valamint Ilona, Vak Béla felesége (Szabó Dorottya), ő a valódi uralkodó, férje fogyatéka miatt. Nem is tagadja meg szláv gyökereit, megrendezi és végrehajtja az aradi mészárlást, amikor hatvannyolc magyar urat mészároltat le, akik vélhetően vagy valósan is részt vettek férje megvakításában. Ez utóbbi vonal csak szőrmentén van jelen a drámában, az elégedetlenkedő magyar urak megöletése jelzésszerűen kerül bemutatásra (Pál Attila, Körtvélyessy Zsolt, Koller Krisztián, Lakatos Máté).

A történeti források mostohán bánnak e korszak hatalmi harcainak kellő részletezésével. A történeti regények és drámák szerzői ezért szabadon bánnak az események hézagaival. Így kerülnek be Petőfi bosszúra éhes figurái, hatalomvágyó szereplői közé Sámson (Hegedűs Zoltán), aki sem volt szeretőjére, sem tőle született fiaira nincs tekintettel, mindenkit gyűlöl, fiát, Sault (Orth Péter) megöli, majd Predszláva végez vele. (E mellékszálat a történetírás nem igazolja.)

Így a dráma végére ketten maradnak: Borics, a tigris, illetve Predszláva, a hiéna …

A dráma politikai vonulata ismerős lehet számunkra. A trónkeresők és trónra igyekvők minden korban megjelennek, csak a módszerek változnak. A hatalom megszerzése a cél, és nem az ország sorsának jobbra fordítása. Borics tehetségtelen, mint Galícia fejedelme, sőt, szép, fiatal feleségét sem képes megőrizni, de minderről nem akar tudomást venni, nagyratörő célok hevítik. Anyja női módon próbál hatalomra törni, csak a másokat eszközként való kihasználás elégíti ki vágyait. A gyilkos indulat nem lanyhul, hiába érkezik el az ország viszonylagos békébe, mindig lesznek olyan elégedetlenek, akik a legjobb uralkodót is meg akarják dönteni.

A négy felvonásos drámát erősen meghúzták, „színesítő” jelenet alig maradt, ezért tudják szünet nélkül, hetven percben játszani. A színészeknek néhány percnyi jelenetekben kell az általuk ábrázolt figurát hitelesen megformálni. A leghívebb alakítás e tekintetben Csapó Virág Predszlávája. Gonosz lényét fizikuma is segíti, és hitelesen tud ellágyulni, amikor kisebbik fiával, Saullal találkozik. Ferencz Bálint a negatív főhős, Borics megformálója, jó alakítás, bár halványabb, mint ahogy ezt maga a szerep megkívánja. Jól teljesített Horváth Alexandra (Judit), finom, légies, törékeny, tizenhat évesen már asszony, ám boldogtalan szörnyeteg férje mellett. Szabó Dorottya (Ilona) határozott királynét alakít, Orth Péter (Saul) a született áldozat, már az első jelenetben tudjuk, hogy a hatalmi harcokat nem éli túl.

Koreográfus: Demcsák Ottó, szcenika: Szabó Csaba, rendezőasszisztens: Frigyesi Tünde. Segédtervezők: Árva Nóra, R. Székely László.

Bemutató előadás: 2022. április 29.  

Megtekintett előadás: 2022. május 12.

Budapest, 2022. május 14.

                  Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©