50 perc
szórakozás
szavak nélkül, miközben csodák,
illúziók, bűvészkedések tanúi
lehetünk, és
megtudunk számos dolgot a híres Meliés-ről.
Georges
Méliès (Maries-Georges-Jean
Méliès, 1861–1938)
francia bűvész, filmrendező, színész,
producer, forgatókönyvíró, operatőr,
több mint 500 filmet rendezett. Ő építette az első
filmstúdiót Európában és
használt
először storyboardot a filmjeihez. Ezt olvashatjuk
még róla: „Méliès
varázslatos trükktechnikát alkalmazott
utópisztikus filmjeiben, többek között a
bűvészek színpadi trükkjeit, valamint a filmesek
stop-motion-eljárását és a
kasírozást. Méliès filmjeiben még
vadul gesztikuláló színészi
játékok elevenednek meg, mégis ő volt az első
kitalált cselekményt forgató rendező.
Életműve számos későbbi rendezőre hatással
volt. Az 1920-as évek közepére teljesen
tönkrement. 1928-ban a párizsi
Montparnasse pályaudvar egyik
játékárusában felismerték az
elszegényedett
rendezőt, és egy öregek otthonában helyezték
el.”
A történet,
amit most láttunk,
ebben az öregek otthonában történik,
kedélyesen, egy ápolóvővel. Tele
bűvésztrükkökkel, rózsák
számolatlanul, a cigarettára gyújtások
trükkjei,
miközben amit a kinyitható asztalon rajzol, a háta
mögött felhúzott fal helyett
egy nagy vetítővásznon megjelenik, legtöbbször
árnyjátékként, életének
legfőbb
eseményeit mintegy illusztrálva, de megtudjuk az
évszámokat is.
A halált előbb
egy,
majd több alak jeleníti meg, akik elől számos
módon bújik el – itt jön be a
képbe a személyek eltűnésének
„illúziója”, míg végül a
halál győz – vagy
mégsem. Hiszen ahogy felemelkedik a „halott”,
lerántva róla a leplet látjuk,
hogy persze – már nincs ott.
Szórakoztató,
elgondolkodtató
az előadás, jó zenével, olykor pantomim
mozgással, dinamikus felépítésben. Az
előadás nem akarja bemutatni sem az 500 filmet – a
művész néha egy felemelkedő
filmcsíkot szemlél elmerülten --, sem a
családi életét, de alkatáról,
kreativitásáról,
utolérhetetlen észjárásáról
kiváló és érzékletes képet
nyújt. Nem volt megalapozatlan
az óriási siker a nagyjából 1 órai
„kemény” munkájuk után.
A díszlet
minden szegletének jelentősége van, az elöl
álló szekrénynek, a vele szemben
álló fiókos komódnak, a kinyitható
asztalnak 1 db székkel, hátul oldalt a
négyzetes nagyalakú mosdónak aljzattal. A
szereplők még arra is képesek, hogy a
velünk szemben ülő férfinak 4 mozgó igazi
„saját” keze legyen, máskor viszont
valóban csak műanyag kézfejet látunk.
Georges Meliés-nek
még
halála is derűt sugárzó, nem véletlen a
végén a vetítővásznon megjelenő
„vége”
felirat után a három pont és egy kérdőjel.
Arca
jellegzetes a kecskeszakállal, ruhája egy bűvész
ruházata palásttal, a halál
alakjain a fekete ruhán fehér csontváz
látható természetesen.
Szereplők: Luděk
Smadiš, Milan Hajn, Petra
Cicáková,
Jan Popela, Šimon Dohnálek.
Tervező: Marek Zákostelecký.
Dramaturgia: Dominika Špalková.
Zene: DVA.
Rendezte: Jirí
Havelka.
Sok
gyerek ült a nézőtéren –
elvarázsolódva. Jó volt látni.
Megtekintett
előadás: 2022. április
24.
Budapest, 2022.
április 25.
Györgypál Katalin