Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MELANCHOLY ROOMS

Katona József Színház

Műfaji megjelölés: zenés magány nyolc hangra. A színpadon látott jeleneteknek nincs szerzője, szövege szinte semmi, legfeljebb szövegfoszlányok, zenei betétek jellemzik. És persze mozgás, mozdulat-variációk, de az is módjával. Az angol cím, a „búskomor szobák”  valójában azt jelenti: magányos, fájdalmas szobák. A forgószínpad hat, egymástól független fülkére van osztva, mindegyik egyetlen magára maradt személyt rejt, bár az elsőként megjelenő fülke (kisebb szoba) váltakozó lakóval rendelkezik: egyszer egy fiatalabb, máskor egy idősebb nő magányával találkozunk. Ugyanarról a személyről van szó egyszer idősebb, máskor fiatalabb, emlékekből összerakott formájában.

A fülkék berendezése változatos, ablakos szoba papírdobozokkal és mikrohullámú sütővel, ősz hajú nő lakója talán nemrég költözött be (Szirtes Ági); a következőben öltöző majd vetkőző férfi egy gardróbban (Takátsy Péter), tele férfi- ruhákkal; majd múzeumi kiállító-terem, közepén egy óriás tablóval, amin két kéz átölel egy női hátat, a terem őre középkorú nő (Rezes Judit), irigykedve néz az ölelő képre. Gitáros, alkoholt fogyasztó fiú szobája, hőse gitározik (Tasnádi Bence), női ruhát terít magára; szuterénlakás terráriummal, benne tv-t néző férfi (Lengyel Benjámin); majd fürdőszoba guggoló csimpánzzal (Dankó István), fejére szerelt elektromos érzékelőkkel.

A fülkék között a másfél óra játékidő alatt csak kivételes esetben történik átjárás, de ez sem hoz megoldást az elviselhetetlen magányérzésre. Kísérlet történik valamiféle közös produkció, közös életérzés létrehozására, amikor egy zenei dallam indul útra az egyik fülkében, ez bővül a további fülkék lakóinak énekével, zenei produkciójával, végül kiteljesedik egy szép kódában, amiben mindenki részt vesz, de külön-külön. Ugyanez jelenik meg a magányos fülkelakók egyéni tánckezdeményeiben, végül ez is harmonikus táncprodukcióvá fejlődik, bár megmarad egyedi produkciónak, mivel a táncolók nem együtt táncolnak. Végül van egy kísérlet arra, hogy a szereplők átlépjenek egymás fizikai terébe. A szuterénban lakó férfi átszáguld a többiek „intim” szférájába, de ez annyira meglepi a többieket, hogy nem is valóságnak fogják fel.

Ha kevés is a cselekmény, változásokat rendszeresen észlelünk, amelyeket pótcselekvésekként könyvelünk el. A teremőr változó pózai, vagy a gardróbban élő férfi átöltözései női estélyeibe, vagy meztelenre vetkőzve, végül visszatérve a nyakkendők próbálásához. Ennél bizarrabb változás az emberszabású majomnak „evolúciós” átváltozása kutatóvá, aki az eredményeket ismerteti. Az ősz hajú nő, aki fiatalkori énjével (Pálmai Anna) felváltva jelenik meg, az utolsó forgások kapcsán már egyszerre mutatkoznak – talán delíriumos állapotban. A gitáros – feltehetően alkoholista - fiúnak van lehetősége, hogy egy saját maga szerezte dalban énekelje ki belső gyötrődéseit.

Szerző híján azt feltételezzük, hogy az előadást a dramaturg (Kukk Zsófia) és a látvány tervezője (Giliga Ilka) hozta létre a zenei szerkesztő, részben zeneszerző (Bencsik Levente és Hunyadi Máté) segítségével. A főként néma jelenetek felfogása és nézői befogadása időbe telik, színpadi szöveg és cselekmény híján ez még nehezebb, mint hagyományos színdaraboknál. Kőszínházi produkció nem szokott bevállalni ennyire kockázatos témát, pláne ezzel a rendhagyó megoldással. A Katona majdnem teltházas közönsége nyitott szemmel és füllel, néma csendben várja a kibontakozást, a szobák újból és újból való előbukkanását, szó sincs türelmetlenségről, vagy idegesítő krákogásokról, papírzörgésről. Egy pisszenés nélkül ülik végig a másfél órát, majd hosszú tapsolással köszöntik a színészeket. A színház törzsközönsége minden kísérletet, újszerű megoldást, vagy színházidegen megnyilvánulást elfogad, sőt örömmel köszönt.

A darab rendezője Tarnóczi Jakab, aki három éve végzett az SZFE-n, és már megkapta a Legígéretesebb pályakezdő díját a Színikritikusok Céhétől. Azóta is a Katonában tevékenykedik, és eddigi rendezéseit is rendhagyónak lehet nevezni (Leláncolt Prométheusz, a modernre átírt Bánk bán, vagy az Isten, haza, család), a Melancholy Rooms azonban ezeknél is tovább megy. Egy olyan jelenségről tájékoztat bennünket, amit nap mint nap tapasztalunk saját környezetünkben, ám a színházban töményen kapjuk telibe. Az a mesterséges, technikával a fejünk búbjáig átitatott emberi környezet, amit mi, emberek hoztunk létre, és azt hittük, hogy ettől boldogabbak lettünk, lassan ellenünk fordul, és elpusztít bennünket. Nem látványosan, nem egyik percről a másikra, hanem lassan, módszeresen ölve meg egymás iránti empátiánkat, szolidaritásunkat, közösségeinket, a vallás évezredes védőhálóját, a család megtartó erejét, és marad a természettől elszakított, őrjítően sivár, depresszív életforma. Kizárólag pótlékokkal tudjuk helyettesíteni a régi hagyományos életformát, így válik a felnövő új nemzedék önmegvalósítóvá, alkoholistává, drogossá, és keresi a hasonló neműt párnak, vagy változtatja meg született nemét, és lesz transznemű. Egyelőre nincs kiút.

Bodnár Erika az előadás végén jelenik csak meg, ő az „átölelős” kompozíció alkotója, ígéretes művészként mutatkozik be, aki a jóra, szépre vágyik, Orpheus és Euridiké történetét próbálja mai szemmel nézni, azt sugallva, hogy Orpheus a sikertelen feltámasztás után újból meg kell, hogy próbálja feleségét felhozni az alvilágból. Ezt a hozzáragasztott monológot felfoghatjuk egyfajta megoldási kezdeménynek, bár ellentmond a mitológia bevett megoldási rendjének (ezek eseményei nem „boldog véggel” fejeződnek be).

A színészi alakítások mindegyike egy-egy önálló produkció, kidolgozva annak minden részletével. A hét szereplő közül Takátsy Péter előbb nővé, majd ismét férfivá alakulása volt igazi színészi kihívás.

A sokféle zene közül örömmel fedezhettük fel Monteverdi Orfeo c. operájának rövid részletét, illetve Purcell Dido és Aeneas–ból Didó búcsúját.

Bemutató: 2022. március 5. 

Megtekintett előadás: 2022. április 15.

Budapest, 2022. április 18.                    

                   Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©