Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KÉKSZAKÁLLÚ

Karinthy Színház

Amikor meghallottuk, hogy a Kékszakállút mutatja be a budai Karinthy Színház, azonnal felfigyeltünk rá, hiszen eddig nem volt jellemző ennyire különös művek bemutatása „a Karinthyban”. Holott a téma minden korban fontos, a férfi és nő kapcsolatának alakulása, amennyire a mi kultúrkörünket ismerjük, soha nem egyszerű. Balázs Béla 1910-ben írt misztérium-játéka sem lenne elavult ugyan, de az annak alapján Fabacsovics Lili által írt szintén misztériumjáték (ugyanúgy egy felvonásban) valóban a mának szól. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a Kékszakállúnak ügyvédi irodája és több cége van, üzlettársának mobiltelefonon mond fel, a férfi valamiféle kütyüjében rögzíti napi vívódásait, hanem Judit alakjában: a nő szinte „elveszett” szerelmesként érkezik ugyan a „várba”, de nagyon gyorsan felébred kábulatából, számon kéri a férfi hazugságait, és végül otthagyja a férfit egyedül a házban (várban). Talán a legfontosabb „fegyvere” az, hogy soha nem fél a férfitől, amikor nagyon szereti, akkor sem, és főleg később sem, ahogy egyre inkább magára talál, így valóban el tud menni.

Mindez egész habitusukban nyilvánul meg, beszédben, mozgásban egyaránt. A férfi először megbabonázta a lányt, hiszen ő nem csak apját-anyját, de vőlegényét is otthagyta e férfi kedvéért. A férfi hódításának nem vagyunk tanúi, csak elképzelni tudjuk, mi mindent mesélt a nőnek. Hiszen itt is folytatódik a titokzatosság, lényegében nem mesél múltjáról, sőt: az volt az eredeti feltétel ahhoz, hogy befogadja a lányt, ha Judit nem kérdez semmit. A nő azonban nő: mindent tudni akar, éppen azért, mert szereti, és egészében el akarja fogadni a férfit – mintha ezt lehetne. A férfi talán nem alaptalanul tart attól, hogy a végén, ha a nő minden régi történését megtudná – azt sem lehet tudni, valóban gyilkolt-e, vagy sem, és éppen ezek miatt a dolgok miatt titokzatos – otthagyja. Vívódik, tépelődik, közben mindenképpen szeretné megtartani Juditot…

Azok a bizonyos „ajtók” nem jelennek meg hangsúlyosan, egy-egy jelenetben valami „sejthető”, ahogyan az eredendően sejtelmesen berendezett és persze sötét ház forog-forog. A fürdőkád-jelenet külön érdekes, még állítólagos Kleopátra kori cseppeket is használ Kékszakállú Judit kényeztetésére, de valahogy a nő nincs ettől „elájulva” – vagy talán mégis, mert utána hosszasabb együttlétüket sejthetjük.

A nő egyre kiábrándultabb, hiszen mindig minden csak a férfiről szól, miközben alig beszél magáról, múltjáról, de Judit iránt sem érdeklődik. („Hiszen már mondtam egyszer, hogy szeretem” – nagyjából ez lehet a mentalitása. Ha egyáltalán képes igazán szeretni.) Ezerszer megkérdezi, hogy a nő szereti-e… és Judit ráébred, hogy a férfinek minden kevés. (Nagyjából persze egy abszolút nárcisztikus férfi portréja rajzolódik ki finoman, sok áttétellel, annak minden belső problémájával, félelmével és belső ürességével.) Egyvalamit nem tapasztalunk: az ún. nárcisztikus dühöt a férfinál. Éppen fordítva van: Judit lesz végül annyira dühös, hogy rázárja a férfira saját házának ajtaját, és elmegy. Ez mutatja, hogy igazából lelkileg egészséges, ha az elején képes is volt „megigézni” őt ez a „nagy szerelem”.

De hát, végül is, ha jól meggondoljuk… egyikük sem társat keresett. Judit egy „erős férfit” (amilyen igazából nem létezik), a férfi meg talán egy csodálót (aki hamar unalmassá válik).

Végül is, ez „játék”, ekként kell elfogadnunk. És a maga nemében nagyon jó: érdekes, sokszínű, sokféleséget tükröz. Határozott ívet rajzol meg a férfi-nő kapcsolatának alakulásában, elsősorban Judit alakjában természetesen, mégis összefogott, és meglehetősen sejtelmesen is egyben. Sok dolog titok marad előttünk is; amíg nézzük, talán fel sem tűnik, annyi másféle dolog köti le figyelmünket.

Pedig nem egészen egy óra. De minőségi egy óra: mozgalmas, figyelemfelkeltő, egyik „fejezetből” a másikba (7 fejezet van) szinte észrevétlenül átúszó játék. Mindketten ugyanígy, csaknem észrevétlenül válnak egyre idegesebbekké, idegenebbekké egymás számára, nem tudatosul bennük, ahogy tönkremegy a kapcsolatuk, az életük…

Mindehhez sokféle kellék és átlátszó függöny, textil szükséges, öltözékük viszont zömében mai, de azért előkerül a két palást is. Igaz, nem lett „folytatása”, csak képzeletünk játszhat itt is.

Kékszakállú: Szabó P. Szilveszter, Judit: Orbán Nelli.

Sokféle zenei részletet hallhatunk, Kovács Adrián munkája. Díszlet- és jelmeztervező: Rákay Tamás, díszletkivitelezés Major Attila. Hang: Voronkó Miklós, fény: Dubniczky László, kellék: Bíró Tamás. Társrendező: Pányik Tamás.

Rendezte: Kovács Adrián.

Bemutató: 2022. március 19.

Megtekintett előadás: 2022. március 18.

Budapest, 2022. március 19.

  

                     Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©