Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ÜVEGFIGURÁK

Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad

Többször láthattuk az Üvegfigurákat, lehangoló jellege ellenére (vagy éppen azért) időről időre játsszák színházaink Tennessee Williams visszaemlékező darabját, ám mindig másként.

Amit most látunk: viszonylag nagy játéktérben egymástól feltűnően távol áll néhány bútor, a tér lehet egyetlen nagy szoba is. Egyik oldalon hosszú pamlag, a másikon asztal az írógéppel, középtájt egy kicsi asztalon régi gramofon, a színpadot hátul egy végtelen hosszú lóca zárja le. (Díszlettervező: Ondraschek Péter.) Ebben az óriásinak tűnő élettérben igyekeznek megérteni egymást hárman: az eltörődött, de még fiatalos anya (Amanda Wingfield – Söptei Andrea), kalandvágyó fia (Tom Wingfield – Berettyán Sándor) és az előadásban olykor a húgának, de inkább a nővérének nevezett lány (Laura Wingfield – Ács Eszter). Lassan kiderül, hogy a lánynak nem az enyhe sántítás az igazi problémája, ennél sokkal nagyobb a baj, amivel azonban nem képesek-akarnak szembenézni. A lány nem tudta elvégezni a középiskolát, majd éppen most a kereskedelmi iskolát sem, de hogy nem járt be, letagadta anyja előtt. Tom egy számára rémes cipőraktárban dolgozik, érettségije van, nem ért semmihez, de verseket ír, és kitörési kalandvágyát – ebben, mint mondják, a már régen örökre eltávozott apjára üt – folytonos moziba járással elégíti ki, de már azt is megunta (érthető módon), messzebbre vágyik. Ennek érdekében nyugodtan másra költi a villanyszámlára kapott pénzt. Amúgy is keveset keres, hiszen gazdasági válság van. Amikor anyja azt tanácsolja neki, hogy esti iskolában tanuljon, visszautasítja, nem neki való.

Barátja sincs igazán, egyvalakit ismer jobban a raktárból, csak éppen soha nem beszél lánytestvéréről, a barát (Jim O’Connor – Herczegh Péter) pedig soha nem említi, hogy vőlegény, és hamarosan megnősül. A fiút, anyja kérésére, Tom meg is hívja vacsorára hozzájuk, hátha megtetszik neki Laura. Az anya már más kiutat nem lát arra, hogy miből és hogyan fog megélni Laura, ha vénlány marad.

Jim szívesen eljön, és kiderül, hogy ő bizony este iskolában, tanfolyamokon tovább képezi magát, konkrét érvényesülési tervei vannak. Tomnak ez sem tetszik, ő kalandos életet akar.

Jim állítólag ért az emberekhez, így megpróbál közelebb kerülni Laurához is, ami csaknem sikerül. De mivel a lány „félénk” viselkedésének okát csak abban látja, hogy a lány „túl önbizalomhiányos”, megpróbál segíteni neki, tanácsokat ad, megcsókolja, táncol vele – és összetörik a legkedvesebb üvegfigura. A csóktól a lány teljesen elvarázsolódik, már nem is igazán tér magához, különösen, amikor számukra kiderül, hogy a fiú vőlegény.

Más társaság, újabb fiú szóba sem kerül. Tom pedig elmegy, később örökre is, nem veszi magára a felelősséget anyjáékat eltartani. De nővére árnya tovább kíséri kalandozásaiban is, bár anyja és nővére sorsát nem tudjuk meg.

Az anya, Amanda itt nem tűnik túl erőszakosnak, kétségbeesésében a régmúltjához menekül, amikor sok udvarlója volt, kivirul, amikor vendégségbe várhat egy élő fiatalembert, kacérkodik a fiúval régi ruhájában. Fontos számára a telefon, ami részben férjére utal, részben talán némi pénzhez juthat általa előfizetés gyűjtésével, ha nem is nagy sikerrel.

Annak nem látjuk jelét, hogy anyja miatt lenne ennyire visszahúzódó a lánya, Amanda aggódása Laura további sorsa miatt viszont egyáltalán nem alaptalan. Hiszen a lány tényleg nem ebben a valós világban él.

Ezt a nem éppen vidám történetet még inkább alátámasztja az előadás viszonylagos és szándékos vontatottsága. (Rendező: Eirik Stubo.) Ingerszegény a környezet, de a lány számára ez éppen így elviselhető. Anyja eljár bizonyos „közéleti” női társaságba, a fiú részint dolgozni jár, részint és minden este moziba, mások kalandjait nézni legalább. Még mindig jobb, mintha inni járna, amitől anyja tart.

A járható, hétköznapi út természetesen Jimé: igaz, hogy most ő is raktárban dolgozik, bár a gimnázium sztárja volt, de tanul, megnősül, konkrét tervei vannak. És tesz is megvalósulásukért.

Az író maga befutott, tehetsége révén számos sikeres drámát tudhatott magáénak, de fájdalmas éveit nem volt képes elfelejteni, ki kellett írnia magából sokan mások közvetett okulására – is. Bár azt megmondani, hogy egy ilyen helyzetből – amerikai gazdasági válság, beteg nővér, munkanélküli és feltehetően semmilyen végzettséggel nem rendelkező anya – hogyan lehet kijutni, kívülről ítélve, a lázadó és kalandra vágyó fiú szemszögéből nézve – hiszen így íródott a darab – nem is lehet. Csak lehangolódni. Igen, törékenyek az üvegfigurák, melyekkel a lány játszott, és recsegősek már a régi hanglemezek, amiket hallgatott.

Pedig más életre is alkalmas lehetett volna, ha a kettősük – Laura és Jim – boldog perceit nézzük. Közel 80 év távlatából nem lenne igazságos ítélkezni, akkor még másképpen látták a „lelki” sérülteket. Ma már jobb a helyzetük…

A lány ábrázolására Ács Eszter kiváló, nem annyira „hisztis”, mint inkább elmélázó, más világban élő. Berettyán Sándor, a fiú lázadó ugyan, de nem elviselhetetlenül, és inkább szomorú, amikor elmeséli fiatalkorát. Az anya, Söptei Andrea kétségbeesetten vidám, amit nyilván jól éreznek a gyerekei. Meg persze mi is.

Jelmeztervező: Mészáros Zsófia. Az öltözékek kifejezőek, Lauráé kissé „ügyefogyott”, az új zöld színű ruhája előbb kissé meglepő, de igazából illik rá. Az anya ruházata korabeli, a „régi báli” ruha sem feltűnő, bár természetesen furcsa ebben a világban. Tomé inkább lezser, ami utal némileg bohém jellemére. Jim pedig természetesen viszonylag elegáns öltönyben jön látogatóba a csokor virággal.

Dramaturg: Ölveczky Cecília, tolmács: Scherer Fruzsina, rendezőasszisztens: Kernács Péter.

Az előadást két részben láthatjuk, 2 óra 40 perben.

(A fordító személyére egyelőre nem találtunk utalást.)

Bemutató: 2021. december 16.

Megtekintett előadás: 2022. március 14.

Budapest, 2022. március 15.

                      Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©