Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

CZILLEI ÉS A HUNYADIAK

Újszínház

A történelmi dráma műfajába tartozik. A témát többen is feldolgozták a reformkor idején. A régi nagy magyar hősök, a magyar történelem dicső, ám viszontagságos eseményei sorra megjelentek a színpadon, a Hunyadi-téma ebben is elöl járt. E téren Tóth Lőrinc volt úttörő, aki két drámát is írt (Hunyadi László; Ronow Ágnes), és az ő drámájából írta Egressy Béni az Erkel-opera librettóját. Így esett meg az, hogy a Nemzeti Színház 1844. január 27-én már bemutatta Erkel operáját, majd 1844. június 18-án mutatta be az operától teljesen független Czillei és a Hunyadiakat Vörösmartytól.

Az opera nyerte meg a népszerűségi versenyt. Erkel nagyszerű zenéje fülbemászó dallamokat rejtett, ismertté vált a nyitány, a palotás, a bordal, és mindenekelőtt a Meghalt a cselszövő mint vegyeskari betétdal lett négy évvel később a forradalom ikonikus dala. Vörösmarty történelmi tablója egy volt a sok közül, viszont túlélte korát, és mind a mai napig az ő műve tér vissza újból és újból a magyar színpadokra.

A több szálon futó öt felvonásos történelmi dráma mindig is túl hosszúnak bizonyult a színházak számára, húzni kellett belőle, hogy ne tűnjön unalmasnak. Mára a terjedelmes szöveg két felvonásnyira zsugorodott számos mellékszereplő elhagyásával, koncentrálva Czillei gyűlöletes ármányaira és a magyar főurak árulására.

A cselekmény 1456-ban játszódik, amikor Hunyadi élethalálharcot vív Nándorfehérvár alatt a törökkel. A magyar főurak mindezt irigységgel és gyűlölettel nézik, nekik még az is jobb lenne, ha a török győzne. Ezért ujjongva fogadják Hunyadi János halálhírét nem sokkal a győzelem után. De itt van az utált hős két fia, most ellenük lépnek fel, amihez meg akarják nyerni V. László király egyetértését. Az ifjú király azonban szerelmeivel van elfoglalva, az erotikus figyelemelterelés éppen Czillei műve, aki átengedi neki eddigi kedvesét, Ágnest, aki ezúttal parancsra a király kedvese lesz. Közben Gara nádor beleegyezik, hogy lánya, Mária Hunyadi László menyasszonya legyen, bár ő is a Hunyadi-ellenes párt tagja. Valójában Gara áruló, és a Hunyadiak ádáz ellensége, ahogy Ujlaky Miklós erdélyi vajda és Giskra cseh zsoldosvezér is. A Hunyadiak elleni gyűlölet oka nemcsak felkapaszkodott voltuk, hanem alapvetően az a jóslat, miszerint az egyik Hunyadi-fiúból idővel király lesz. Czillei titokban szövetkezik Brankovics György szerb despotával, akinek a két Hunyadi fejét ígéri szolgálatai fejében. A válaszlevél a Hunyadi párt kezébe kerül, Czillei árulása világossá válik. Csapdát állítanak Czilleinek, aki Hunyadi László életére tör, de László leszúrja az árulót. V. László király megrémül pártfogóját holtan látva, ám kénytelen büntetlenséget ígérni az áruló megtorlásában résztvevőknek. [Az eredeti szövegben a büntetlenség nem hangzik el, pusztán Czillei árulását és jogos megtorlását ismeri el a király a befejező jelenetben. Vörösmarty folytatni akarta a Hunyadi-témát, de végül mégsem írta meg, miért fejezik le később Hunyadi Lászlót.]

Csiszár Imre rendező egy lecsupaszított, alapkonfliktusra épített színdarabot hoz színre, amely díszlet nélküli színpadban gondolkodik, a hátteret egy jelzéses vörösréz fal alkotja, a zsinórpadlásról is fémtáblák ereszkednek le időnként (látványtervező: Szlávik István). Valószínűleg a jelmeztervek is a látványba tartoznak bele (nincs jelmeztervező), a férfi öltözetek a drapptól a sötétbarnáig az összes árnyalatot felölelik, a nők viselnek a barnától elütő élénkebb ruhadarabot. A ruhák szabása végletesen leegyszerűsített, alig utal valami arra, hogy öt és fél évszázadra vagyunk a mától. A király (V. László – Bánföldi Szilárd) a darab kulcsfigurája, akit gyerekes naivitás jellemez, képtelen önálló gondolkodásra, legkevésbé egy ország irányítására. Minden döntésében nevelőjére és rossz tanácsadójára, Czillei Ulrikra hallgat, aki a nagybátyja is anyai ágon. Ebben az előadásban az ő gyengesége, infantilis megnyilvánulásai komikus karaktert formálnak belőle. Ennek a jelzésére szolgál a drapp színű palást, alatta csipkés holmi, és a fején hordott aranyszínű korona-féleség. Az ő figurája jócskán túlmutat Vörösmartyn, nála gyenge ugyan a király, de nem nevetséges. Hunyadi László alakítója (Almási Sándor) viszont nem elég jelentős személyiség sem a királlyal, sem Czilleivel (Viczián Ottó) szemben. A kamasz Hunyadi Mátyás figurája lenne az, akit fel lehetett volna építeni mint leendő királyt, aki már itt is kiemelkedik a többiek közül. Kazári András ezt a feladatot nem tudta maradéktalanul teljesíteni.

A szöveg drasztikus rövidítése, a gyors tempó, a díszletnélküli színpad és a sokszor artikulálatlan szöveg okozhatja, hogy időnként az az érzésünk, amit látunk, hallunk, nem több, mint Vörösmarty kissé maihoz igazított szövegének felmondása (dramaturg: Bártfay Rita). Egyetlen ihletett pillanata az előadásnak a déli harangszó megjelenítése harangkötelek színpadi meghúzása által. A harang felcsendülése magasztos hosszú pillanat, kár, hogy hamar véget ér.

A szórólapon feltett politikai kérdés, miszerint a haladó európai államokhoz csatlakozzunk, vagy a magyarság ősi hagyományaihoz ragaszkodjunk, nem vált relevánssá az előadásban. A megoldás a második lehetőségben (hagyomány) van, és ezt majd Mátyás uralkodása (1458--1490) fényesen fogja mutatni. A kérdésfeltevés a dráma megírásának idején éppoly fontos volt és azóta is az, a kiegyezés körüli harcok, a Monarchia békés évtizedei, a két világháború előtti, alatti és utáni időkben mind a mai napig. Jó lenne legalább az Újszínház falai között határozott, hangban és cselekményben egyértelmű megerősítést kapni.

A már említett színészi teljesítményeken túl Viczián Ottó indulataiban kiváló Czillei volt, fizikai mivoltában nem tudta megjeleníteni az álnok cselszövőt. Ifj. Jászai László (Giskra) jól bánt az alkatának megfelelő figurával, Lux Ádám (Gara) és Gregor Bernadett (Ágnes) jó artikulációjukkal tűntek ki, Brunner Mártának (Szilágyi Erzsébet) alig maradt szövege a húzások miatt. Dichter Dóra (Gara Mária) az érzelmeket kissé iskolásan közvetíti. A sok epizódszerep szinte összemosta a többi közreműködőt (Incze József, Szakács Tibor, Darányi Ádám, Jánosi Dávid, Vass György, Nagy Péter János, Katona Zsolt, Szarvas Balázs, Vándor Tóth Zoltán, Incze Máté, Tóth Tamás, Gyürki István, Szabó Zsuzsa, Szabó Szása, Báhner Péter).

Zenei szerkesztő: Nemessányi Éva, a rendező munkatársa: Ullmann Krisztina.

Bemutató: 2022. március 11.

Megtekintett előadás: 2022. március 8.

Budapest, 2022. március 13.

                    

                       Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©