Viszonylag
friss keletkezésű Sally Potter fekete
komédiának minősített
színdarabja, 2017-ben keletkezett, s még ebben az
évben film készült belőle. A
filmet maga az író rendezte, benevezték a Berlini
Nemzetközi Filmfesztiválra,
ahol az alkotás Guild Film-díjat
kapott. Magyarra Kovács Krisztina
fordította (ő egyúttal a dramaturg is), a Pesti
színházi előadás rendezője: Paczolay
Béla.
A
Party szórólapja két
figyelemreméltó információt is tartalmaz.
Kiemelve,
piros tintával korhatárt adnak meg a
megtekintésére (18 éven aluliaknak nem
ajánlott). A másik a mottó, amivel a
rövid
tartalomismertetés kezdődik: Minden
sikeres nő mögött áll egy másik nő…
Nos,
valóban, női fölényt
tapasztalunk szereposztásban és egyébként
is. A történet még a Brexittel is
összefügg, miszerint a szigetország
összeomló félben lévő
egészségügye ihlette
a színdarabot. A főhős Janet, egy brit, nem
kormányzópárt politikusa, akit
árnyékminiszternek választottak meg épp az
egészségügyben. Vagyis, ha a
legközelebbi választáson bekerülnek a
koalícióba, vagy nyernek, ő fogja
betölteni az egészségügyi miniszteri posztot.
Nagy boldogságban ünneplik – szűk
baráti körben – az eseményt, Janet telefonos
gratulációkat kap percenként,
többségét konszolidáltan fogadja, feltehetően
a szeretőjének telefonja az, amit
titkolni akar, ezért őt elhalasztja későbbre.
Férje Bill, eközben szinte
agonizál a nappaliban vörösborozás közben,
hamarosan megtudjuk, végstádiumban
van, rákos. Megérkezik April és Gottfried, ők
házaspár, a férfi life coach
(életvezetési tanácsadó), az asszony Janet
barátnője. Majd Martha és Jinny
érkeznek (öreg és egy fiatal nő), ők is
„házaspár”, Jinny hármas-ikrekkel
terhes. Végül Tom, a bankár, aki kokaint szippant a
fürdőben, ideges, csak
később tudjuk meg, felesége, Mirian régóta
Billel csalja meg. Mirian későbbre
ígérkezik, dolga van.
A baráti
társaság tagjai közt még
látszólag sem ideális a kapcsolat. De hogy
mennyire nem az, gyors egymás utáni
jelenetekben derül ki. Tomnál pisztoly van, amit egy
óvatlan pillanatban a
szemétládába dob, később Janet a WC
fedelébe rejti. Bill betegségének
feltárulása alkalmad ad a leendő miniszterasszonynak,
hogy az egészségügy
elméleti kérdéseit taglalja (mint a
kampányban oly sokszor eddig), aztán
könnyes szemmel adja az önfeláldozó
feleséget, aki feladva a karriert, férjét
fogja ápolni a végstádiumban. Csakhogy ez Billnek
nem kell, ő Miriannel akarja
a hátralévő időt tölteni, szeretik egymást.
Martha és Jinny eltávolodnak
egymástól, a hármas ikrek megszületése
félelemmel tölti el Marthát, de Jinnyt
meg akarja tartani. Gottfried tanácsai hasznavehetetlenek,
ám April végül arra
a következtetésre jut, hogy élete párja nem
is olyan rossz férj, mint eddig
gondolta, talán nem válnak el, ahogy korábban
tervezték. Billt Tom megüti, a
férfi összeesik, attól tartanak, meghalt, ám
felesége újraéleszti, Csengetnek,
és Janet a megtalált pisztollyal megy ajtót nyitni.
Khell
Csörsz
díszlettervező kénytelen volt egy egész apartmant
beépíteni a színpadba, hiszen
a darab jellegéből kifolyólag szükség volt
konyhára (sütő, hűtő, vízcsap,
munkaasztal), fürdőszobára (folyóvíz,
WC-ülőke), lemezjátszóra (lemezről jön a
beat, rock, Dido búcsúja), és még
bejárati ajtóra is, hiszen itt jönnek be a
vendégek. A naturalista díszlet még tűzjelzőt is
beiktatott, amit
kigyulladásakor le kell verni a plafonról. A pezsgő is
valódinak látszik, a
tekercs elég a sütőben, és a szemétben
köt ki. Az aprólékos díszlet- és
kellékelemek hiteles felvonultatása mellett a
vázolt szituációk és azok
politikai és magánéleti beltartalma tűnik
hamisnak, erőltetettnek,
mondvacsináltnak.
Fizetős vagy
állami egészségügy?
Lombikbébi program meleg pároknak? Kemoterápia,
bizonytalan hatású gyógyszerek
helyett meditálás,
természetgyógyászat? Lehet, csak ettől sem
oldódnak meg a
lelki- és egyéb válságban szenvedő ember
problémái. A féktelen szabadság sem
hoz lelki megnyugvást, hanem újfajta terheket ró a
modernséget hajhászó embereknek.
Minden hétköznapi fordulat mintha álságos
lenne, valahogy túlburjánzik a
játékidő másfél
órájában. Hiába ismerősek a
szituációk, nem érezzük magunkénak
őket.
A szereplők
közül Kovács Patrícia (April)
érzi magát
leginkább elemében. Magabiztos játéka
folytán uralja a társalgást, bemondásai
ülnek, viselkedése természetesnek tűnik. Ezt
kevésbé lehet elmondani Hegyi Barbara
(Janet) játékáról.
Szerepében valóban sok ellentétet, hatalmas
fordulatokat kell hitelesen
megoldani, ez nem mindig sikerül. Lukács
Sándor
(Bill) óriási rutinja ellenére
túljátssza az öreg bohém
(valójában bohóc)
hálásnak mondható figuráját. Telekes
Péter (Gottfried) testhezálló szerepet kapott
ebben a szelíd szélhámoskodó,
inkább elméleti, semmiképp gyakorlatias
figurában. Igó Éva (Martha)
és Szilágyi
Csenge (Jinny) meleg házaspárként jó
összjátékot nyújt, Horváth
Szabolcs (Tom) játéka
tökéletesen idomul a többiekéhez, nem is
vesszük észre, hogy ő beugrással
játszotta el ezen az estén Tom szerepét.
A
világítás (Csontos Balázs)
fontos része az előadásnak, mivel egyszerre kell
láttatni mindhárom helyszínt (fürdő, nappali,
konyha), és három különböző
szituáció, párbeszéd zajlik úgy,
hogy a többiek nem tudnak a másik két
helyszín
történéseiről. Ezt oldja meg a
világítás, amikor az aktuális
helyszínt
megvilágítja, a másik kettőt befagyasztja.
Napjaink
ruhatárát idézik Lisztopád
Krisztina számunkra ismerős
jelmezei. A rendező munkatársa: Szládek
Kata.
Bemutató
előadás: 2021. december 4.
Megtekintett
előadás: 2022. február 12.
Budapest,
2022. február 14.
Megjelent a Kláris
22/4. számában
Földesdy Gabriella