A cím
láttán, hallatán
két film is eszünkbe jut. Talán jobban
emlékezünk az 1943-ban készült Hamza
D. Ákos rendezte filmre, amelyben Latabár
Kálmán játszotta a kettős
főszerepet. Kisebb sikert könyvelhet el magának a 2005-ben
készült film Gyöngyössy Bence
rendezésében, Rudolf Péter
főszereplésével. Mindkét
esetben túllépünk a történet
sutaságain, kissé erőltetett helyzet- és
jellemkomikumain, mert kitűnő szereplehetőségeket nyújt a
színészeknek, és ezt
mindenkor szem előtt tartja színház, kritikus, na
és legelsősorban a színész,
aki remekelhet benne. A darab rendezőjeként Bodrogi
Gyulát köszönthetjük, aki 24 éven
át tagja is volt a társulatnak (1958–1982).
A József Attila
Színház előadásában Barabás
Pál
vígjátékát Fényes
Szabolcs slágerré
vált dalaival színesítik (zenéjét
összeállította: Gém György).
A manapság igen divatos, de fontos és
szükséges
nosztalgiaérzésre építették fel az
előadást, a kissé korosabb nézők szívesen
hallgatják ifjúságuk kedvelt slágereit,
mint pl. az Álmaimban valahol, Tíz
óra múlt, Rejtély,
Fogj egy sétapálcát, Csinibaba [ez történetesen Bágya
András szerzeménye],
Például Te, és még sok más
szép dalt
dúdolnánk mi is szívesen a
nézőtérről az előadókkal, ha nem kellene hallgatva
figyelnünk.
Csík György díszlet-
és jelmeztervező egy operettszínházi teret hozott
létre a József Attila Színház jóval
kisebb színpadán, de a törekvés
egyértelmű.
Baloldalon a Hotel bejárata, előtte pihenő pad,
szökőkút, középen hátul
bárpult, előtte kávéházi asztal,
székekkel, jobb oldalon bejárat a táncterembe.
Hátul egy erkély, ebből lépcső vezet be a
színpad közepére, ahol a táncok és a
szerelmi jelenetek zajlanak. Mindez persze szerényebb kivitelben
van jelen,
mint az operettekben.
A történetet
ismerjük.
Pintér Ibolya (Kulcsár Viktória)
fiatal színésznőt ketten is meg akarják
hódítani. Egyikük Sóvári Péter (Horváth Sebestyén Sándor), ő az
ország-világ
„második” legjobb színésze, ő emelte
ki Ibolyát a karból, segítette, hogy
ismert, sikeres színésznő legyen. A másik
udvarló gróf Borsay Ubul (Zöld Csaba),
aki híres nőfaló, vagyonát
azonban elvitte a sok adósság, semmije nincs, csak egy
gazdag özveggyel kötött
házasság mentené meg a csődtől. Ibolya naiv,
kissé tapasztalatlan fruska,
szerelmes Sóváriba, öltöztetőnője (Kocsis
Judit) tanácsokkal látja el, mikor fogadjon el
és mikor utasítson vissza
egy meghívást. Sóvárinak a főrendező (Újréti
László) ad tanácsokat, aki jókat mulat
„a függöny mögött” az egyre
kifacsartabb átverési jeleneteken.
Az eseményeket a
féltékenység mozgatja, Sóvári
és a gróf féltékenyek a riválisukra,
de nyílt
küzdelmet nem vállalnak egymással.
Megoldásként egy újabb személy lép
be a
képbe. Madridból megérkezik a gazdag spanyol
özvegy, Dulcinea Juares (Fehér Anna), akire
a gróf akarja kivetni
a hálóját, hisz sürgősen pénzre van
szüksége. A második felvonás
humorforrása
Sóvári színészi magánszáma,
amelyben a spanyol özvegyet játssza el, ezzel
leckézteti meg a szélhámos grófot,
és szerzi vissza mit sem sejtő szerelmét,
Ibolyát.
A
vígjáték azon áll
vagy bukik, hogy megfelelő karaktereket találnak-e
Sóvári színész, és egyben a
spanyol özvegy eljátszására. A másik
fontos szempont, hogy elég gazdagok-e a
jelmezek, és mennyire profi a táncos statisztéria.
A színház láthatóan nagyon
igyekszik minden feltétel maximális
teljesítésére, nyolctagú, profinak tűnő
tánckar, a jelmezek többsége jó
minőségű anyagból készült, a díszlet
imitt-amott szegényes részleteket mutat, viszont a
szereplőgárda igen jó
formában teljesít. Sóvári szerepében
Horváth Sebestyén Sándor hatalmas
energiákkal felvértezve teszi
magáévá a kettős szerep sorsdöntő
fordulatait.
Magabiztos, időnként még túl is játszik.
Zöld Csaba lepukkant grófként nagyon
hiteles, piknikus alkata, kopaszsága, mély hangja
nevetséges figurává, sőt,
egyenesen balfácánná teszi alakját.
Kulcsár Viktória a naiva szerepben szinte
túlzottan is elfogulatlan, picit lehetne rafináltabb.
Fehér Anna Dulcineája a
helyén volt, zöld estélyi ruhája igen
jól állt rajta. Kiváló
alakítást nyújtott
Újréti László a főrendező
szerepében. Megszokhattuk tőle, évtizedek óta
minden
szerepben kiválót alkot, egyszerűen megunhatatlan.
Kellemes meglepetésként
hatott Lukács Dániel a hotel
portásaként.
A legkisebb arcrezdülése, kézmozdulata is ki volt
dolgozva. Élvezetes alakítás
volt. Kocsis Judit Kamillaként [letűnt színésznő
és öltöztetőnő] már-már torz
módon irigy, pofátlan, magamutogató, erőszakos
voltában magát az elviselhetetlenséget
adta elő. A boyt talán Németh
Krisztián
Róbert adta elő, selypes beszéde, affektált
modora kicsit kilógott az
előadásból. Resetár Dániel
újságírói
szerepe csupán nyúlfarknyi, amatőr
fényképezőgépe – főként, hogy
használja is –
egyenesen komikus.
Az öttagú
zenekar
helyett zongorakísérettel hallottuk az előadást (Neumark Zoltán/Hegedűs Szabolcs).
Zenei vezető és korrepetitor: Neumark
Zoltán, koreográfus: Bóbis
László,
dramaturg: Frenkó Zsolt, koreográfus
asszisztens: Horváth Ádám.
A József Attila
Színház
ismét a széleskörű
nézőközönség
meghódítását célozta meg. Bodrogi
Gyula több
hírlapnak is nyilatkozta, hogy „gondtalan
boldogságot” szeretne adni a
nézőknek, és hogy szereti a felcsendülő dalokat,
izgalmas maga a feladat is
számára. A társulat vidéki
vendégjátékokra is elviszi az Egy
szoknya, egy nadrágot,
amely feltehetően sokáig megy majd.
Bemutató
előadás: 2021. szeptember 11.
Megtekintett
előadás: 2021. június 29.
Megjelent
a Kláris
21/5. számában.
Földesdy Gabriella