A szerző, Isabelle
Le Nouvel neve nem cseng ismerősen. 1973-ban született
Lyonban, majd
ott színésznőként dolgozott, elsősorban
klasszikusokat alakított. Több darabot
írt, ezeknek általában sikere volt. A harmadik
műve a Churchill és Garbo,
amelynek bemutatóján (2018-ban) Churchill szerepét
Niels Arestrup játszotta.
Vele többször dolgoztak együtt a későbbiekben is,
és végül a magánéletüket is
összekötötték.
A darab elképzelt
beszélgetés Churchill (Hegedűs D. Géza)
és Garbo (Nagy-Kálózy Eszter)
között,
aminek van némi dokumentálható alapja, hiszen
Onassis híres luxusjachtján, a Christinán
1959 júliusában utaztak mind
a ketten, sok más neves vendég között. A
szereplőkről érdemes tudni néhány
adatot, mert csak így értelmezhető a
többrétegű beszélgetés szövege. Winston
Churchill rendkívüli tehetségű politikus és
katona. 1940-ben lett Anglia
miniszterelnöke és vezette Angliát a második
világháború idejében, de az
1945-ös választásokon megbukott. 1951-ben
újból miniszterelnök lett, és
1955-ben lemondott. Szeretett festeni, remek író volt,
és irodalmi Nobel-díjat
is kapott. Gréta Garbo svéd színésznő, aki
reklámfilmekben tűnt fel, majd játszott
némafilmekben és hangos filmekben is. Tiszteletet
parancsoló, melankolikus személyiség volt,
és ez a szerepeiben is érvényesült.
Leghíresebb alakítása Krisztina királynő
volt. Utolsó filmjének gyenge
sikerét olyan nagy bukásnak élte meg, hogy soha
többet nem filmezett, amit a
közönség és a szakma is nehezen hitt el, mindig
felröppentek hírek, amelyek
szerint újra felvevő gép elé áll.
Az elképzelt
beszélgetés fő témája a siker és
sikertelenség ellenére az eredményért
való
harc, az önfegyelem, a magabiztosság és a
tehetséggel járó felelősségről
szólt.
A luxusjachton való találkozás akkor
történt, amikor már Garbo elhatározta,
hogy nem forgat több filmet, Churchill pedig megöregedve
visszavonult, csendes
pihenésre áhítozott, sok whiskyre, a
festéshez jó fényviszonyokra. Az író
szerint Churchill rajongással szerette Garbo filmjeit és
ezért Garbóról is
mindent tudott, életének minden kis
részletét, például azt is, hogy milyen
álnéven szeretett utazni, hogy a felismeréssel
járó protokoll ne zavarja;
szürkének tartotta azt az életet, amit
választott magának Garbo, aki még
1959-ben is ragyogó szépség volt. Churchill
számára érthetetlen, hogy aki
tehetséges, az nem akarja érvényesíteni a
képességeit, nem érti Garbo
választását, ez – szerinte – a
közönség és saját
tehetségének a cserbenhagyása.
Garbo érzi az igazi rajongást Churchill szavaiban,
és őszintén felidézi előtte
gyermekkorát, beszél a hollywoodi filmes
eseményekről, amik őt félelemmel,
kellemetlen érzéssel töltötték el,
és szó sem volt arról, hogy ő élte volna a
hollywoodi színészek legendás, kicsapongó
életét. Churchill is beszél
gyermekkoráról, amikor a szülei intézetben
neveltették, még évente sem
látogatták meg, és ő megtanulta apja
újságokban megjelent parlamenti beszédeit,
hogy valahogy mégis közelebb kerüljön
apjához. Ebből a helyzetből indulva lett
törekvő, olyan, akit a nehézségek nem letörnek,
hanem megerősítik és tovább
viszik az úton a siker felé. Példájuk arra
is szolgál, hogy világossá tegye: a
hasonló gyermekkori tapasztalatok még csak hasonló
felnőttviselkedést sem
determinálnak egyértelműen.
Garbo is sokat tud
Churchillről, volt a New York-i festészeti
kiállításán, tudja, hogy van egy
papagája és egy titkára (Nick – Csiby
Gergely). A jachton nagy a társadalmi élet,
ebédek, vacsorák, közös
reggelik, de ezeken ritkán vesz részt Churchill. Minek is
menne az étterembe,
hiszen a reggelinek számító whiskyjét a
festőállványához hozza Nick, és ez
elég
is. Garbo, a „titokzatos szfinx” szívesen van a
„vén oroszlánnal”, egy este – a
sok ital is közrejátszhatott – Churchill még
szerelmet is vallott Garbónak a
jövendőbeli filmezés érdekében, de nem volt
sikere, Garbo hajthatatlan, egyszer
már nagyot bukott, nem mer felvevő gép elé
állni. Ilyen gátat állíthatnak a
személyiségi jellemzők a tehetség
érvényesülése elé.
Ha Churchill
életét
nézzük, a sok háború, a
sérülések, majd a legnehezebb munka várt
rá, Anglia
vezetése egy nemcsak katonai, hanem politikai és
gazdasági szempontból is igen
bonyolult időszakban. Világpolitikai szempontból is
nélkülözhetetlen szerepet
töltött be, nem hiába köszönti őt Garbo a
jachton való találkozásukkor a szabad
világ megmentőjeként. A
világtörténelmi szempontból jelentős munka
elvégzése
után, bukás. A hálás tömeg
hibát talált a munkájában,
leváltották, de ő visszatért,
és néhány év múlva maga mondott le.
A siker és sikertelenség is abban
erősítette meg, hogy nem lehet feladni, hitt magában, az
éleslátásában, a
tehetségében.
Találkozásuk
utolsó
estjén Churchill elbóbiskolt és azt
álmodta, hogy táncol Garbóval, majd
felébredve azt mondta Nicknek, hogy lehet, hogy az egész
Garbóval folytatott
beszélgetés csak álom volt. Talán
magában leírta azt az embert, aki nem hallgat
a szavára, és nem hisz saját magában sem.
Tényleg, egy ilyen aktív, tehetséges
embert milyen barátság kösse egy szürke
másikhoz? Nick azonban tudja, hogy a
beszélgetések igaziak voltak, hiszen őt is
megbűvölte Garbo szépsége,
eleganciája, láthatóan beleszeretett – ezzel
igazolódott, hogy ha vissza is
vonult Garbo, bezárkózott kicsi odújába, az
emberi szívekben tovább él.
A darabot az
érdekes
szintről a színészek kiváló
játéka emelte a remek előadás szintjére.
Hegedűs D.
Géza mint Churchill leginkább kerekesszékben
ült, de ez nem kötötte a
mozdulatlanságba, még egy lépcsőnyi
magasságból időnként vállalta a
leugratást
is. Néhány lépést tett bottal, ami
láthatóan nehezére esett.
Meglepetésében
néha kimeresztett szeme jelezte, hogy mennyire biztos
magában, és kevéssé érti
azokat, akik nem olyanok, mint ő. Nagy-Kálózy
elegáns, zárkózott szépasszonya
remekül sikerült. Nickkel játszott kettősük
mutatta, hogy büszke szépségére,
hatására és ezek a jelenetek a híres
filmszínésznő további szereplésének
reménye felé nyitott kétes utat. Csiby Gergely
játéka kellemesen megmaradt a
két nagy ember csodálója, de ugyanakkor jó
ismerőjeként. A rendező munkáját
Hegedűs D. Géza végezte el. Jelmeztervező Szakács
Györgyi volt, jól szabott ruhákat, remek
színeket választott Garbo
öltöztetéséhez. Szcenikáért Enyvvári
Péter felelt, ötletgazdagon a kicsi színpad
lehetőségei között.
Magyarországi
bemutató: 2021. június 17.
Budapest,
2021. június 23.
Megjelent
a Kláris
21/5. számában.
Tóth Attiláné