Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ARANYMŰVES BOLTJA

Operaház – Eiffel Műhely és Vörösmarty Színház (Székesfehérvár) – online

Különleges eseménynek számít, amikor egy dalszínház [jelen esetben a budapesti Operaház] egy prózai művet mutat be, igaz, kamarazenekari kísérettel. Nem akármilyen prózáról van szó, szerzője az a Karol Wojtyla [jelenleg Szent II. János Pál néven ismerjük], aki 1964–1978 között Krakkó érseke volt, majd 1978–2005 között a római pápa tisztségét töltötte be. Ezt a színművét azonban 1960-ban írta (Andrzej Jawien álnéven), amikor még közelebb volt hozzá a korábbi szenvedélye, az amatőr színházi tevékenység, ugyanis a krakkói Rapszodikus Színház rendezője volt a háború után évekig.

Az aranyműves boltja nem hagyományos színpadi játék, inkább oratorikus mű, alcíme sokatmondó: Elmélkedés a házasság szentségéről, olykor drámai fordulatokkal. A mű három emberpár „történetét” mondja el, ahol a velük történt eseményeket nem a színpadi játékból, hanem párhuzamos monológjaikból tudjuk meg. A szereplőket a jegygyűrű megvásárlása, vagy épp eladása kapcsolja össze, ez az, ami az aranyműves boltjában történik. A kézműves nem jelenik meg a darabban, az ő kijelentéseit csak felidézik a szereplők.

András és Teréz az első szerelmespár, a férfi megkérte Teréz kezét, amikor a lány nem is várta. Kettejük kapcsolata boldogságot sugall, ám rövid ideig tart, mert András meghal a háborúban. István és Anna már évek óta házasok, három közös gyermekük van, de rosszul élnek, kapcsolatuk kiüresedett, az asszony már eljutott a férje gyűlöletéig. Nem tudjuk, mit történt, hiszen valamikor szerették egymást. Főként Anna mondja el kudarcos életük folyását, és ő nem jegygyűrűt vásárol, hanem eladni szeretné a meglévőt. Közöny, de inkább gyűlölet alakult ki benne férje iránt a szerelem elmúltával. Kristóf és Mónika a harmadik pár, jegyesek, évfolyamtársak az egyetemen. Kristóf András és Teréz fia, Mónika pedig István és Anna lánya. Szüleik házassága és balsorsa óta 22 év telt el. Most a fiatalok állnak házasságkötés előtt, szívüket a reménység tölti el, ahogy a mienket is: nekik talán sikerül a harmónia közös megteremtése.

Mi a szerepe az aranyművesnek a színdarab folyamán? Ő egy kívülálló személy, ha realistán gondolkodunk, egy rezonőr, aki levonja a tanulságot, állást foglal a párokkal kapcsolatban. Sokatmondóan állapítja meg, hogy a gyűrűk súlya nem a mérlegen mutatott érték, inkább a gyűrűk tulajdonosainak belső érzelmeit képes megmutatni. Minél valódibb az érzelem, annál súlyosabb a gyűrű. Amikor Anna eladni viszi a gyűrűjét, a kézműves súlytalannak méri, így az nem ér semmit. Mivel a színdarab nem valódi játéktérben mozog, inkább szimbolikus tartalmakat hordoz, az aranyműves az isteni ítélőszék szerepét is betöltheti. Isten megméri a párkapcsolat értékét, és könnyűnek (felületes, labilis kapcsolat), vagy súlyosnak (komoly, értékes kapcsolat) találja.

Amikor Karol Wojtyla negyvenévesen megírta ezt az elmélkedését, oratóriumát a házasságról, nem tanácsot akart adni a saját házasságukat most kezdő, vagy épp nehezen megélő pároknak. Vallásos mondanivalónak ez kevés lenne, egyébként is a dogma szerint a házasság felbonthatatlan mindhalálig akkor is, ha a másik fél eltávolodott élete párjától, megcsalja, megalázza a másikat. Wojtyla sosem élt házasságban, mégis fontos mondanivalója van a témában: ő nem a házassághoz, hanem az élet egyik legfőbb kérdéséhez akar hozzászólni, nem is akárhogyan. A szeretet mindenkori megélését adja útravalóul. Szerinte minden embernek meg van adatva a lehetőség, hogy szeretetével betöltse létét. – Ez a ti sorsotok végső értelme – mondja végezetül a három emberpárnak, és nekünk is. Gyönyörű gondolat, még akkor is, ha tudjuk, felettébb nehéz a szeretetet megvalósítani minden emberi kapcsolatunkban.

Az aranyműves boltja az Operaház a 2021 szeptemberi budapesti rendezésű Eucharisztikus Világkongresszus kulturális programjaként fog műsorra kerülni. A húsvéti időszakban három napig ingyenesen volt látható az intézmény honlapján. Az Eiffel Műhelyházban volt a felvétel helyszíne, Szikora János rendezte, a prózai szöveg mellé Krzysztof Penderecki, lengyel zeneszerző műveiből válogattak a témához illő kamarazenét. A zenei részletek csodálatosan illettek a témához, Anna monológjai közben (ő a középső női szereplő) olyan megrendítő – és egyben hatásos – a zenei aláfestés, hogy azt hinnénk, Penderecki kifejezetten ide komponálta a zenét. A zenészek: Dimcevski Alexandre (I. hegedű), Dóczi Áron (II. hegedű), Kondor Péter (brácsa), Balog Endre (gordonka).

A prózai színészek nem eljátszották a jelenetet, csupáncsak hangjukkal fejezték ki érzelmeiket. A szöveget ihletetten mondták el, néha belepillantottak az előttük lévő mappába, ám ez nem volt zavaró tényező. Szereplők: Tóth Ildikó, Gáspár Sándor, Kovács Tamás, Varga Gabriella, Ballér Bianka. Közreműködött felvételről az Operaház Énekkara, karigazgató: Csiki Gábor.

Húsvétra, valamint a leendő kongresszusra is méltó, egyben szerencsés volt ennek a műnek kiválasztása, bemutatása.

Budapest, 2021. április 10. 

Megjelent a Kláris 21/4. számában.

 

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©