Különleges
eseménynek számít, amikor
egy dalszínház [jelen esetben a budapesti
Operaház] egy prózai művet mutat be,
igaz, kamarazenekari kísérettel. Nem akármilyen
prózáról van szó, szerzője az a Karol
Wojtyla [jelenleg Szent II. János Pál
néven ismerjük], aki 1964–1978
között Krakkó érseke volt, majd 1978–2005
között a római pápa tisztségét
töltötte be. Ezt a színművét azonban 1960-ban
írta (Andrzej Jawien
álnéven), amikor még közelebb volt
hozzá a korábbi szenvedélye, az amatőr
színházi tevékenység, ugyanis a
krakkói Rapszodikus Színház rendezője volt a
háború után évekig.
Az
aranyműves boltja nem hagyományos
színpadi játék,
inkább oratorikus mű, alcíme sokatmondó: Elmélkedés
a házasság szentségéről,
olykor drámai fordulatokkal. A mű három
emberpár „történetét” mondja el,
ahol a velük történt eseményeket nem a
színpadi játékból, hanem párhuzamos
monológjaikból tudjuk meg. A szereplőket a jegygyűrű
megvásárlása, vagy épp
eladása kapcsolja össze, ez az, ami az aranyműves
boltjában történik. A
kézműves nem jelenik meg a darabban, az ő kijelentéseit
csak felidézik a
szereplők.
András
és Teréz az első
szerelmespár, a férfi megkérte Teréz
kezét, amikor a lány nem is várta.
Kettejük kapcsolata boldogságot sugall, ám
rövid ideig tart, mert András meghal
a háborúban. István és Anna már
évek óta házasok, három közös
gyermekük van, de
rosszul élnek, kapcsolatuk kiüresedett, az asszony
már eljutott a férje
gyűlöletéig. Nem tudjuk, mit történt, hiszen
valamikor szerették egymást.
Főként Anna mondja el kudarcos életük
folyását, és ő nem jegygyűrűt
vásárol,
hanem eladni szeretné a meglévőt. Közöny, de
inkább gyűlölet alakult ki benne
férje iránt a szerelem elmúltával.
Kristóf és Mónika a harmadik pár, jegyesek,
évfolyamtársak az egyetemen. Kristóf András
és Teréz fia, Mónika pedig István
és Anna lánya. Szüleik házassága
és balsorsa óta 22 év telt el. Most a fiatalok
állnak házasságkötés előtt,
szívüket a reménység tölti el, ahogy a
mienket is:
nekik talán sikerül a harmónia közös
megteremtése.
Mi a szerepe az
aranyművesnek a
színdarab folyamán? Ő egy
kívülálló személy, ha realistán
gondolkodunk, egy
rezonőr, aki levonja a tanulságot, állást foglal a
párokkal kapcsolatban.
Sokatmondóan állapítja meg, hogy a gyűrűk
súlya nem a mérlegen mutatott érték,
inkább a gyűrűk tulajdonosainak belső érzelmeit
képes megmutatni. Minél
valódibb az érzelem, annál súlyosabb a
gyűrű. Amikor Anna eladni viszi a
gyűrűjét, a kézműves súlytalannak méri,
így az nem ér semmit. Mivel a színdarab
nem valódi játéktérben mozog, inkább
szimbolikus tartalmakat hordoz, az
aranyműves az isteni ítélőszék szerepét is
betöltheti. Isten megméri a
párkapcsolat értékét, és
könnyűnek (felületes, labilis kapcsolat), vagy
súlyosnak (komoly, értékes kapcsolat)
találja.
Amikor Karol
Wojtyla negyvenévesen
megírta ezt az elmélkedését, oratóriumát
a házasságról, nem
tanácsot akart adni a saját házasságukat
most kezdő, vagy épp nehezen megélő
pároknak. Vallásos mondanivalónak ez kevés
lenne, egyébként is a dogma szerint
a házasság felbonthatatlan mindhalálig akkor is,
ha a másik fél eltávolodott
élete párjától, megcsalja, megalázza
a másikat. Wojtyla sosem élt házasságban,
mégis fontos mondanivalója van a témában: ő
nem a házassághoz, hanem az élet
egyik legfőbb kérdéséhez akar
hozzászólni, nem is akárhogyan. A szeretet
mindenkori megélését adja
útravalóul. Szerinte minden embernek meg van adatva a
lehetőség, hogy szeretetével betöltse
létét. – Ez a ti sorsotok végső
értelme – mondja végezetül a három
emberpárnak, és nekünk is. Gyönyörű
gondolat, még akkor is, ha tudjuk, felettébb nehéz
a szeretetet megvalósítani minden
emberi kapcsolatunkban.
Az
aranyműves boltja az Operaház a
2021 szeptemberi
budapesti rendezésű Eucharisztikus Világkongresszus
kulturális programjaként
fog műsorra kerülni. A húsvéti időszakban
három napig ingyenesen volt látható
az intézmény honlapján. Az Eiffel
Műhelyházban volt a felvétel helyszíne, Szikora
János rendezte, a prózai szöveg mellé Krzysztof
Penderecki, lengyel
zeneszerző műveiből válogattak a témához illő
kamarazenét. A zenei részletek
csodálatosan illettek a témához, Anna
monológjai közben (ő a középső női
szereplő) olyan megrendítő – és egyben
hatásos – a zenei aláfestés, hogy azt
hinnénk, Penderecki kifejezetten ide komponálta a
zenét. A zenészek: Dimcevski
Alexandre (I. hegedű), Dóczi Áron (II.
hegedű), Kondor Péter
(brácsa), Balog Endre (gordonka).
A prózai
színészek nem eljátszották
a jelenetet, csupáncsak hangjukkal fejezték ki
érzelmeiket. A szöveget
ihletetten mondták el, néha belepillantottak az
előttük lévő mappába, ám ez nem
volt zavaró tényező. Szereplők: Tóth
Ildikó, Gáspár Sándor, Kovács
Tamás,
Varga Gabriella, Ballér Bianka. Közreműködött
felvételről az Operaház
Énekkara, karigazgató: Csiki Gábor.
Húsvétra,
valamint a leendő
kongresszusra is méltó, egyben szerencsés volt
ennek a műnek kiválasztása,
bemutatása.
Budapest, 2021.
április 10.
Megjelent
a Kláris
21/4.
számában.
Földesdy Gabriella