Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KI EZ AZ ORSZÁG?

Magyar Udvari Kamaraszínház (online)

Az előadás kizárólag online formában tekinthető meg a Magyar Udvari Kamaraszínház honlapján térítés ellenében. A bemutató 2021. február 26-án volt, ez az előadás látható az érdeklődők számára. A járvány előtti időkben, a 2002-ben alapított intézmény a Pozsonyi úti református templom alagsorában tartotta nyilvános előadásait, de számos vendégjátékot adott az elszakított magyar területeken és a jelenlegi Magyarország vidékein is. A színház műsora a magyar történelmi sorsfordulókat állítja középpontba, a százéves trianoni évforduló kapcsán több olyan drámai alkotást mutatott be, amely a békediktátumot és az országvesztést a vesztes fél, illetve a megnyomorított, határon túl maradt lakosság szemszögéből tekinti.

Daday Loránd művét színpadra átdolgozta, és az előadást rendezte: Andrási Attila. A Kié ez az ország? cselekménye 1934-ben játszódik Radnán, egy magyar községben, ami ekkor már 14 éve Romániának Magyarországtól elcsatolt területe. Központi szereplője Széplaky Vera színésznő (Jónás Gabriella), akit az országvesztés idején elüldöztek Kolozsvárról a románok, ő Budapestre menekült, de egyetlen fiát, Lászlót (Kálló Béla) Erdélyben hagyta. Az előadás azzal kezdődik, hogy Vera – bár sikeres színésznő Pesten – nem jár be próbákra, rendezője, Burján (Kákonyi Tibor) könyörög neki, játsszon, mert csak ő viheti sikerre a most készülő vígjátékot. Vera azonban felhagy a színészettel, mert László fiát készül áthozni Magyarországra családegyesítés címén. A felettébb kínos ügyintézésben Verát jelenlegi férje, Zentai Szabolcs (Varga Tamás) segíti.

Az igazi bonyodalom a színésznő Erdélybe való visszatérésekor kezdődik. Vera anyai szándékát a román hivatalnokok (s főként az elhárítás!) ellehetetlenítik, személyi motozást alkalmaznak, hogy rábizonyíthassák: kémkedni jött haza. Vera némán tűr minden megaláztatást, közben rátalál régi kedves ismerősére, Gyárfás tiszteletesre (Dóczy Péter), aki éppen a helyi magyar parasztok sanyarú sorsát akarja enyhíteni – sikertelenül. Hihetetlen fordulatok következnek a soron lévő eseményekben (egy krimi sem lehetne izgalmasabb), anya és fia ugyan megtalálják egymást, de találkozásuk fájdalmasabb, mint amit egyáltalán elképzelhetnénk.

A képtelen fordulatok és az állandósult csalódások a történetben végül az 1940-es magyar visszacsatolásba torkollanak. Az elmúlt húsz év alatt „románná lett” magyar tisztviselők most próbálnak ismét magyarok lenni, ám Vera fia most sem ezt az utat választja, román feleségével (Csikász Ágnes) inkább helyben marad. Az utolsó jelenet a bizakodásé, de közben megkeseredik a néző szája ettől a bizakodástól.

Az előadás elején filmbejátszást láthatunk az 1934-es marseille-i merényletről, amelyben megölték I. Sándor szerb királyt és a francia külügyminisztert, majd a nemzetközi sajtó megpróbálta ezt az eseményt a magyarok nyakába varrni, pedig közünk sem volt hozzá. Szóba kerül a jankapusztai kiképzőtábor, a horvátokkal való összejátszás, amelyről már Jancsó Miklós is forgatott szerencsétlen kimenetelű filmet (Égi bárány), jelenlegi előadásban egész más a funkciója: pusztán azt bizonyítja, hogy akit el akarnak pusztítani, azt többször is földbe kell döngölni, ne tudjon talpra állni. Ez a sors vár a magyarságra az elszakított területeken. (Ez csak némi analógia a merénylet sajtója és a román földbe döngöléses magyarok elleni politikája között)

A Kié ez az ország? legfájóbb problematikája az a veszély, amelyben az elszakadt magyarság érvényesülni vágyó rétege hasonul az őt elnyomó és kizsákmányoló uralkodó nemzethez, átveszi annak szokásait, módszereit, mert így akar túlélni (a honlap felvezető szövege a Stockholm-szindrómát vizionálja a jelenség magyarázatára). A színdarabban ezt a jelenséget a szerző Sandulescu körjegyző (Molnár Zoltán) alakjában ábrázolja. A tisztviselő eredetileg magyar ember, ám román tisztviselőként románabb a románoknál. Ő botoztatja halálra Gyárfás tiszteletest, rendeli el a motozást Verán, fenyegetőzik börtönnel, s ő robbantja fel a közeli hidat „magasabb parancsra”, amely aztán neki hoz súlyos börtönéveket. A visszacsatolás (1940) idején már szabadlábon van, magát mártírnak tartja, vezeklésül felveszi a botozásba belehalt Gyárfás nevét. Teljes a személyiség zavara, büntetése sem marad el.

Az előadás minimum díszlettel zajlik, nincs is szükség több bútorra, kellékre. A végletes érzelmek uralkodnak a jelenetekben, ezek hatása szinte szétfeszíti a néző képzeletét, bénítóan hat, sokkol, és a darab végén is alig hoz megnyugvást.

A színészi teljesítmények különböző szintűek. Legjobban tetszett Dóczy Péter tiszteletes alakítása. Ő képviseli az elvadult környezetben, megalázott sorsban sínylődő magyarságért cselekvő értelmiségi magatartását. Figura és színészi alakítás összeér alakjában. Jónás Gabriella a rámért megaláztatásokat mintha nagyon is megértéssel fogadná el. Kálló Béla hitelesen szenvedi el azt a lelki gyötrelmet, amit anyjával való találkozás okozhat. A legnehezebb feladat Molnár Zoltánnak jutott a körjegyző szerepében, amelyet nem tudott megnyugtató módon abszolválni, időnként harsány és túljátszott volt alakítása. A további szereplők jól teljesítettek: Varga Tamás, Csikász Ágnes, Tóth Zsuzsi, Kákonyi Tibor.

Bemutató: 2021. február 26.

Budapest, 2021. március 3.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©