Pierre Chesnot 1935-ben született,
több darabot írt. Az első magyar
bemutatóhoz a Pension Compléte-t Nemlaha György
fordította le és ő alkalmazta
magyar színpadra is. A darabot a szerző 1978-ban írta. A
magyar cím
alkalmazkodik a történethez, egyértelmű, és a
címadókat nem zavarta, hogy
1935-ben ezzel a címmel bemutattak egy fekete-fehér
filmet, hiszen az már olyan
régen volt. A mimóza szép és
érintésre érzékeny növény, ha
hozzáérünk, a
levelei összecsukódnak, majd kinyílnak,
visszaáll az eredeti tartása. A gyors
változás és visszatérés
jelkép lehet, és majd látni fogjuk, hogy a mi
szállodánk megfelel ennek a jelképnek.
Ötletekkel teli
vígjátékról van szó sok szereplővel,
mindegyiknek van valami sajátossága,
különössége, ami szokatlan, meglepő és
ezért lehetősége van a szerzőnek
humorral megtölteni az eseményeket. Egy tv-rendezőnek
(Jean-Francois Moncey – Csomós Lajos) a
munkája lehetővé teszi,
hogy sokat legyen távol a feleségétől. A
távollét idejét nem mindig a munka
tölti ki, már évek óta van egy
barátnője, akinek azt mondta, hogy azért nem
válik el, mert a felesége tolószékben
él és sajnálja. A szerelmes tv-rendező a
feleségének viszont azt szokta mondani, hogy egy csendes
kis hotelben, a
Mimózában (ami tulajdonképpen nem is
létezik) tölti az idejét a munka után. A
csinos barátnő férje pedig egy
tengeralattjáró kapitánya, távol a
szárazföldi
élet mindennapjaitól és a maga naiv
érdeklődésével a művészetek iránt,
aki csak
3–4 havonta tér haza a feleségéhez.
Így az
alkotó fantáziával
alaposan megáldott tv-rendező és barátnője (Magali
Martigue – Fehér Tímea) boldogan
töltik napjaikat,
heteiket, sőt már éveiket a
Martigue-házaspár szép, sokszobás
tengerparti
nyaralójában. Egészen addig, amíg
táviratot nem kapnak, hogy érkezik a tv-rendező
felesége, drága férjéhez,
látogatóba. Pár órájuk van, hogy az
első pillanat
kétségbeesése után szállodát
csináljanak a nyaralóból. Mikorra
megérkezik a
csinos, fiatal, szép és kétlábon
járó feleség (Cécile Moncey – Tarsoly Krisztina), már minden rendben.
Csak a „háziasszony”, a „szálloda
tulajdonosa” még sohasem vezetett szállodát,
és az étkeztetést nehéz megoldania, ebből
megint sok humoros jelenet származik.
A fő feladat, hogy ne bukjanak le, és szerelmüket minden
átverésen és
nehézségen keresztül megőrizzék.
Miközben azzal
vannak
elfoglalva, hogy a féltékeny feleségnek
különböző trükkökkel bizonygassák, hogy
itt, ebben a szállodában, pontosan úgy él a
férj, ahogy neki szokta volt
mondani, addig vendégek érkeznek. Hiszen ki van
írva, hogy ez egy szálloda.
Érkezik egy turista házaspár (Hans Müller
– Szabó
Lajos és Heidi – Márki Szabina),
akik nászutasok; az asszonyka kis butácska, mindentől
fél, és ezt hangosan
szokta közölni a férjével. Majd érkezik
egy férfi (Vincent Blanchard – Tege Antal)
és egy nő (Nadine – Liszi Melinda), akik
nem házasok és egy
régen várt, remek két napot akarnak itt
tölteni. Legris úr (Balázsi Róbert)
is megérkezett, őt
elhagyta a felesége, és most valami gyanús
csomagot hurcolgat. Paguerette, az
utcalány (Király M. Alexandra) is
hozza a vendégeit. Nagy a mozgás, és ez
valóban megnyugtatja a tv-rendező
feleségét.
A
villámcsapás akkor
következik be, amikor megjelenik a férj (Charles-Henri
Martigue – Katkó Ferenc), és mi
érdeklődéssel
figyeljük, hogy most mi lesz, de a tv-rendező
számára nincs megoldhatatlan
probléma. Megérteti a hajóskapitánnyal,
hogy itt most egy tv-sorozat újabb
epizódjának a felvételei zajlanak, és
akiket lát, azok színészek, és amit
tesznek, az a darab része, a háza pedig azért van
szállodának átalakítva, mert
az a díszlet, és ő alaposan megfizeti ezt az
átalakítást Martigue asszonynak.
Majd pillanatok alatt
visszaáll a rend. A tv-rendező feleségének a
mamája beteg lett, a feleség mindenki
sajnálkozó, bánatos jajveszékelése
mellett utazik el. A hajóskapitánynak
megjavították a hajóját és azonnal
indulnia kell, a kis butus asszonyka annyit
emlegeti, hogy fél, hogy végül elmennek. A
kikapós nőnek és a barátjának nem
sikerül a terv, mert a férfi
csütörtököt mond, de úgy is
megérkezett a féltékeny
férj, és elcipeli az asszonyt, aki már megy is
szívesen. Mivel az utcalánynak
nincs vendége, megmenti Legris urat az
öngyilkosságtól. Mindenki távozása
után
a tv-rendező és Magali ott folytatják, ahol
abbahagyták, amikor megzavarta őket
az a buta távirat.
A darab
vezérgondolata,
hogy nem baj, ha nem mondasz igazat, az a fő, hogy ne tudja meg senki,
és végül
is, ha a másik nem tudja meg az igazat, ezzel jót teszel,
mert nem okozol neki
bánatot, kellemetlenséget. Tulajdonképpen egy ősi
filozófiai problémáról van
szó: mi a helye az életben az igazságnak és
a hazugságnak, és lehet-e jótékony
hazugságnak nevezni azt a szimpla hazugságot, amivel
fedezed a saját
hűtlenségedet, a saját élményeidet,
életedet, és így csak neked jótékony
ez a
hazugság, senki másnak.
Nagyon mozgalmas,
eseménydús darabot választottak a szerzőtől, most,
amikor a vígjátékok idejét
éljük, és sok színház azzal van
elfoglalva, hogy megnyerje a nézőket, ha kell,
akkor bohóckodással is. Ez a társulat remekül
játszott, el tudták hitetni, hogy
a szerelmesek komoly bajban vannak, miközben azt is, hogy nem
haragszanak
egymásra és azon dolgoznak, hogy megőrizzék a
kapcsolatukat. A sok baj ellenére
is bíztak egymásban, ha szidták is egymást,
amikor erre a nagy zűrzavarban
lehetőségük volt néhány percre,
másodpercre kettesben tudtak maradni. Magali
mindig bízott Jeanban és követte a titkos vagy
teljesen hirtelen tett új
javaslatait.
A nagy igyekezet egyre
jobban összezavarta, bonyolította a helyzetet, ami
már teljesen reménytelennek
látszott, de végül magától minden
megoldódott. A gyors váltások, a sok
összevissza hazugságok, ezek váratlansága
és innovatív jellege tette nevetségessé,
humorossá a darabot. A rendező, Katkó Ferenc
eredményes munkája mellett a sikerhez
hozzájárult a
díszlet megalkotója, Halász G.
Péter
és a jelmezek tervezője, Kiss Kata. A
jelmezek kiemelkedően alkalmazkodtak a szerepekhez, jellemezte azokat,
és a
díszlet is sok lehetőségre adott alkalmat a kerttel
és az emeletre vezető
lépcsővel, ezekkel a díszlettervező kinyitotta a teret,
jobban érvényesült a
szállodai jelleg.
Megtekintett
előadás: 2020.
december, online
Budapest, 2020. december
7.
Tóth Attiláné
