Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ÖLELJ ÁT!

Spirit Színház

Egy férfi eltemette a feleségét, és egy nő elvált. Mind a ketten nagyon elhasználódtak a történtek során, biztosak abban, hogy soha többet nem kell nekik társ. Nem is lehet, hiszen a tökéletes feleséget nem lehet pótolni, és egy borzalmas férj után lehetetlennek tűnik, hogy még lehet valaki fontos az életben. A férfi író, a nő színész. Munkájuk van, úgy tervezik, persze külön-külön, hogy ez fogja kitölteni az életüket.

Neil Simon saját életének a történetét írta bele a darabba – ez látszik, hiszen nagyon profi és egyedi a férfi személyisége, nem szokványos figura. Eddig a feleség irányította a mindennapjaikat, és most nemcsak egy feleséget veszített el, hanem valakit, aki helyette mindent elintézett, neki csak írni kellett. Neil Simon mását a darabban George Schneidernek hívják, most a Spirit Színházban Perjés János játssza ezt a szerepet. George-nak van egy öccse is, aki a tragédia után úgy gondolja, hogy mindenben segíteni kell a bátyjának, nehogy mély depresszióba essen, ő Leo Schneider, a színpadon Mészáros Tamás. Az elvált és férfit még látni sem kívánó színésznő Jenni Malone, vagyis Hegyi Barbara, a barátnője, Faye Medwick, vagyis Nagy Enikő, aki szintén jótékonykodni szeretne, mint Leo, mert félti Jennit ugyanattól, amitől Leo a bátyját. Tehát időnként négyen vannak a színen. Feltétlenül kell a díszletről (díszlettervező: Czeizel Gábor) most beszélni, ugyanis pici, játszásra szánt színt két részre osztották, és mind a két oldalon szekrény, fotelok, asztalka stb. van, az egyik rész George-é, a másik Jennié.

A darab gyors változtatásokat igényel, és ezzel a díszlettel ezt el lehet érni. A történet hol George szobájában, hol Jenninél játszódik, többször mind a kettőben egyszerre. Mi, nézők látjuk mind a két részt, számunkra könnyen követhetők a váltások. A színészeknek azonban ez nem olyan egyszerű, úgy kell tenniük, mintha nem vennék észre (nem vehetik észre), hogy a másik, aki egy másik utcában lakik, karnyújtásira van tőlük. Látjuk például, amikor egymással beszélnek telefonon.

A történet lényege, hogy először telefonon, majd élőben is megtetszenek egymásnak, George és Jenni is kezdi azt hinni, hogy talán jöhet egy második fejezet (ez a darab eredeti címe, itthon kapta ezt a – szerintem – sokkal kifejezőbb, sőt kedvesebb címet: Ölelj át!). Kétségek között, amiket a testvér Leo és a barátnő Faye is igyekeznek megerősíteni bennük, mégis elhatározzák, hogy összeházasodnak. A kételkedés, a jövőtől való félelem egészen addig rágja Leót és általa George-ot is, hogy Leo el is megy Jennihez, hogy elmondja, milyen boldog volt George házassága, és ezt sohasem fogja elfelejteni. A barátok, a család lelkes sürgő-forgó tagjai nagyon fontosak az ember életében, velük jó megbeszélni a problémákat, de javaslataikról tudni kell – és ez természetes is –, hogy magukra van szabva, nem is tudják arra szabni, akin segíteni szeretnének, ugyanis ők nem a másik, ők saját maguk. Tehát George és Jenni összeházasodnak, az esküvőn ott van Leo és Faye is.

Itt nem fejeződik be a történet, és nagyon igaza van Neil Simonnak, hogy kibontakoztat egy veszekedést, ami időszakos szakításhoz vezet. George elrepül Los Angelesbe. Min lehet összeveszni ilyenkor? Mindenen, hiszen mind a két ember már megszokott valamit, nem is rövid idő alatt, már nem fiatalok, szokásaik, sőt életük van. Nem lett volna hiteles a darab, ha a happy end csak úgy becsurog a színre, mindenki kissé csalódottan ment volna haza. Egy darabot nemcsak elkezdeni nehéz, hanem befejezni is, sőt hitelesen befejezni még nehezebb. Az élet nem ilyen egyszerű happy endeket szokott produkálni: élt két mogorva középkorú, majd egymásba szerettek és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Neil Simon tudja és velünk is tudatja, hogy ő tudja és legyünk őszinték, mi is tudjuk, hogy a neheze most jön. Nem könnyű rögtön alkalmazkodni. Nem hagyja, hogy elszomorodjunk, hogy – na tessék, nekik sem jött össze –, hanem előhúzza a szerelmet a háttérből – és ezzel minket nézőket is figyelmeztet: csak ez húzhat ki a bajból, csak ez vehet rá mindenkit az alkalmazkodásra. A szerelemre hivatkozva visszatériti George-ot Jennihez és elkezdik a „második fejezetet”, mindkettőjük számára az új élet.

Nemcsak a darab jól szerkesztett, hiteles és őszinte, hanem a két főszereplőnek is hittük, amit mondtak, megvolt bennük az a plusz, aminek alapján a végén azt mondhatjuk, hogy ez a szerep nekik való volt. A két „al-főszeplő” (hiszen a szerepük és játékuk alapján jár nekik ez a jelző) szintén illettek a darab stílusához, bár korban, mint kiderült, nem különböztek a darab főszereplőitől, de viselkedésükben, életfelfogásukban, stílusukban mások – így remek barátok voltak.

Nagyon sok életből vett mondat, önirónia, szellemes, őszinte megfogalmazás hangzik el. Ez a darab, amelyben mindenki magára ismerhet, a maga már kimondott mondatait hallhatta, ilyenkor lehet érezni, hogy ezek a mindennapi arany mondatok, amiket érzelmektől túlfűtött szituációban kimondtunk, milyen humorosak, ha más a helyzet és mások a szereplők. A közönség végignevette ezt a komoly, az élet nagyon fontos döntéséről szóló darabot, közben egyik színész sem bohóckodott, ők a helyzetnek megfelelő komolysággal játszották végig.

A rendező Czeizel Gábor saját díszletei segítségével pergősre alakította a darabot, megkövetelve a tiszta beszédet, és lehetőséget adott a nézőknek is, hogy bár nevetnek, de megértsék az összetartozás kellemes, de nehéz oldalát is.

2020 ősz – járvány időszak, videó

Budapest, 2020. december 1.

Tóth Attiláné

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©