Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A DOKTOR ÚR

Vígszínház

Molnár Ferenc a Vígszínházban „otthon van” – vagy kellene, hogy legyen. Zsótér Sándor rendezésében bohózatot látunk, de mintha kissé karikírozva kerülne elénk – rendezés, színészi játék, „ruhatár”, „belső berendezés” (díszlet) mind kissé disszonánsan, bár következetesen.

Megvan mindhárom felvonás, megvannak a fontos mondatok, a fordulatok, ki- és bejövések, sőt berontások – belső lifttel fűszerezve, ami viszont csak lassan közlekedhet –, ahogy folydogál előre a kibontakozás felé (természetesen az első felvonás a leginkább kritikus e szempontból), igyekszünk derülni, különösen ebben a vírusjárványos időszakban legalább „kettőt” ér egy poén.

Címe szerint a doktor úrnak (Dr. Sárkány – Fesztbaum Béla) kellene beennie magát bőrünk alá (bohózatban a lelkünkbe talán valóban nem), de inkább Puzsér (Dino Benjamin) eszi bele magát szép fokozatosan. Igaz, szerepe is erre „tendál”, végül is ő gubancolja össze, aztán meg ki a szálakat. A színdarab cselekményét ismertnek vesszük, ezért részleteiben nem meséljük el, az előadásban Molnár Ferenc fordulatai, ötletei kelnek életre.

A bohózat író Molnár Ferencnek ez az első sikeres színdarabja (1902). „A huszonnégyéves szerző a technikát próbálgatja benne: hogyan lehet egyszerű, poentírozó mondatokkal könnyed párbeszédeket, gyorsan pergő jeleneteket szerkeszteni” – írja Sándor L. István*.

Az első felvonásban ábrázolt készülődést követően a második felvonás középpontjában a rejtélyes éjszaka áll. Az ugyanekkorra időzített különféle szándékok keresztezik egymást, félreértésekhez, furcsa helyzetekhez vezetnek. A védőügyvédje házába betörő Puzsért Csató, a rendőrfogalmazó (Szántó Balázs) leplezi le, amivel azonban leleplezi saját légyottját is Sárkánynéval, az ügyvéd feleségével (a kissé kacér Balázsovits Edit). Az asszony azért fogadta a rendőrtisztet, hogy segítségével újabb ügyfeleket szerezzen a férjének, de a csábítás izgalmát is át akarja élni. Dr. Sárkány ezalatt másfajta kalandot keres: betörőnek öltözik, hogy leleplezve a rendőrség túlkapásait, országos hírnevet szerezzen. Amikor dolgavégezetlenül visszaoson a házába, a rendőrök valóban betörőnek nézik s letartóztatják, ám ő nem magyarázhatja ki magát, mert elfogói Puzsért hiszik a valódi dr. Sárkánynak, a betörő ugyanis, hogy kivágja magát szorult helyzetéből, a ház urának adta ki magát. A harmadik felvonás a másnap reggeli kijózanodásé: helyreáll a rend, mindenki visszaváltozik azzá, ami volt, a „kizökkent életek” visszatérnek a jól megérdemelt jellegtelenségbe.

A deklarált értékek megingathatatlannak látszanak, miközben minden másképpen van: Dr. Sárkány azonnal megbocsátja a meg sem történt házasságtörést a feleségének, amikor Csató révén betekintést nyer a rendőrségi aktákba azaz csalással valóban újabb ügyfeleket szerezhet magának. Az ügyvéd sikere, jóléte egyébként is „morális paradoxonon” alapszik: bűnösök ártatlanságát kell bizonyítania, s így a tizenkilencszeres visszaeső Puzsért jótevőjének tartja. „Nem kötelező észrevenni a darabban a látszatmorál kritikáját. Eltereli róla a figyelmet a jól működő írói technika. Elsősorban ez teheti sikerdarabbá A doktor urat többnyire olyankor, ha az előadás lendülete, színészi ereje feledteti a kezdő író fogyatékosságait – írja Sándor L. István. Ellensúlyozni kell az előadásnak azt is, hogy a darab figurái meglehetősen klisészerűek… Látszólag a színészeken múlik A doktor úr sikere, valójában inkább azon, hogy a rendező milyen stílust választ.” Éppen ebben lehetne talán értelmezni a mostani vígszínházbeli rendezést, szinte paródiaként is szemlélve – akkor sok minden jobban a helyére kerül. Így inkább közelebb kerül hozzánk az idősebb nevelőnő, Marosiné (Hegyi Barbara) kiss; idegen alakja, jobban megbocsátjuk a fiatal Lenke (Rudolf Szonja) „bukott nő”-jét és bontakozó szerelmét Bertalannal (Ertl Zsombor) és a régi iskolatársak szinte semmitmondó figuráját (Cseresnyés – Józan László, valamint Reider Péter és Kurely László), a Puzsér által ellopott aranyóráikat Dr. Sárkányon keresve… Pálos Zsuzsa játéka Szobalányként (szándékosan?) szintén kissé jellegtelenre sikerült.

A jelmezeket említettük, a színek disszonanciája szembeötlő, a betörő-ál-jelmezek piros-színes harsánysága csaknem zavaró, de alig tudjuk „hova tenni” Lenke lengeségét, teljesen szembeállítva Marosiné komor és előnytelen öltözékével. Ha kissé paródiának vesszük, akkor azonban közel tökéletes.

A díszlet önmagában jó lenne, polgári nappali, részben ügyvédi iroda az íróasztalhoz rögzített műtárgyakkal (Puzsér elől megőrizvén), „modern” fotelokkal és heverőkkel, mégis kopárnak, szinte sivárnak tűnik minden berendezésével, a lifttel és az óriás ablakkal együtt. (Díszlettervező: Ambrus Mária).

Dramaturg: Ungár Júlia. A rendező munkatársa: Szládek Kata.

Nyilvánvalóan Molnár Ferenc színdarabjait is igen sokféleképpen lehet rendezni és játszani, erre Zsótér rendezése és a vígszínházi előadás kiváló példa.

 

––

* Sándor L. István cikke itt:

http://epa.niif.hu/03000/03040/00358/pdf/EPA03040_szinhaz_1997_03_019-024.pdf

letöltve 2020. október 22.

 

Bemutató: 2020. február 29.

Megtekintett előadás: 2020. október 19.

Budapest, 2020. október 23.

 Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©