Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A NYUGAT CSÁSZÁRA

Pesti Színház

J. M. Synge drámája íródott 1907-ben „The Playboy of the Western World” címmel – így kissé másként hangzik!

Írországban, Mayo megye nyugati partján, Michael Flaherty (Hegedűs D. Géza) lepusztult ír kocsmájában vagyunk. Ide botlik be az idegen fiatal fiú, Christy (ifj. Vidnyánszky Attila). A nagy unszolásra elmeséli, hogy szökésben van, mert megölte az apját egy ásóval: kettéhasította a fejét. Szörnyülködés helyett azonban elismerésben lesz része, Flaherty dicséri Christyt merészségéért, Flaherty, a „főnök” lánya (pultoslány), Pegeen (Waskovics Andrea) pedig, akit már eljegyzett Shawn Keogh (Gyöngyösi Zoltán), beleszeret Christybe. Christy erőszakos cselekedeteinek újdonsága és saját története kiszínezett elmesélésének képessége miatt helybeli hőssé válik. Sok más nő számára is érdekes és vonzó, köztük az özvegy Mrs. Quin számára is (Majsai-Nyilas Tünde), aki Shawnnal történt megegyezése szerint sikertelenül próbálja elcsábítani, a fiú már Pegeenbe szerelmes. Éppen sportversenyeket rendeznek – távolugrás, lovaglás szamáron – és mint a mesében, minden számot a fiú megnyer, ettől lesz ő a Nyugat császára, őt ünneplik – és végre boldog, a tükörben is nézegetve magát, szinte önelégülten.

Megjelenik azonban Christy apja, Mahon (Kőszegi Ákos), aki csak megsebesült az ásótól. Amikor a helybeliek rájönnek, hogy Christy apja életben van, mindenki, Pegeen is, hazugnak és gyávának tartja a fiút. Christy másodszor is megtámadja apját. Ezúttal úgy tűnik, hogy az öreg Mahon valóban halott, de most Christy dicsérete helyett a helybeliek, köztük Pegeennel, megkötözik és felkészülnek arra, hogy a fiút fel fogják akasztani, hogy ezzel elkerüljék a várható rendőrségi vizsgálatot a kocsmában. A fiú apja azonban véresen megjelenik, ismét túlélve fia támadását.

Amikor végül Christy és apja egymással kibékülve elmennek, Shawn javasolja, hogy ő és Pegeen házasodjanak végre össze, de a lány végleg kidobja. Pegeen pedig sajnálja, hogy elárulta és elvesztette Christyt, „a nyugati világ egyetlen császárát” (playboy-át).

Bár nem mindent érthettünk, így is világos a lány ellentmondásos gondolkodásmódja és érzésvilága: a legenda, mítosz, még ha rémes is – apagyilkosság –, izgalmas, együtt a helyi-minden-verseny mesebeli (mesés) megnyerésével elég az örök szerelemhez, ami egészen addig tart, amíg Pegeen nem lát közelről is egy „bűntényt” – a másodszori apagyilkosságot –, ám most sem halt meg az apa. A fiú „győzött”, amit ki is használ, a legvégén vitetve magát fején sérült apjával, hogy majd feltehetően máshol adják elő „nemes” történetüket. Mert ekkorra a maguk módján egymásra találtak: apa és semmirekellő (?) költő (?) fia.

Maga az igazság nem túl fontos ebben a „mélyszegénységben”, ahol a lopott alkohol – whisky – a nyerő, bár sokan inkább a habzó korsó sört kultiválják. A lány apja, a kocsmatulajdonos alakja igencsak életszerű, amint még korábban nagyon részegen, megáldja lánya és az idegen fiú házasságát, unokákat is remélve a frigyből.

A „rendes” kérő – túl rendes abban a környezetben nehezen lehet – unalmas a lánynak, nem szereti, nincs miért rajongani érte. A csitrik is, akik a „pusztaságból” mégiscsak előkerülnek, körbecsodálták az állítólagos apagyilkost… hoztak neki mindenféle élelmet. Ruhája is lesz: a lányba szerelmes kérő (vőlegény) „kölcsönadja” a fiúnak a ruhát, aki kellően elegáns kerül szemünk elé – abban a szó szerinti sárfészekben! — meg az Amerikába szóló jegyet, „csak oda”. Annyira szegény ez a férfi nem lehet, ha mindezzel rendelkezett (ruhával és jegyre való pénzzel).

A külvilággal is kell, hogy legyen kapcsolatuk, bár folyton azt halljuk, hogy körülöttük mindenütt csak a sár van (meg persze a birkák), de hát a szerelmes vőlegény hajójegyet is hoz Amerikába – az idegen nyilván nem megy el, ahhoz ő túl szerelmes.

Amiket Christy elmesél apjáról, saját nagy szenvedéséről, ami a gyilkosságra vitte, eredendően kicsit gyanús, és valóban, amikor megtalálja itt az apja – aki, mint tudjuk, nem halt meg –, s elveri felnőtt fát, aki menekül előle, alig is csodálkozunk. Furcsa a kettőjük viszonya, és nem tudjuk meg az igazságot erről sem.

A tetőpont, amikor a helybeliek azt hiszik, hogy megölte az apját ott előttük, minden versenyszám megnyerése után – mint „a Nyugat császára” –, félve a rendőri várható kivizsgálástól a kocsmában, féltve a lopott vagy csempészett italokat, el akarják vinni kötélen a rendőrőrse – a meglehetősen mellbevágó jelenetek egyike.

Közben tükörtörések, menekülések, ki- és befutások színezik az előadást.

Az idegenek távozása után természetesen (?) minden visszatér a régi kerékvágásba, itt az ivászatba (hiszen kocsmában vagyunk).

Innen kitörni hova is lehetne? Nem tudni, mert a verseny megnyerése sem garantál semmit – bár a lány szerelme Christy számára mégiscsak fontos, eddig nem ismert lányt közelebbről. A jövőbeli kilátások: ott dolgozhat leszedőként a kocsmában, ott is aludhat (amíg rá nem talál az apja…)

Furcsa élet ez, nem tudjuk, igazából miből élnek. Isznak persze, de honnan van rá pénzük? Papa csak bejön részegen, hogy még részegebb legyen… de miből él, honnan van a kocsma? – mindez nagyon mellékes.

További szereplők: Karácsonyi Zoltán (Philly), Gados Béla (Jimmy), Tar Renáta (Sara), Antóci Dorottya (Nelly), Márkus Luca (Susan) és a helybeli mulatozó közönség tagjai: Kóbor Balázs, Nánási Attila, Szabó Szása, Sztrehárszki László, Tárnok Csaba, Turzai Zsombor, Varga Nándor.

Meghatározó a díszlet, minden fából készült, meglehetősen elhasznált és ingatag: Bagossy Levente munkája. Legelöl „iroda”, kisasztal – de nem derül ki, miért fontos, mit szervez az első percekben a lány, bár kétségkívül jellemző. – Oldalt kamra, ott át is lehet öltöznie az „úriasabb” ruhába.

Jelmez Kárpáti Enikő, koszosabb és szakadtabb ruhákat nehéz lenne elképzelni, még a lányé sem kivétel – de a fiatal lányoké kissé rendezettebb és főleg tisztább. A „kölcsönbe kapott” fekete kabát, nadrág egészen kirí innen.

Zene: Mester Dávid.

Dramaturg: Fabacsovics Lili.

Hamvai Kornél fordításában láthatjuk két részben, összesen 2 óra 45 percben.

A rendező munkatársai Patkós Gergő és Szilágyi Brigitta.

Rendezte: Rudolf Péter.

Számunka talán kissé idegenszerű az ír paraszti élet világa, kiemelve az ivást, a kocsmát, a gyilkosság iránti nagy érdeklődést, izgalmat – de a szerző feltehetően jó jellemzést adott az akkori Írországról, ha nem is lehetett ez kellemes számukra. De ha egy mai magyar igazi „kocsmáról”, ivászatokról ír valaki közel „igazmondó” drámát, mi sem örülünk. Még akkor sem, ha lelkünk mélyén sejtjük, ez azért így nem lehet igaz – csak majdnem…

Vehetnénk akár „komédiának” is „legott”. A közönség korabeli teljes felháborodását az előadással szemben azonban igen könnyű elképzelni.

Bemutató előadás: 2020. február 28.

Megtekintett előadás: 2020. október 18.

Megjelent a KLÁRIS 21/2. számában.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©