J. M. Synge drámája
íródott 1907-ben „The Playboy of the Western
World”
címmel – így kissé másként
hangzik!
Írországban,
Mayo
megye
nyugati partján, Michael Flaherty (Hegedűs D.
Géza) lepusztult ír kocsmájában
vagyunk. Ide botlik be
az idegen fiatal fiú, Christy (ifj.
Vidnyánszky Attila). A nagy unszolásra
elmeséli, hogy szökésben van, mert
megölte az apját egy ásóval:
kettéhasította a fejét.
Szörnyülködés helyett azonban
elismerésben lesz része, Flaherty dicséri Christyt
merészségéért, Flaherty, a
„főnök” lánya (pultoslány), Pegeen (Waskovics
Andrea) pedig, akit már eljegyzett Shawn Keogh (Gyöngyösi
Zoltán), beleszeret Christybe. Christy erőszakos
cselekedeteinek újdonsága és saját
története kiszínezett
elmesélésének
képessége miatt helybeli hőssé válik. Sok
más nő számára is érdekes és
vonzó,
köztük az özvegy Mrs. Quin számára is (Majsai-Nyilas
Tünde), aki Shawnnal történt megegyezése
szerint sikertelenül próbálja
elcsábítani, a fiú már Pegeenbe szerelmes.
Éppen sportversenyeket rendeznek –
távolugrás, lovaglás szamáron –
és mint a mesében, minden számot a fiú
megnyer,
ettől lesz ő a Nyugat császára, őt ünneplik –
és végre boldog, a tükörben is
nézegetve magát, szinte önelégülten.
Megjelenik
azonban Christy apja, Mahon (Kőszegi Ákos),
aki csak megsebesült az ásótól. Amikor a
helybeliek rájönnek, hogy Christy apja
életben van, mindenki, Pegeen is, hazugnak és
gyávának tartja a fiút. Christy másodszor
is megtámadja apját. Ezúttal úgy tűnik,
hogy az öreg Mahon valóban halott, de
most Christy dicsérete helyett a helybeliek, köztük
Pegeennel, megkötözik és
felkészülnek arra, hogy a fiút fel fogják
akasztani, hogy ezzel elkerüljék a
várható rendőrségi vizsgálatot a
kocsmában. A fiú apja azonban véresen
megjelenik, ismét túlélve fia
támadását.
Amikor
végül Christy és apja egymással
kibékülve elmennek, Shawn javasolja, hogy ő és
Pegeen házasodjanak végre össze, de a lány
végleg kidobja. Pegeen pedig
sajnálja, hogy elárulta és elvesztette Christyt,
„a nyugati világ egyetlen
császárát” (playboy-át).
Bár nem mindent
érthettünk, így is világos a lány
ellentmondásos gondolkodásmódja és
érzésvilága: a legenda, mítosz, még
ha rémes is – apagyilkosság –, izgalmas,
együtt a helyi-minden-verseny mesebeli (mesés)
megnyerésével elég az örök
szerelemhez, ami egészen addig tart, amíg Pegeen nem
lát közelről is egy „bűntényt”
– a másodszori apagyilkosságot –, ám
most sem halt meg az apa. A fiú „győzött”,
amit ki is használ, a legvégén vitetve
magát fején sérült apjával, hogy majd
feltehetően
máshol adják elő „nemes”
történetüket. Mert ekkorra a maguk
módján egymásra
találtak: apa és semmirekellő (?) költő (?) fia.
Maga az igazság
nem
túl fontos ebben a
„mélyszegénységben”, ahol a lopott
alkohol – whisky – a
nyerő, bár sokan inkább a habzó korsó
sört kultiválják. A lány apja, a
kocsmatulajdonos alakja igencsak életszerű, amint még
korábban nagyon részegen,
megáldja lánya és az idegen fiú
házasságát, unokákat is remélve a
frigyből.
A „rendes”
kérő – túl
rendes abban a környezetben nehezen lehet – unalmas a
lánynak, nem szereti,
nincs miért rajongani érte. A csitrik is, akik a
„pusztaságból” mégiscsak
előkerülnek, körbecsodálták az
állítólagos apagyilkost… hoztak neki
mindenféle
élelmet. Ruhája is lesz: a lányba szerelmes
kérő (vőlegény) „kölcsönadja” a
fiúnak a ruhát, aki kellően elegáns kerül
szemünk elé – abban a szó szerinti
sárfészekben! — meg az Amerikába
szóló jegyet, „csak oda”. Annyira
szegény ez a
férfi nem lehet, ha mindezzel rendelkezett (ruhával
és jegyre való pénzzel).
A külvilággal
is kell,
hogy legyen kapcsolatuk, bár folyton azt halljuk, hogy
körülöttük mindenütt
csak a sár van (meg persze a birkák), de hát a
szerelmes vőlegény hajójegyet is
hoz Amerikába – az idegen nyilván nem megy el,
ahhoz ő túl szerelmes.
Amiket Christy
elmesél
apjáról, saját nagy szenvedéséről,
ami a gyilkosságra vitte, eredendően kicsit
gyanús, és valóban, amikor megtalálja itt
az apja – aki, mint tudjuk, nem halt
meg –, s elveri felnőtt fát, aki menekül előle, alig
is csodálkozunk. Furcsa a kettőjük
viszonya, és nem tudjuk meg az igazságot erről sem.
A tetőpont, amikor a
helybeliek azt hiszik, hogy megölte az apját ott
előttük, minden versenyszám
megnyerése után – mint „a Nyugat
császára” –, félve a rendőri
várható
kivizsgálástól a kocsmában, féltve a
lopott vagy csempészett italokat, el
akarják vinni kötélen a rendőrőrse – a
meglehetősen mellbevágó jelenetek
egyike.
Közben
tükörtörések,
menekülések, ki- és befutások színezik
az előadást.
Az idegenek
távozása
után természetesen (?) minden visszatér a
régi kerékvágásba, itt az ivászatba
(hiszen kocsmában vagyunk).
Innen kitörni hova
is
lehetne? Nem tudni, mert a verseny megnyerése sem
garantál semmit – bár a lány
szerelme Christy számára mégiscsak fontos, eddig
nem ismert lányt közelebbről. A
jövőbeli kilátások: ott dolgozhat leszedőként
a kocsmában, ott is aludhat (amíg
rá nem talál az apja…)
Furcsa élet ez,
nem
tudjuk, igazából miből élnek. Isznak persze, de
honnan van rá pénzük? Papa csak
bejön részegen, hogy még részegebb
legyen… de miből él, honnan van a kocsma? –
mindez nagyon mellékes.
További szereplők:
Karácsonyi
Zoltán (Philly), Gados Béla (Jimmy), Tar
Renáta (Sara),
Antóci Dorottya (Nelly), Márkus Luca (Susan)
és a helybeli mulatozó
közönség tagjai: Kóbor Balázs,
Nánási Attila, Szabó Szása,
Sztrehárszki
László, Tárnok Csaba, Turzai Zsombor, Varga
Nándor.
Meghatározó
a díszlet,
minden fából készült, meglehetősen
elhasznált és ingatag: Bagossy Levente munkája.
Legelöl „iroda”, kisasztal – de nem derül
ki, miért fontos, mit szervez az első percekben a lány,
bár kétségkívül
jellemző. – Oldalt kamra, ott át is lehet
öltöznie az „úriasabb” ruhába.
Jelmez Kárpáti
Enikő, koszosabb és szakadtabb
ruhákat nehéz lenne elképzelni, még a
lányé sem kivétel – de a fiatal
lányoké
kissé rendezettebb és főleg tisztább. A
„kölcsönbe kapott” fekete kabát,
nadrág
egészen kirí innen.
Zene: Mester
Dávid.
Dramaturg: Fabacsovics
Lili.
Hamvai Kornél
fordításában láthatjuk két
részben, összesen 2 óra 45
percben.
A rendező
munkatársai Patkós Gergő és Szilágyi Brigitta.
Rendezte: Rudolf
Péter.
Számunka
talán kissé
idegenszerű az ír paraszti élet világa, kiemelve
az ivást, a kocsmát, a
gyilkosság iránti nagy érdeklődést,
izgalmat – de a szerző feltehetően jó
jellemzést adott az akkori Írországról, ha
nem is lehetett ez kellemes
számukra. De ha egy mai magyar igazi
„kocsmáról”, ivászatokról
ír valaki közel
„igazmondó” drámát, mi sem
örülünk. Még akkor sem, ha lelkünk
mélyén sejtjük,
ez azért így nem lehet igaz – csak majdnem…
Vehetnénk
akár
„komédiának” is „legott”. A
közönség korabeli teljes
felháborodását az
előadással szemben azonban igen könnyű elképzelni.
Bemutató
előadás: 2020. február 28.
Megtekintett
előadás: 2020. október 18.
Megjelent
a KLÁRIS
21/2. számában.
Györgypál Katalin