Hazánkban
kevéssé ismert John
Millington Synge (1871-1909) ír
drámaíró munkássága, és
általában is kevés
szó esik az ír szigetország történelmi
és irodalmi sajátosságairól. Az írek
évszázadokat küzdöttek
függetlenségükért (ebben sok
hasonlóság van a
magyarsággal), ám mire a 20. században
elérték céljukat, elveszett saját
nemzeti nyelvük (a kelta eredetű gael). Az ír
származású írók angol nyelven
váltak híressé, sok köztük
világhírűvé (Swift, Joyce, Yeats, Shaw), a
mindössze 38 évet élt Synge a tipikus zseni-sorsot
élte meg: színdarabjai
botrányosan buktak meg, a közönség és a
kritika elítélte deheroizáló, realista
ábrázolását, nem viselte el a
valósággal való szembesülést, majd
halála után
piedesztálra emelte a korán elhunyt nagy
írót.
Az eredeti
művet (The playboy of
the western world) 1907-ben mutatta be Dublinban az Abbay Theatre,
szerzője
tapsvihar helyett záptojásokat kapott,
füttykoncertet és tüntetést ellene. Két
év sem kellett, és elvitte a tüdőbaj. Sokáig
nem játszották műveit, évtizedek
múlva viszont bevonult az ír klasszikusok
közé. Európa számára Brecht fedezte
fel, amikor a Berliner Ensemble-ban sikerrel mutatta be az 1950-es
években. Ez
adta meg a lökést itthoni kiadásához,
1960-ban az Európa Könyvkiadó jelentette
meg A nyugati világ bajnoka címmel,
Ungvári Tamás fordításában.
A Pesti
Színház most Rudolf Péter
rendezésében hozta színre, az
újrafordítás Hamvai
Kornél munkája, a cím is hangzatosabb, nagyobb
szabású. Éles ellentétben
áll a cselekmény puritán, paraszti
közegével, a mit sem sejtő néző sokáig
gondolkodhat azon, mit takar ez a blikkfangos cím, amikor
trágyaszagú szereplői
rongyokban fetrengenek az ír kocsma sörrel,
pálinkával locsolt padlóján.
Christy Mahon (ifj.
Vidnyánszky
Attila) apagyilkosnak mutatja be saját magát a
színmű elején a kocsmában, s
ezzel diadalt vív ki az ingerszegény környezetben,
ahol ezért felnéznek rá, és
különösen a lányok és az asszonyok kezdik
imádni a messziről jött hőst. Minden
nő beleszeret, különösen, amikor a helyi sportverseny
számai közül is megnyeri
az összeset. A falu özvegye, Mrs. Quin (Majsai-Nyilas
Tünde) egyenesen
felkínálkozik a fiúnak, pedig az anyja lehetne.
Viszont a fiatal Pegeen (Waskovics
Andrea), a kocsma életre való mindenese bele is
szeret Christybe. Épp jó
alkalom, hogy végleg kikosarazza a mulya, gyáva
vőlegényét, Shawn-t (Gyöngyösi
Zoltán), akit mindig is megvetett. Christy roppantul
élvezi a sikert, eddig
nem volt dolga lányokkal, most pedig agyonkényeztetik.
Úgy érzi, végre
megtalálta élete párját, akiről most
már semmiképp nem akar lemondani. Az ifjú
pár szemünk előtt csókolózik, majd
kéri a részeg Michael Flahertytől (Hegedűs
D. Géza), Pegeen apjától az
áldást. Az esemény már-már
népünneppé válik
előttünk, amikor megjelenik az öreg Mahon, Christy apja (Kőszegi
Ákos),
átkozódva keresi a fiát, aki mihaszna,
semmirekellő, nem dolgozik, és még
baltával meg is sebesítette az apját.
Az
események innentől fogva más
irányt vesznek, apa és fiú fura módon
találnak egymásra ebben a helyzetben, de
közben az illúzió elszállt, a hazugság
megmaradt, és a vélt hősből
ügyetlenkedő, hazudozó és nagyzoló
éretlen kamasz lett, aki már egyáltalán nem
vonzó. A hangulat átcsap az ellenkező végletbe,
visszaáll a régi rend a faluba,
a kocsmába is, csak a csalódás lett eggyel
több.
A mesés
történetnek ez csak az első
szintje. Készpénznek veszünk mindent, amit hallunk,
látunk. Pedig mindez
szatíra, gúnyirat, egyenes arculcsapása az
ír mentalitásnak. Az író merészen
mutatja be saját nemzetének azt a negatív
tulajdonságát, amely délibábosan
képes lelkesedni nem létező hősökért,
magát tekinti a legkiválóbbnak, miközben
sekélyes, hiú, önmagából kifordult
lélekkel képzeli, hogy ő a legjobb, a
legnagyobb, és győzhetetlen. Paródiát
csinál Synge abból, ami övéinek szent
és
sérthetetlen. Csak azért, hogy szembesüljenek,
megmutatja nekik, hogy kívülről
nézve milyenek, végre igaz arcukat lássák
(a főhős többször is magát nézi a
tükörben öntelt elégedettséggel), de nem
azt látják. Még a tragédia
lehetősége
is ott van a jelenetekben, de nem lesz tragédia, hanem mindenki
meghasonlik
önmagával.
A lepusztult
kocsmai díszletet Bagossy
Levente tervezte, a helyszínhez illő piszkos, rongyos,
szedett-vedett
ruhákból álló jelmezeket Kárpáti
Enikő. Néhány egészen kiváló
színészi
alakítást láthattunk. Ifj. Vidnyánszky
Attila ismét bemutathatta akrobatikus
képességeit, gumilabdaként ütődött neki
néhányszor a berendezésnek, kapott
bal-, és jobbegyeneseket, hideget, meleget, de meg se kottyant
neki.
Magabiztosan mozog a színészet sok területén,
talán csak a tiszta elégikus
szerep áll tőle messze. Meglepetés volt Kőszegi
Ákost az apa szerepében látni,
az alakítás fizikai erőt is igényel, a
színész ebben sem szenved hiányt. A
csempészett whisky következményeitől joggal
félő Hegedűs D. Géza remekül adta a
dülöngélő részeges apát és
kocsmatulajdonost. Az egyetlen női főszerep Waskovics
Andreának jutott, uralta a helyzetet, félénk,
vallási aggályok mögé bújó
vőlegényét a történtek után sem
hajlandó visszafogadni, szívből megveti a
gyávát. További szereplők voltak:
Gyöngyösi Zoltán (Shawn), Majsai-Nyilas Tünde
(Mrs. Quin), Karácsonyi Zoltán (Philly), Gados
Béla (Jimmy),
Tar Renáta (Sara), Antóci Dorottya (Nelly),
Márkus Luca
(Susan), a helybeli mulatozó közönség tagjai: Kóbor
Balázs, Nánási Attila,
Szabó Szása, Sztrehárszki László,
Tárnok Csaba, Turzai Zsombor, Varga Nándor.
Zene: Mester
Dávid, zenei
munkatárs: Farkas Bence, dramaturg: Fabacsovics Lili,
világítás: Pető
József, a rendező munkatársa: Patkós
Gergő, Szilágyi Brigitta.
Bemutató
előadás: 2020. február 28.
Megtekintett
előadás: 2020. október
18.
Budapest, 2020. október 19.
Földesdy Gabriella