Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

LILA ÁKÁC

József Attila Színház

Feltételezem, hogy Szép Ernő kedves, finom szerelmi történetét jól ismerjük. Ez azonban most más: „zenés, szerelmi látomás”. A honlapon számos dal címét és szerzőit olvashatjuk. Összesen 11 dalt hallhatunk: Cseh-Bereményi 2, Európa Kiadó 2, Kontroll Csoport 1, Csókolom Zenekar 6 dal. Tehát underground dalokat vegyítettek, illetve építettek be Szép Ernő színjátékába. Az eredmény meglehetősen egyedi és érdekes. A rendezés pedig aláhúzza Bizonyosné (Pikali Gerda) romlottságát, szemben Tóth Manci (Korponay Zsófi) egyszerűségével, nincstelenségével, kedvességével. És talpraesettségével…

A Ligetben vagyunk, valamikor a múlt századelőn. A Liget tele szórakozni vágyó emberekkel, akkor még tökéletes hely volt az ismerkedésre is. Hangos társaság: nagyvilági hölgyek közepében a gyönyörű Bizonyosné, körülötte a – meglehetősen igénytelen, annál hangosabb – férfi „slepp”, akik természetesen körülrajongják a dekoratív hölgyet. Társalgásuk azonban felettébb egyszerű, hogy finoman fejezzük ki magunkat. Hozzá nem való férfiakat látunk leginkább – és a nő iránt rajongó, vágyakozó szegény és naiv bankfiút, Csacsinszky Palit (Nagy Norbert), aki nekünk meséli el nagy boldogtalanságát. Mindez pedig annyi lila ákácfürt alatt, amennyi talán nincs is.

Megismerjük a fiatal Stefit is (Kovalik Ágnes, ő egyben Hédi) anyjával (Mindigné – Fazakas Júlia, aki egyben Mili szerepét is játssza), kettősük leginkább csak háttér Bizonyosné nagyvilágiságához – vagy ahogyan ő ezt elgondolja. Zenével, dalokkal, sok párbeszéddel – sajnos, nem érteni mindent, pedig nagyon is jellemző.

Ám csendben, a háttérben, háttal végig ott ül egy fiatal lány, aki hangos nevetésre fakad, amikor Pali boldogságában fekvőtámaszokat végez: szíve hölgye, rajongásának tárgya, a fenséges Margit--Margó hajlandó másnap csak vele tölteni némi időt!

Itt kezdődik tehát Pali és Manci románca. Manci szerelme pedig attól a pillanattól, amikor Pali – nem kérdezve semmit – hirtelen megcsókolja a lányt. Manci, a varrónő alig múlt 16, Pali már vagy 27 – Pali már csak a kora miatt is lenézi a lányt, nem veszi komolyan, nem is látja meg benne az élő, érzelmekkel tele embert, nőt, csak játszik vele – hiszen ő Bizonyosnéért rajong eszeveszetten, boldogságát keresve, sőt hajszolva.

Az első részben sok dal elhangzik, hangulatukban ideillenek, a háttérben a zenekar alig észrevehető, zenélésük annál inkább. Bizonyosné igazán elemében van, hódító és nagyvilági, nem csodáljuk – nagyon –, hogy a fiatal, naiv, szerelemre vágyó fiatalember is beleesett a csapdájába.

A második rész összefogottabb, érzelmileg mozgalmasabb.

Kiváló jeleneteket látunk – Bizonyosné tombolását a fiúval, amikor hazaviteti magát a fiú ellenkezése dacára, hiszen nem vendégfogadásra alkalmas a lakása – ezt nem látjuk, a levetett ruhadarabokat azonban igen, és főleg utána Pali teljes csalódását az imádott nőben, aki nagyon leszerepelt előtte… Ez nem szerelem, ahogya ráébred végre.

Nagyon jó később a Kaszinóban – ahol rövid idő alatt tényleg lokáltáncosnő lesz Manciból – „párviadaluk” a (nem túl sikeres) tangóval, Bizonyosné hiúságát nyilvánvalóan bántja, hogy Mancival „lóg” a fiú.

Nagyon kedves jelenet a „Persze”-dal közbeni-alatti, miközben Manci habos süteményt eszik – a másik felét, ugyanabból a kis tálból majd Pali eszi meg – bármit mond Pali (a dalban), a válasz a „Persze!”.

Manciról elég keveset tudunk meg, szegénységéről csak a legvégén, hiszen ezért utazik el Oroszországba Hédivel; Palinak nincs pénze, ő pedig szerelem nélkül egyetlen férfival sem megy el, bármennyire is gazdagok azok. A búcsú viszont nehéz, hiszen nagyon szereti Palit. Pontosabban: már felnőtt nőként mond le Paliról, a szerelemről, saját boldogságáról. Nem mondja ki, de nyilvánvaló: nem számít Palira, szerelmére, házasságra, pénzre. Talán nem is menne hozzá, bár ezt nem tudhatjuk.

A Kaszinó személyzete meglehetősen vegyes, egy részük neme nehezen meghatározható, ruházatuk még inkább aláhúzza ezt. De jószívű karakteres figurák ők, Zsüzsü (Blahó Gergely) és a többiek. És valamennyien jó hanggal rendelkeznek, köztük Angelusz (Fila Balázs, ő egyben Bizonyos úr is).

Néhány vidám percet okoz nekünk Bizonyos úr, aki imádja feleségét, ezért mindent megad neki, amit tud, amit meg nem, hát elnézi, ha megadja más – jelen esetben a bankfiúcska. A párbaj, amit Pali férfi módra szívesen megvívna a férjjel, így sajnálatosan elmarad.

Egy darabig Pali, nagy csalódása után, rá sem néz Mancira a Kaszinóban, de később – részben kiheverve csalódását – másképpen alakul kapcsolatuk Mancival, főleg azért, mert a lány mindent vállal szerelméért. Végül Manci is eljut Pali lakásába… és valóban, addig eszébe sem jutott a fiúnak, hogy vele van együtt először Manci.

Telihay Péter, a rendező is jó munkát végzett, színes és sikeres előadást hoztak létre.

A díszlet is különös, több helyszínt kellett elénk varázsolni – Ligetet, cukrászdát, kaszinó  külön kis szigetek szolgálnak ehhez, leghátul a háromtagú zenekarral (Molnár Péter, Pengő Csaba, Centgraf Benjámin, Haraszti Dávid, karmester: Furák Péter/Somody Áron), a hegedűs olykor elöl játszik-muzsikál (Leó  Galkó Balázs).

Népes a szereplőgárda, még a Thália Tanoda színészképzés hallgatói közül is négyen szerepelnek, valamint Brunczlik Péter.

Akiket a színészek közül nem említettünk, rászolgának szintén a dicséretre: Majmóczy – Betz István, Mínusz; Józsi – Chajnóczki Balázs, Redő Oszi – Zöld Csaba, Pánczél; Kocsis – Tóth Gábor.

A jelmezek igencsak színesek. Stílust nehéz lenne meghatározni, talán nem is túl fontos. Bizonyosné ruhatára felséges, Pikali Gerdára szabott, Mancié kedves, a Kaszinóban, táncosnőként alig ismerünk rá. A többi szereplő öltözéke abszolút vegyes, mondhatnánk eklektikusnak is, amivel éppenogy illeszkednek az előadáshoz. Papp Janó munkái.

Díszlet: Horváth Jenny, dramaturg: Szokolai Brigitta, zenei vezető: Furák Péter, koreográfus: Lőrinc Kati.

Rendezőasszisztens: Czipó Gizella.

Színpadra írta: Guelmino Sándor.

2 óra 40 percben láthatjuk egy szünettel.

Bemutató: 2019. március 9.

Megtekintett előadás: 2020. február 29.

Budapest, 2020. március 2.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©