Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BUDAPEST FÖLÖTT AZ ÉG. ANGYALTEMETŐ

RS9 Színház

Csikós Attila és Menszátor Héresz Attila (szerzők) tulajdonképpen egy parafrázist írtak Wim Wenders filmrendező Berlin felett az ég című filmjére. Az 1987-es filmalkotás számos díjat nyert el különböző fesztiválokon (Német filmdíj, Bajor filmdíj, Európai filmdíj, a legjobb rendező díja – Cannes, közönségdíj, és jelölték César-díjra legjobb külföldi filmként). Azt is mondhatnánk, hogy kicsit magyar viszonyokra adaptálták az eredeti történetet, hogy rólunk és nekünk szóljon benne minden. Dramaturg: Sediánszky Nóra. Rendezte: Menszátor Héresz Attila.

A műfaji megjelölés: filozofikus vígjáték két részben, ahol a „vígjáték” megjelölés erős túlzásnak tekinthető. A számos helyszínen játszódó, két angyalfigura (Damien, Cassiel) által vezérelt és időnként őrületesen elvont szövegű és tartalmú játékfolyam egy asszociációs történelmi láncra van felfűzve, nyomasztó tartalmakat közvetít az ott ülők számára, és a legkevésbé sem vígjáték. Lehetne egyszerűen csak „játék”, vagy „fantázia”, esetleg „a képzelet játéka néminemű tragikus felhangokkal”, talán legjobb lenne az „epizódok a lehetetlen birodalmában” műfajként való feltüntetése.

A cselekmény nem összefüggő történet, forgácsolt jelenetekből áll össze. A középpontban a két főangyal, Damien és Cassiel beszélgetése, meditálásai, eszmefuttatásai állnak, amelyekből mindig kibomlik egy-egy jelenet, amelyben rávilágítanak egy jelenségre, ebből kifejlik egy erkölcsi probléma, annak következményei, megvalósulása, az egész halad a végkifejlet felé.

A rendezés felhasználja helyszínként az RS9 Színház összes, viszonylag tágas belső terét. A játéktér efféle kitágítása igencsak kezd terjedni a színházi világban. Menet közben a helyszín változik, s ehhez a közönségnek kell vándorolni egyik helyről a másikra. Jelen esetben összesen négy helyszín „játszik”, az első jelenet a büfében, az összes többi három másik teremben, az ún. fehér szobában, a Vallai kertben és a színházteremben. Az RS9 közönsége, jelen esetben kb. 50 fő (ez csak becslés) minden újabb jelenethez szedelődzködik és átvonul egy következő helyszínre, a jelenetek száma 10–12 lehet, és a játékidő legalább három és fél óra, plusz egy szünet.

A mozaikjeleneteket össze kellene rakni, hogy világos legyen, kiről és miről is szól a történet. Az emberi agy véges kapacitással és egyedi tudattartalmakkal rendelkezik, vagyis nem mindenkinek ugyanaz jut eszébe a látottakról. Marion (Kálóczi Orsolya) a történet főhőse, sebészorvos, lengyel apja és két lánytestvére van, de Magyarországon élnek. Marion a saját útját, szerelmét, életének értelmét keresi minden tettével, szavával, de már sokat csalódott, elkeseredett. Megrázó jelenetben látjuk, hogy a szívműtéte után betege meghal, és nem tudja visszahozni az életbe. Kétségbeesés vesz rajta erőt, öngyilkos akar lenni. De túlteszi magát ezen, az élvezetekbe hajszolja bele magát, hogy felejtsen. Sajátos módon vezekel (ostorozás), orgián vesz részt, találkozik apjával és nimfomániás lánytestvéreivel, de elmenekül tőlük is. Eközben Damien (Menszátor Héresz Attila) mindvégig láthatatlan őrző angyalként a városban bolyong és Mariont keresi, angyali mivoltában akarja megváltoztatni a földi dolgokat, a rosszat elhessegetni, hogy mindig a jó győzzön. Rájön, hogy ez nem sikerülhet neki, hisz nem földi lény. Ekkor vállalja, hogy lemond „angyali” státusáról, és emberi alakot vesz fel, testet ölt, így próbál kontaktust teremteni azokkal az emberekkel, akiket eddig csak „fentről” nézett és sorsukon méltatlankodott magában, illetve vitázott angyaltársával, Cassiellel (Csáki Rita). Emberi lényként rátalál Marionra, a lány is mindvégig tudat alatt őt kereste, végre egymáséi lesznek, mert Damien lemondott angyali (halhatatlan) létéről.

A főcsapást számos epizód egészíti ki, amelyek a magyar történelem vitás pontjait elevenítik fel (Dunába lövések, árulás, Szendrei Júlia, Latinovits-Őze Lajos a pesti éjszakában), megszólal a hajléktalan, a csavargó, a bánatos lengyel apa, a gyászoló nő, a fiatalasszony csecsemővel és még sokan mások a tegnapi és a mai valóságból, akik sorsuk jobbra fordulásában bíztak, de feladták.

Az előadásnak nincs díszlettervezője, minden színpadon használatos eszköz kelléknek minősül. Ettől függetlenül a jeleneteket a rendezés élethűvé próbálja varázsolni pl. egy kórházi műtő, kórterem, szórakozóhely, utcarészlet felidézésével. Korlátlan mennyiségű jelmezt használnak el az előadás alatt, hisz a szereplők minden jelenetben más ruhában játszanak, a két angyal viszont egységesen fekete ruhát és kabátot visel, Damien esetében ez úgy módosul, hogy emberré változás közben lemeztelenedik, és földi ruhára cseréli angyali fekete mezét. Sajátos színfoltot képeznek a Redvai Ikrek (Maday Gábor, Gerner Csaba), akik egy kétszemélyes tolószékben ülnek, ellentétes a gondolkodásuk, állandóan vitatkoznak, egyik „balról”, a másik „jobbról” világítja meg a történelmet, a múlt és jelen eseményeit.

A színészek lelkesek egytől egyig, és erejükhöz mérten a maximálisat nyújtják. Kálóczi Orsolya vállára súlyos teher nehezedik, akár tízféle karaktert is hoznia kell, minden jelenetben más oldalról látjuk az egyéniségét, a kép róla kizárólag az utolsó jelenetben áll össze. Ő Marion, aki olyan sokat szenvedett már élete során, végre megérdemli a boldogságot. Menszátor Héresz Attila íróként, rendezőként és főszereplőként is ki tudja teljesíteni magát. Talán időnként több intellektualitást, hozzáértést feltételez a közönségről, mint amennyivel az ténylegesen rendelkezik. Csáki Rita a másik angyal, plusz mint „rezonőr” vitázik, bölcselkedik a történtekről, sfumato szerű mosolya egyfajta paradicsomi boldogságot közvetít felénk. A további szereplők játsszák az összes epizódfigurát, van, aki 6–8 figurát is alakít teljes átéléssel, mint Miklós Marcell, Kókai János, Benkő Bence, Farkas Dani, Kadlót Zsófi, Iszak Dorottya. Szerepelt még Kassai László, Buda Géza, Maday Gábor, Gerner Csaba.

Mozgás: Kántor Kata, fény: Nagy Ferenc, a rendező asszisztense, hang: Csapó Márta Borbála.

Az Anyaszínház és az RS9 Színház közös produkciója.

Bemutató előadás: 2020. január 30.

Megtekintett előadás: 2020. január 31.

Budapest, 2020. február 2.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©