Színházi kritika
SZÍNHÁZ
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA
(JUNIOR ELŐADÁS)
Kecskemét –
Kelemen László Kamaraszínház
Egymást
érik a Tragédia bemutatók
országszerte. Madách főműve nem avul el
az idővel, inkább újabb és újabb
aspektusból láttatják a megihletett rendezők. Cseke Péter kecskeméti
kamaraszínházi rendezése már a
kiegészített
címben („junior”) jelzi a megcélzott
közönséget, a 11 és 16 év
közötti
tanulókat. Ott-jártamkor 11–12 éves
általános iskolás gyerekek
töltötték meg a
nézőteret.
Az előadás egy
kisméretű színpadon
zajlik, alapvető díszlet nélkül,
néhány gerenda, raklap, kellék és
háttérvetítés
segítségével idézik meg a helyszínt
(látvány: Gyarmati Dóra), a
jelmez alapja a fekete
mez, amit mindenki hord, és az adott színhez mindig
járul valamilyen kiegészítő
kellék. A játékidő 80–85 perc szünet
nélkül.
A
játékot
azzal kezdik, hogy bejön a
12 fiatal szereplő (két hivatásos színész
és tíz negyedéves színi
növendék
Cseke Péter kaposvári osztályából),
leülnek a színpad elejére, és egymást
váltva mondják el Hamvas Béla Isten
tenyerén ébredtem című versét (Hamvas
neve nem hangzik el, csak a szórólap
közli a szerzőt és a vers szövegét. Aki nem
olvassa a szórólapot, azt hiheti,
hogy a kezdő 18 sor is Madáchtól van). A vers
egyébként kiváló, kapcsolódik a Tragédiához, és valóban a
fiatalokhoz
szól, a vers befejező sorát mindenki magára
vonatkoztathatja: „Hisz olyannak látod a
világot, amilyen Te vagy!” A
Hamvas-vers
elhangzása után minden átmenet nélkül
megkezdődik az első szín erősen megkurtított
cselekménye Lucifer
lázadásával. Minden szín erősen
meghúzott formában jelenik meg (a
londoniból történetesen a teljes
haláltánc-jelenet is kimarad), csak a
fővonalra koncentrálva, s minden mellékszálat
elhagyva. A gyors pörgés, az
átmenet teljes hiánya folytán lehetséges,
hogy kevesebb, mint másfél óra a
játékidő.
Cseke Péter
„ifjúsági” koncepciója
elsőként céloz meg ilyen fiatal korosztályt,
és messzire vezet. A
vállalkozáshoz egy minisztériumi, Lázár
Ervin nevét viselő program adott apropót. Ennek
keretében általános iskolai
diákok színházlátogatását
állították középpontba. És
miért ne éppen Madách
főművével ismerkedjenek a felsősök, hisz ez egyik nemzeti
drámánk, középiskolás
és érettségi tananyag, mondanivalója
általános emberi kérdéseket feszeget.
Ebből a szándékból nőtt ki a törekvés,
hogy a filozofikus szöveget hogyan lehet
öt-hatodikos gyerekek számára közel hozni.
Így jött létre a meghúzott, rövidebb
változat (dramaturg: Tóth Kata),
amely ugyanúgy felteszi a mű legfontosabb
kérdéseit, így a lét értelmét
a
földön, az emberi küzdés célját, a
szerelem összetartó erejét célzó
tartalmakat
és a rá adott válaszokat. Nagy
kihívás ez a színháznak és az
oktatásnak is,
mert az a kérdés, hogy ezek az igazán fiatalok,
még gyerekek inkább, kedvet
kapnak-e Madách művének későbbi
elolvasásához, vagy elgondolkodnak-e az általa
felvetett kérdéseken, s gondolkodásuk
részévé válik-e a Tragédia
eszmeisége.
A rendezés
egyik
vitatott eleme a
Lucifer szerep szétosztása, színenként
más és más alakítja a tagadás
szellemét,
az elsőben pedig Ádám és Éván
kívül mindenki Lucifer. A jelzést
egyértelművé
tette a rendező, az Lucifer, aki a piros sálat viseli a
testén valahol. Mindez
remek ötletnek bizonyul úgy általában, de
vajon az ott ülő gyerekek rögtön
értik-e, hogy ki szólal meg éppen, amit mond,
miért mondja, ismerik-e bármilyen
szinten a színek történeti hátterét?
Mert az nyilvánvaló, hogy magát a
Madách-szöveget nem olvasták. Beültek,
és várták a csodát. A csoda előttük
van,
és félő, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. A
rendezés – nyilván felmerült ez a
probléma előttük is – sokszor elhagyja a szereplő
megnevezését, nem hangzik el
Catulus, Sergiolus, Júlia, Hippia, Robespierre, Saint-Just,
Luther, Cassius,
Plátó, Michelangelo neve, feltehetően félve
attól, nem tudják, kiről van szó,
hová lehet tenni őket a történelemben.
Találhatunk még problémás
megoldásokat
(pláne, ha ezeket keressük is), így pl.
irtózatosan gyors a tempója a játéknak,
egy pillanatra sincs megállás, a látottak nem
tudnak leülepedni. A szereplők
túl hangosan beszélnek olykor-olykor, és lehetne
több zenei aláfestés a színek
között és alatt. A zeneszerző ugyanaz a Koltai-Nagy
Balázs, aki Ádám szerepét
alakítja. Zenéje kellemes, csak kevés.
Szerencsésnek
tartom a kellékek
közül azt az üreges kockaszéket, amely még
guillotine fejtartóként is
funkcionál, és a sokféle
ruha-kiegészítőt, a fáraó
fejdíszét, az egyiptomi
körgallért, az arany babérkoszorút,
trikolórt, spanyol nyakfodrot, a tudós
sapkáját, a pátriárka
fejdíszét, tógaszerű fehér leplet. Az
egyszerűsítő
megoldások is elfogadhatóak, pl. semmilyen kellék
nincs a falanszter színben, a
két fiúgyereket pedig pólyásbaba
helyettesíti, de a végletekig menő
díszlethiány más helyeken is megfigyelhető
(Athén, Róma, Űr, Jégvidék stb.).
Fontosnak tartom a
befejezés egyéni
megoldását. Az utolsó színen múlik,
milyen érzéssel távoznak a gyerekek (és
minden más néző is) a színházból.
Bár sok szöveg kimaradt (köztük
szállóigék
is) az Úr és Ádám
párbeszédéből, megmaradt a
fennköltség, a jövőbe és az
Istenbe vetett hit komolyan vétele és a pozitív
jövőkép sugallása. Ebben a
színben az Ádám-Éva páros
megháromszorozódik, három Ádám
és három Éva fogadja
el a bizakodás parancsát a jövőre nézve.
Koltai-Nagy Balázs
(Ádám) és Hajdú Melinda (Éva)
minden tekintetben
alkalmasak voltak az első emberpár
megjelenítésére. Fiatalok, de már felnőttek
egy ilyen összetett feladathoz. A tíz negyedéves
színinövendék (Dura Veronika,
Kelecsényi Anna, Szabó
Dorottya, Támadi Anita, Trill Beatrix, Kovács Martin,
Nagy Péter János, Urbán
Richárd, D. Varga Ádám, Varga Huszti
Máté) komolyan véve feladatát és
kellő
alázattal közelítve játszotta Madách
művét. Kőszegi
Ákos dörgő basszusa az Úr hangjaként
valóban égi szózatként hatott ránk,
komoly megrendülést okozva.
Az
előadásnak a
fiatalok bevonzásán
túl az idei magyar kultúra napi aktualitása is
van. Kezdési időpontja az
oktatáshoz alkalmazkodik: du. 16.30. Este 6 órakor a
diákok már hazafelé
mehetnek. Játékmester: Szegvári
Júlia,
rendezőasszisztens: Siflis Anna
(e.h.)
Bemutató
előadás: 2020. január 22.
Megtekintett
előadás: 2020. január 23.
Budapest,
2020.
január 26.
Földesdy Gabriella
♣ ♣
♣
|
|
|