Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA (JUNIOR ELŐADÁS)

Kecskemét – Kelemen László Kamaraszínház

Egymást érik a Tragédia bemutatók országszerte. Madách főműve nem avul el az idővel, inkább újabb és újabb aspektusból láttatják a megihletett rendezők. Cseke Péter kecskeméti kamaraszínházi rendezése már a kiegészített címben („junior”) jelzi a megcélzott közönséget, a 11 és 16 év közötti tanulókat. Ott-jártamkor 11–12 éves általános iskolás gyerekek töltötték meg a nézőteret.

Az előadás egy kisméretű színpadon zajlik, alapvető díszlet nélkül, néhány gerenda, raklap, kellék és háttérvetítés segítségével idézik meg a helyszínt (látvány: Gyarmati Dóra), a jelmez alapja a fekete mez, amit mindenki hord, és az adott színhez mindig járul valamilyen kiegészítő kellék. A játékidő 80–85 perc szünet nélkül.

A játékot azzal kezdik, hogy bejön a 12 fiatal szereplő (két hivatásos színész és tíz negyedéves színi növendék Cseke Péter kaposvári osztályából), leülnek a színpad elejére, és egymást váltva mondják el Hamvas Béla Isten tenyerén ébredtem című versét (Hamvas neve nem hangzik el, csak a szórólap közli a szerzőt és a vers szövegét. Aki nem olvassa a szórólapot, azt hiheti, hogy a kezdő 18 sor is Madáchtól van). A vers egyébként kiváló, kapcsolódik a Tragédiához, és valóban a fiatalokhoz szól, a vers befejező sorát mindenki magára vonatkoztathatja: „Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!” A Hamvas-vers elhangzása után minden átmenet nélkül megkezdődik az első szín erősen megkurtított cselekménye Lucifer lázadásával. Minden szín erősen meghúzott formában jelenik meg (a londoniból történetesen a teljes haláltánc-jelenet is kimarad), csak a fővonalra koncentrálva, s minden mellékszálat elhagyva. A gyors pörgés, az átmenet teljes hiánya folytán lehetséges, hogy kevesebb, mint másfél óra a játékidő.

Cseke Péter „ifjúsági” koncepciója elsőként céloz meg ilyen fiatal korosztályt, és messzire vezet. A vállalkozáshoz egy minisztériumi, Lázár Ervin nevét viselő program adott apropót. Ennek keretében általános iskolai diákok színházlátogatását állították középpontba. És miért ne éppen Madách főművével ismerkedjenek a felsősök, hisz ez egyik nemzeti drámánk, középiskolás és érettségi tananyag, mondanivalója általános emberi kérdéseket feszeget. Ebből a szándékból nőtt ki a törekvés, hogy a filozofikus szöveget hogyan lehet öt-hatodikos gyerekek számára közel hozni. Így jött létre a meghúzott, rövidebb változat (dramaturg: Tóth Kata), amely ugyanúgy felteszi a mű legfontosabb kérdéseit, így a lét értelmét a földön, az emberi küzdés célját, a szerelem összetartó erejét célzó tartalmakat és a rá adott válaszokat. Nagy kihívás ez a színháznak és az oktatásnak is, mert az a kérdés, hogy ezek az igazán fiatalok, még gyerekek inkább, kedvet kapnak-e Madách művének későbbi elolvasásához, vagy elgondolkodnak-e az általa felvetett kérdéseken, s gondolkodásuk részévé válik-e a Tragédia eszmeisége.

A rendezés egyik vitatott eleme a Lucifer szerep szétosztása, színenként más és más alakítja a tagadás szellemét, az elsőben pedig Ádám és Éván kívül mindenki Lucifer. A jelzést egyértelművé tette a rendező, az Lucifer, aki a piros sálat viseli a testén valahol. Mindez remek ötletnek bizonyul úgy általában, de vajon az ott ülő gyerekek rögtön értik-e, hogy ki szólal meg éppen, amit mond, miért mondja, ismerik-e bármilyen szinten a színek történeti hátterét? Mert az nyilvánvaló, hogy magát a Madách-szöveget nem olvasták. Beültek, és várták a csodát. A csoda előttük van, és félő, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. A rendezés – nyilván felmerült ez a probléma előttük is – sokszor elhagyja a szereplő megnevezését, nem hangzik el Catulus, Sergiolus, Júlia, Hippia, Robespierre, Saint-Just, Luther, Cassius, Plátó, Michelangelo neve, feltehetően félve attól, nem tudják, kiről van szó, hová lehet tenni őket a történelemben. Találhatunk még problémás megoldásokat (pláne, ha ezeket keressük is), így pl. irtózatosan gyors a tempója a játéknak, egy pillanatra sincs megállás, a látottak nem tudnak leülepedni. A szereplők túl hangosan beszélnek olykor-olykor, és lehetne több zenei aláfestés a színek között és alatt. A zeneszerző ugyanaz a Koltai-Nagy Balázs, aki Ádám szerepét alakítja. Zenéje kellemes, csak kevés.

Szerencsésnek tartom a kellékek közül azt az üreges kockaszéket, amely még guillotine fejtartóként is funkcionál, és a sokféle ruha-kiegészítőt, a fáraó fejdíszét, az egyiptomi körgallért, az arany babérkoszorút, trikolórt, spanyol nyakfodrot, a tudós sapkáját, a pátriárka fejdíszét, tógaszerű fehér leplet. Az egyszerűsítő megoldások is elfogadhatóak, pl. semmilyen kellék nincs a falanszter színben, a két fiúgyereket pedig pólyásbaba helyettesíti, de a végletekig menő díszlethiány más helyeken is megfigyelhető (Athén, Róma, Űr, Jégvidék stb.).

Fontosnak tartom a befejezés egyéni megoldását. Az utolsó színen múlik, milyen érzéssel távoznak a gyerekek (és minden más néző is) a színházból. Bár sok szöveg kimaradt (köztük szállóigék is) az Úr és Ádám párbeszédéből, megmaradt a fennköltség, a jövőbe és az Istenbe vetett hit komolyan vétele és a pozitív jövőkép sugallása. Ebben a színben az Ádám-Éva páros megháromszorozódik, három Ádám és három Éva fogadja el a bizakodás parancsát a jövőre nézve.

Koltai-Nagy Balázs (Ádám) és Hajdú Melinda (Éva) minden tekintetben alkalmasak voltak az első emberpár megjelenítésére. Fiatalok, de már felnőttek egy ilyen összetett feladathoz. A tíz negyedéves színinövendék (Dura Veronika, Kelecsényi Anna, Szabó Dorottya, Támadi Anita, Trill Beatrix, Kovács Martin, Nagy Péter János, Urbán Richárd, D. Varga Ádám, Varga Huszti Máté) komolyan véve feladatát és kellő alázattal közelítve játszotta Madách művét. Kőszegi Ákos dörgő basszusa az Úr hangjaként valóban égi szózatként hatott ránk, komoly megrendülést okozva.

Az előadásnak a fiatalok bevonzásán túl az idei magyar kultúra napi aktualitása is van. Kezdési időpontja az oktatáshoz alkalmazkodik: du. 16.30. Este 6 órakor a diákok már hazafelé mehetnek. Játékmester: Szegvári Júlia, rendezőasszisztens: Siflis Anna (e.h.)

Bemutató előadás: 2020. január 22.

Megtekintett előadás: 2020. január 23.
Budapest, 2020. január 26.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©