Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

GLORIA

Radnóti Tesla Labor

A színdarab játszási helye egy Kazinczy utcai bérház második emeletén lévő nagyobb terem, ami valóban „laborra” emlékeztet. A terem aszimmetrikusan van berendezve, felerészben ad helyet a folyóirat szerkesztőségének, ahol a színészek játsszák Branden Jacobs-Jenkins játékát, a Gloriát, míg a közönség körbeüli a színészek életterét, a megnagyobbított jobboldali sarokrészt. A darabot 2016-ban Pulitzer-díjra jelölték, magyarra Totth Benedek fordította, rendezte: Hajdu Szabolcs. A Radnóti Színház előadása magyarországi ősbemutatónak számít.

Testközelben érezhetjük azt a magazin szerkesztőséget, ahol a darab játszódik. A történet a 2010-es években játszódik (eredeti bemutató: 2015-ben), az iroda, a szerkesztőségi bútorok, illetve a légkör 15–20 évvel korábbi állapotot tükröz, ez azonban nem zavaró. A laptopok és az okos-telefonok sűrű használata a szereplők által hitelessé teszi az összes többi részletet. És hamarosan kiderül az is, mi a jelentősége van annak, hogy közönségként szinte bent vagyunk a szereplők munkahelyén.

Egyre fontosabb lesz a 21. századi ember életében a munkahely mint jellemformáló erő, a társas kapcsolatok meghatározó helyszíne. A Gloria szereplői egy magazin létrejöttében segédkeznek, nem biztos, hogy cikkeket írnak, inkább a szerkesztők alá dolgoznak asszisztensként. Frusztrált lények, Dean (Porogi Ádám) a főnöke, Nan keze alá dolgozik, ez idő szerint a főnök utazását kell átszerveznie valami miatt, másrészt az alkohol a gyengéje, másnaposan jött be, mert este Gloria (Martinovics Dorina) buliján volt, egyedül a szerkesztőségből. Ani (Lovas Rozi) a szomszéd asztalt foglalja el, korán bejön dolgozni, szorgalmas, megpróbál mindenkivel jóban lenni, kivéve Gloriát, nem is megy el a bulijára. Miles (Vilmányi Benett) gyakornokként dolgozik, egyetemre jár, a szerkesztőségben legtöbben kifutófiúnak használják, akit leküldenek a büfébe vásárolni. Kendra (Sodró Eliza) viszont nem alkalmazkodik senkihez, mert dolgozni is utál, mindenkinek odamond valamit, munkaidő alatt kávézóba jár, fikázza a kollégáit, és mindennel elégedetlen. Időnként benéz Lorin (Rusznák András), főként a hangos beszéd és a zajok miatt méltatlankodik, minden kihallatszik a folyosóra, nem tud dolgozni. A címszereplő Gloria csak ritkán jön be a terembe, akkor is valakit keres, és igen dühös, ő egy másik szinten dolgozik, talán tördel.

A felsorolt szereplők mindegyikének szeme előtt valamiféle későbbi karrier lebeg, szeretnének egy jobb állást, vagy még inkább egy könyvvel, valami szenzációs művel híressé válni, szakmai sikert elérni azon az áron, hogy kollégáikat készek leradírozni a színről, vagy épp lehurrogják, leminősítik, ha kell. Nincs kollegialitás, mert önzőkké váltak, csak saját érvényesülésük érdekében cselekszenek. A sok cikizést hallva mégsem gondolunk semmi rémisztő fejleményre, a tragédia mégis bekövetkezik, és ez fogja meghatározni a további eseményeket.

A jelenség a híradásokból ismert, terroristák, amerikai diákok az iskolában – de mások máshol is – jó pár esetben követtek el hasonló dolgot. Itt derül ki a jelentősége a testközelben való játszásnak. A pisztolylövések, majd Gloria öngyilkossága (utóbbi zaj nélküli) a szemünk előtt történik, 2–4 méterre tőlünk. És ez még akkor is megrázó, ha nem igazi a dolog, hanem imitáció.

Ez volt az első harmad, a szünet nélkül játszott előadás következő jelenetében egy kávézóban vagyunk, ahol Dean és Kendra találkoznak nyolc hónappal az események után. Társalgásuk kissé szokványos, udvarias fordulatok után hangos szitkozódásba, sőt tettlegességbe torkollik. Dean titoktartási nyilatkozatán vesznek össze a Gloria-ügyben. Dean ugyanis regényt írt, amelyben a szerkesztőségi tragédia is szerepel, nem akarja, hogy más is kommentálja a történteket. Kendra, aki házon kívül volt a „cselekmény” idején, maga is regényt akar írni az „átélt” eseményről, ezért nem egyezik bele a tiltásba.

A második rész még egy jelenettel bővül. Nan (Martinovics Dorina), aki az első jelenetben nem szerepelt tevőlegesen, úgy gondolja, folytatásos teleregényt ír a Gloria-sztoriból, hisz mégiscsak a szobájában, az asztal alatt élte át a borzalmat, mert nem mert kijönni a szobából (!) Főnöke, barátnője, Sasha (Lovas Rozi) üdvözli a tervet, már fel is vette Nan beszámolóját a telefonjára.

A befejező (harmadik) rész egy filmes szerkesztőségbe vezet bennünket. Közben megjelent Nan könyve, viszont elmaradt Dean és Kendra lehetséges szenzációs beszámolója, nem készült el, vagy nem jelent meg. Lorin itt kezd dolgozni, kollégái körülujjongják, mikor kiderül, a Gloria-jelenetnél ő is ott volt. Lorin óvatos, egyik munkatársát sörözni hívja, egyedül ő tanult a történtekből: meg kell ismernünk munkatársainkat, hogy tisztában legyünk cselekvési motivációikkal, érzelmeikkel.

Szomorú tanulsága Jenkins darabjának az a közönnyel párosuló szenzációéhség, amivel mindenhol találkozunk a környezetünkben. Csak a szenzáció kelti fel az érdeklődést, az emberi sorstragédia, a halál ténye is csak e szempontból jön számításba (Ld. Kendra felháborodott megjegyzése Sarah Tweed halálhírével kapcsolatban, ő nem a halálán rendül meg, hanem bírálja a nekrológ stílusát).

A hat színész közül öt több karaktert is alakít, a váltásokat nem csak ruhacserével érzékeltetik, de mozgásban, gesztusban, hanghordozásban, mimikában egyaránt. Kellemes meglepetés volt Sodró Eliza (Kendra/Jenna) ellenszenves, majd számító, behízelgő, végül álnaiv lelkesedő figuráit követni. Porogi Ádám (Dean/Devin) legjobb jelenete az, amikor az életéért könyörög a vérszomjas Gloriának. Lovas Rozi (Ani/Sasha/Callie) karakterei nincsenek túlzottan távol egymástól, könnyen bújik egyik szerepből a másikba. Vilmányi Benett (Miles/Shawn/Rashaad) három alakja közül az első, a gyakornok szerep a leginkább neki való, a harmadikban (főnök) maga a szerep is elképzelhetetlen. Martinovics Dorina (Gloria/Nan) egymástól két elütő figurát elevenít meg igen jól, Rusznák András (Lorin) visszafogottan játszik, amellett hiteles.

Dramaturg: Kelemen Kristóf, díszlettervező: Pater Sparrow, jelmeztervező: Nagy Fruzsina, a rendező munkatársa: Ari Zsófi.

Bemutató: 2019. március 9.

Megtekintett előadás: 2019. december 27.

Budapest, 2019. december 31.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©