Térey János (1971–2019)
befejezetlenül maradt művét Kovalik
Balázs (1969–)
rendezte meg sajátosan, a mai korhoz
adaptálva – amennyire ez
lehetséges egy jól ismertnek
számítható bibliai történet
esetében, amely
„hús-vér történet”-ként
jelenik meg előttünk – jobbára. Mert teljesen
mégsem.
Lóték
lakása, a falakon (arany)bárányok, Lót
komoly üzletember (Gálffi László).
Két mai
lány Lót lányai (Golda – Stork
Natasa
m.v., Zelma – Kókai Tünde), egyik
szűz, ezt nem győzi hangoztatni mint nagy erényt.
Természetes módon kissé
elütnek a szolid, Istenhívő papától, aki
egyébként Ábrahám volt
üzlettársa. Ábrahámot
ugyan ott kellett hagynia, de talán mégis ő járt
jól itt, Szodomában, ahol sikerült
megvetnie a lábukat annyi bolyongás után:
aranybárányokat gyárt… Mégis, ő itt
csak jövevény, bevándorló, ez már a
negyedik hely, ahol próbálkoznak. Itt végre
bedolgozta magát, sokakat ismer, de mégsem tartozik
közéjük, nem is akar –
megváltoztatni őket nem tudja, nem ért velük egyet,
de (jól) élni akar. És az
itteniek sem fogadják be őket igazán, bár itt
mindenki bevándorló, csak éppen
előbb érkeztek, mint Lót (csak nem a
Kárpát-medencébe ezer évvel ezelőtt
érkezettekre asszociálnánk?)
Idősebb
lányának
már két éve van itteni barátja
(Menáhem – Borsi-Balogh
Máté), igaz, házasságról nem
esik szó…
Két angyal
érkezik ismeretlenül, két férfi fehér
pulóverben (Ráfael – Dóra
Béla, Gábriel – Patkós
Márton) – később találkozunk egy
harmadikkal is (Mikaél – Zsótér
Sándor m.v.), hasonló öltözetben.
Nem tudni, kik ők, honnan jöttek, meddig maradnak, mit
csinálnak – kikezdik
őket a városiak, erőszakoskodnának velük is, mint
más ismeretlen
jövevényekkel, mert itt ez a „szokás”.
Bizalmatlanság
és erőszak uralja a várost, Lótéknak sem
könnyű kikerülni az összeütközéseket,
most
pedig Lót értékrendje világosan
különbözik e városiakétól: Isten
parancsa
szerint a vendégjogot részesíti előnyben, mert őt
így nevelték. Akár családját
(lányait) is feláldozná ezért – amit
lányai nem felejtenek el neki később…
Menekülésük
után ugyanis nagyon alpárian erőszakolják meg
apjukat, megkockáztatom,
ízléstelenül – így Lót
„ráébred” arra, hogy ő maga sem jobb az
elpusztított
szodomaiaknál. (A Biblia szerint így alapítanak
két nemzetséget.)
Menekülésük
után a feleség (Kerekes Éva)
fellázad
férje parancsai ellen, egyáltalában férje
ellen, hogy mindig csak neki van igaza
– mai nőként elnyomva érzi magát,
ezért nem is megy tovább a férjével, ott
marad, vagy visszamegy (?) a már elpusztult városba
– sóbálványként vagy csak
úgy, de végtelen időben forog tovább
világos kabátjában…
Keserű
történet
mindenképpen. Az elején a várost már
hazájának tekintő Lót miért is hinne
két
ismeretlen férfinak, akik angyaloknak mondják magukat?
Ráadásul szörnyű
üzenettel érkeznek!
Miért is
bűnös
egész Szodoma? A két angyal ugyanis már azzal
érkezik, hogy Isten parancsa szerint
el kell pusztítaniuk a várost Lóték
kivételével, amit a nem nagyon szeretett
Ábrahám „bácsi” – Lót
nagybátyja – intézett el Istennel. Isten vele
szövetséget
kötött, Lóttal pedig nem, ami újabb ok a
haragvásra. (A harmadik angyal, Mikaél
a TV-ét nézi, mintha azon át alkudozna Istennel,
hány igaz ember esetén menekül
meg Szodoma.)
Szodoma
bűnössége: a pénz – de hiszen Lót is
gazdag. A városban bűnös élet folyik,
kicsapongások, szemben Lót erényes
életével, amit ő be is tart – egészen addig,
amíg a lányait teherbe nem ejti. (A Biblia szerint a
lányok leitatják apjukat,
itt ez nincs.)
Narratíva
tehát
kevés van, Lóték is, az angyalok is jöttek
valahonnan, mennek valahová.
(Barlangban húzzák meg magukat később, ha
hihetünk a Bibliának, ami nem gátolja
meg nemzetségek alapítását.)
Lót
természetesen
nem is tud megbizonyosodni arról, hogy valóban Isten
parancsa-e, miszerint
menekülniük kell, mert lerombolják Szodomát
– de végül elhiszi. Felesége nem
hisz senkinek semmit, ő végképp nem akarja elhagyni
otthonát. A lány barátja
még annyira sem hiszi az egészet, ő velük mehetne,
de „esze ágában sincs”, nem
tartja sokra a lányt sem, apját sem.
Érdekes a
négytagú
Kórus, jellegzetes piros színű hasított
köpenyükben, sajnos nem mindent érteni.
A cimbalom külön ízt ad a Kórus szavainak.
A
pásztorkodás
helyett Lót itt komoly üzlettársi
kapcsolatról beszél Ábrahámmal,
öltönyben, vagy
drága házi ruhában, jólétben
él, felesége szintén elegánsan
öltözködő, mai nő.
(Jelmez: Benedek Mari.)
Hipermodern
berendezés, átlátszó székek
és asztal, bor, az étkek is a jómódot
mutatják. És
főleg: csillogó bádogdoboz-falak,
megszámlálhatatlan mennyiségből
építve –
mozgathatók, kihasználva a forgószínpad
lehetőségeit is, lehetnek sikátorok
falai, de lehetnek a lakás belső falai is, ahogyan
külön-külön is tologathatóak.
Amikor leomlik az egyik fal – Szodoma
elpusztítását jelképezve –,
könnyedén elképzelhető,
mekkora zajjal jár, a kénköves
„támadás” már csak a
ráadás…
A leomlott
bádogdobozok
pedig a földön maradnak mint sziklák, bármi
féle gátak, nehézségek, amiktől nem
lehet szinte közlekedni sem…(Díszlet: Antal
Csaba).
Nem könnyű
befogadni, értelmezni az előadás egészét. A
menekültlétet átélni nehéz: a
kívülmaradást,
a hontalanságot, a sehová nem tartozást. A
„sors” kiszámíthatatlanságát.
Irodalmi
konzultáns: Nádasdy Ádám,
dramaturg: Ari-Nagy Barbara.
Zeneszerző: Fekete
Gyula.
A rendező
munkatársa: Érdi Ariadne.
Bemutató és
megtekintett előadás: 2019. december 20.
Budapest, 2019. december
23.
Megjelent
a Kláris
20/3. számában
Györgypál
Katalin
