Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

LÓT. SZODOMÁBAN KÖVÉREBB A FŰ

Örkény Színház

Térey János (1971–2019) befejezetlenül maradt művét Kovalik Balázs (1969) rendezte meg sajátosan, a mai korhoz adaptálva – amennyire ez lehetséges egy jól ismertnek számítható bibliai történet esetében, amely „hús-vér történet”-ként jelenik meg előttünk – jobbára. Mert teljesen mégsem.

Lóték lakása, a falakon (arany)bárányok, Lót komoly üzletember (Gálffi László).

Két mai lány Lót lányai (Golda – Stork Natasa m.v., Zelma – Kókai Tünde), egyik szűz, ezt nem győzi hangoztatni mint nagy erényt. Természetes módon kissé elütnek a szolid, Istenhívő papától, aki egyébként Ábrahám volt üzlettársa. Ábrahámot ugyan ott kellett hagynia, de talán mégis ő járt jól itt, Szodomában, ahol sikerült megvetnie a lábukat annyi bolyongás után: aranybárányokat gyárt… Mégis, ő itt csak jövevény, bevándorló, ez már a negyedik hely, ahol próbálkoznak. Itt végre bedolgozta magát, sokakat ismer, de mégsem tartozik közéjük, nem is akar – megváltoztatni őket nem tudja, nem ért velük egyet, de (jól) élni akar. És az itteniek sem fogadják be őket igazán, bár itt mindenki bevándorló, csak éppen előbb érkeztek, mint Lót (csak nem a Kárpát-medencébe ezer évvel ezelőtt érkezettekre asszociálnánk?)

Idősebb lányának már két éve van itteni barátja (Menáhem – Borsi-Balogh Máté), igaz, házasságról nem esik szó…

Két angyal érkezik ismeretlenül, két férfi fehér pulóverben (Ráfael – Dóra Béla, Gábriel – Patkós Márton) – később találkozunk egy harmadikkal is (Mikaél – Zsótér Sándor m.v.), hasonló öltözetben. Nem tudni, kik ők, honnan jöttek, meddig maradnak, mit csinálnak – kikezdik őket a városiak, erőszakoskodnának velük is, mint más ismeretlen jövevényekkel, mert itt ez a „szokás”.

Bizalmatlanság és erőszak uralja a várost, Lótéknak sem könnyű kikerülni az összeütközéseket, most pedig Lót értékrendje világosan különbözik e városiakétól: Isten parancsa szerint a vendégjogot részesíti előnyben, mert őt így nevelték. Akár családját (lányait) is feláldozná ezért – amit lányai nem felejtenek el neki később… Menekülésük után ugyanis nagyon alpárian erőszakolják meg apjukat, megkockáztatom, ízléstelenül – így Lót „ráébred” arra, hogy ő maga sem jobb az elpusztított szodomaiaknál. (A Biblia szerint így alapítanak két nemzetséget.)

Menekülésük után a feleség (Kerekes Éva) fellázad férje parancsai ellen, egyáltalában férje ellen, hogy mindig csak neki van igaza – mai nőként elnyomva érzi magát, ezért nem is megy tovább a férjével, ott marad, vagy visszamegy (?) a már elpusztult városba – sóbálványként vagy csak úgy, de végtelen időben forog tovább világos kabátjában…

Keserű történet mindenképpen. Az elején a várost már hazájának tekintő Lót miért is hinne két ismeretlen férfinak, akik angyaloknak mondják magukat? Ráadásul szörnyű üzenettel érkeznek!

Miért is bűnös egész Szodoma? A két angyal ugyanis már azzal érkezik, hogy Isten parancsa szerint el kell pusztítaniuk a várost Lóték kivételével, amit a nem nagyon szeretett Ábrahám „bácsi” – Lót nagybátyja – intézett el Istennel. Isten vele szövetséget kötött, Lóttal pedig nem, ami újabb ok a haragvásra. (A harmadik angyal, Mikaél a TV-ét nézi, mintha azon át alkudozna Istennel, hány igaz ember esetén menekül meg Szodoma.)

Szodoma bűnössége: a pénz – de hiszen Lót is gazdag. A városban bűnös élet folyik, kicsapongások, szemben Lót erényes életével, amit ő be is tart – egészen addig, amíg a lányait teherbe nem ejti. (A Biblia szerint a lányok leitatják apjukat, itt ez nincs.)

Narratíva tehát kevés van, Lóték is, az angyalok is jöttek valahonnan, mennek valahová. (Barlangban húzzák meg magukat később, ha hihetünk a Bibliának, ami nem gátolja meg nemzetségek alapítását.)

Lót természetesen nem is tud megbizonyosodni arról, hogy valóban Isten parancsa-e, miszerint menekülniük kell, mert lerombolják Szodomát – de végül elhiszi. Felesége nem hisz senkinek semmit, ő végképp nem akarja elhagyni otthonát. A lány barátja még annyira sem hiszi az egészet, ő velük mehetne, de „esze ágában sincs”, nem tartja sokra a lányt sem, apját sem.

Érdekes a négytagú Kórus, jellegzetes piros színű hasított köpenyükben, sajnos nem mindent érteni. A cimbalom külön ízt ad a Kórus szavainak.

A pásztorkodás helyett Lót itt komoly üzlettársi kapcsolatról beszél Ábrahámmal, öltönyben, vagy drága házi ruhában, jólétben él, felesége szintén elegánsan öltözködő, mai nő. (Jelmez: Benedek Mari.)

Hipermodern berendezés, átlátszó székek és asztal, bor, az étkek is a jómódot mutatják. És főleg: csillogó bádogdoboz-falak, megszámlálhatatlan mennyiségből építve – mozgathatók, kihasználva a forgószínpad lehetőségeit is, lehetnek sikátorok falai, de lehetnek a lakás belső falai is, ahogyan külön-külön is tologathatóak. Amikor leomlik az egyik fal – Szodoma elpusztítását jelképezve –, könnyedén elképzelhető, mekkora zajjal jár, a kénköves „támadás” már csak a ráadás…

A leomlott bádogdobozok pedig a földön maradnak mint sziklák, bármi féle gátak, nehézségek, amiktől nem lehet szinte közlekedni sem…(Díszlet: Antal Csaba).

Nem könnyű befogadni, értelmezni az előadás egészét. A menekültlétet átélni nehéz: a kívülmaradást, a hontalanságot, a sehová nem tartozást. A „sors” kiszámíthatatlanságát.

Irodalmi konzultáns: Nádasdy Ádám, dramaturg: Ari-Nagy Barbara.

Zeneszerző: Fekete Gyula.

A rendező munkatársa: Érdi Ariadne.

Bemutató és megtekintett előadás: 2019. december 20.

Budapest, 2019. december 23.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©