A bibliai
történetet ismerjük a maga
szűkszavúságában, legenda
szerűségében. Ókori meseként
éljük át, ahogy az
Ószövetség sok más
történetét is, mert nem tudjuk, higgyük vagy ne
higgyük. A
kérdés az, mivé vált a szikár
történet a 21. század elején Térey
János műfaj nélküli színdarabja
által, amit halála miatt nem
tudott befejezni. Az Örkény Színház
munkatársai ezt megtették (dramaturg: Ari-Nagy
Barbara, irodalmi konzultáns: Nádasdy
Ádám, dramaturg-gyakornok: Dohy
Balázs e.h.), rendezte: Kovalik Balázs.
Semmi meglepő
nincs abban, hogy a
történetet a szerző meghagyta saját
keretében, a két látogató angyallal, az
Ábrahám-féle rokonsággal (Lót a nagy
nemzetségalapító unokaöccse), viszont a
beszéd, a környülállások,
életforma egyértelműen mai korunkat idézi.
Lót és
családja bevándorló Szodomában, sikeres
üzletember, aki megvetette lábát a
városban, és nem akar innen elmenni. Neje és
lányai is beilleszkedtek, már ez a
hazájuk. Sok más helyen laktak régebben, ahonnan
tovább álltak valami miatt, de
Szodoma éppen az a hely, ahol minden megfelel
ízlésüknek, igényüknek.
Amikor
elkezdődik a történet,
azonnal megcsapja a nézőket a profán szöveg,
és önkéntelen nevetésre készteti
az ott ülőket. Ráfael (Dóra Béla)
és
Gábriel (Patkós Márton) angyalok
civilben érkeznek Lóthoz (Gálffi
László),
hogy távozásra szólítsák fel. A
város – úgymond – pusztulásra
érett, csak ők
menekülhetnek meg. A helyzet furcsasága
kétségessé teszi mindezt, Lót
felesége
(Kerekes Éva) kellően felháborodva
fogadja a hírt, vacsorára hívja a
vendégeket, de a jóslatban nem hisz.
Megosztottak a gyermekei is, Golda (Stork
Natasa m.v.) nem hisz a pusztulásban, de azért
elfogadja a kimenekülés
tényét, míg húga, Zelma (Kókai
Tünde)
gyerekes daccal fogadja az eseményeket.
Mindehhez egy
rendhagyó díszlet
járul (tervező: Antal Csaba), amely
több száz henger alakú fém dobozból
emelt fal. Jelentőségére csak akkor ébred a
néző, amikor e fémhegyek leomlása, és ennek
szörnyű zaja fogja illusztrálni
Szodoma egyetemes kataklizmáját.
Díszletként remek ötletnek tartom a dobozokat,
ledőlésük után is maradéktalanul
betöltik funkciójukat. Benedek Mari
jelmezei mai életünk divatját követik, farmer
és
dzseki, no meg póló, az angyaloknak fehér
kötött pulóver, egyedül Lót
felesége
visel szabott ruhát, szoknyát, muszlin ünnepi
öltözetet.
„Sóbálvánnyá”
válásakor vajszínű kabátruha van rajta.
Felmerül a
kérdés a látottak közben,
így több ezer évvel a Lóttal
történtek óta vajon előfordulhat-e hasonló
eset
velünk, utódainkkal valamikor? S ha igen, mi hogy
reagálnánk egy felszólításra,
hogy hagyjuk el otthonunkat, s meneküljünk hanyatt-homlok a
városon kívülre,
semmiképp se nézzünk vissza! Nehéz
elképzelni a helyzetet, de
valószínűsíthető,
hogy hasonló kétkedéssel fogadnánk a
felszólítást, nem adva hitelt az angyal
parancsának. Ki az a Láthatatlan, aki valahonnan
üzen, és utasítást küld
számunkra, mit cselekedjünk. Még akkor is
kételkedünk, ha nekünk kedveznek, ha
mi vagyunk kiváltságosak. A legjellemzőbb
viselkedés a darabbeli Menáhemé,
Golda udvarlójáé (Borsi-Balogh
Máté),
aki ostobaságnak tartja a menekülést, így
kimarad a megmentettek köréből, ezért
aztán elpusztul Szodoma népével együtt.
A bibliai
történet befejezése is
ismerős a néző számára, az történik,
amit olvastunk, és amin annak olvasásakor
is megdöbbentünk. Mivel Lót lányai férfi
nélkül maradtak, ezért ráveszik
apjukat, közösüljön velük, hogy legyenek
utódaik. Az emberiség elpusztult, ők
viszik tovább az életet. A két lány –
mint akik jól végezték dolgukat –
utólag
boldogan konstatálja, hogy mindketten teherbe estek
apjuktól, most már minden
rendben van, az emberiség fennmarad. A bűntelen család
többszörösen bűnbe esik:
anyjuk kíváncsisága miatt kőszobor
(sóbálvány?) lett, ők pedig
vérfertőzést
követtek el, amit a legkevésbé sem bánnak.
Önkritikusan megállapítják azért,
hogy ők is most már olyanok lettek, mint a szodomaiak. Ez a
posztmodern
megoldás jellemzi leginkább korunkat, mai
társadalmi közéletünket.
Gálffi
László megpróbálja komolyan
venni az angyalok tájékoztatását,
játékában elegyedik a bibliai elem a profán
üzleti beosztás elemeivel. Ő az, aki a leginkább
elfogadja az utasítást, és
hajlandó szó nélkül végrehajtani.
Kerekes Éva színtiszta profán feleséget
játszik, szemernyi alázat sincs benne, folyton
kételkedik. Méltatlankodó,
felháborodott hangja a manapság
„trendi”-ként emlegetett nőket juttatja
eszünkbe. Stork Natasa (m.v.) egy konzervatív, engedelmes
típusú lányt alakít,
míg Kókai Tünde egy lázadó csitrit.
További szereplők voltak Dóra Béla és
Patkós Márton (angyalok), valamint Borsi-Balogh
Máté, aki csak „benősülni” szeretne
az újgazdag vállalkozó családba,
ennél
tovább nem látja a dolgokat. Zsótér
Sándor (m.v.) Mikáél szerepében a
szereplők közti ellentéteket próbálja
elsimítani.
A
játékot egy öttagú kórus
kíséri
énekkel, cimbalommal, a zenéjét Fekete
Gyula szerezte, a rendező munkatársa: Érdi
Ariadne.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2019. december 20.
Budapest,
2019. december 22.
Földesdy Gabriella
