Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

PACSIRTA

Pesti Magyar Színház  – Sinkovits Imre Színpad

Kosztolányi azonos című regényének színpadi változatát az eredeti regény és Huszty Tamás forgatókönyve alapján Kovács Krisztina készítette. A forgatókönyv az 1963-ban forgatott azonos című film számára készült, amelyet Ranódy László rendezett (Páger Antal a legjobb férfi alakítás díját nyerte el a cannes-i filmfesztiválon). Ez utóbbinak fiktív jeleneteit is átvette a most bemutatott színpadi változat. Rendezte: Paczolay Béla.

(A Pesti Magyar Színház szórólapja nem közli, hogy az előadás a Sinkovits Imre stúdiószínpadon kerül bemutatásra, és nem a nagyszínpadon. Lehet, hogy a próbák folyamán derült ki, kell a hely a nagyszínpadon valamelyik zenés bemutatónak, így kerülhetett a Pacsirta szűk stúdió körülmények közé. Persze, ez csak feltételezés.]

Az író pontosan megjelöli a történet helyét és idejét: 1899 szeptembere, Sárszeg. A dél-alföldi kisváros jellegzetes figuráiban, intézményi felállásában felismerhető Kosztolányi szülővárosának, Szabadkának századfordulós képe. Megjelenik a város értelmisége, színháza, a Párducok nevű férfi társaság csütörtöki kanzsúrjai, ahol vérre menő kártyázások folynak hajnalig tartó ivászatokkal és circumdederunt-tal, gróf Széchenyi István falon függő portréja alatt. A regény központi alakjai a Vajkay házaspár, lányuk, akit kizárólag a Pacsirta névvel illetnek. Az ő egyhetes távolléte alatt a szülők szervesen bekapcsolódnak a kisváros vérkeringésébe, aminek szórakozásait hosszú évek óta mellőzni voltak kénytelenek. Ennek oka leányuk oly mértékű csúnyasága és visszahúzódó természete, amely kizárja, hogy valaha is férjhez menjen. A szégyen, az udvarlók elmaradása gátlásossá tette a házaspár viselkedését, ebben az egy hétben felhőtlenül kikapcsolódhatnak, Pacsirta zavaró jelenléte nélkül.

Az apa, Vajkay Ákos felszabadultsága a nagyobb mérvű, őt a volt „párduc-társak” könnyűszerrel visszacsábítják a kártyaasztalhoz, cigányzenéhez, alkoholhoz, amikről már tíz éve lemondott önként. Az egyhetes kicsapongás végén megtörténik a szembesülés önmagával: egyetlen lányukat, Pacsirtát, aki szerelmük gyümölcse, tudat alatt utálják csúnyasága miatt, hiszen megakadályozza, hogy úgy éljenek, ahogy szeretnének. Eddigi kíméletük, lányuk iránti szeretetük csak ámítás, máz, hazugság volt, valójában menekülnének előle, szeretnék, ha nem lenne.

A felmerült konfliktust különbözőképpen oldja meg az eredeti regény, a belőle készült film és a most bemutatott színdarab is. A regény a szülők kétségbeesett szégyenét teljesen elrejti külsőséges majomszeretetük mögé. Sokáig ők maguk is elhiszik, hogy önzetlenül szeretik a csúnya lányt, eközben pedig Vajkay éjjel azt álmodja, hogy lányát elrabolták, megcsonkítva és holtan találtak rá egy elhagyott helyen. Az író a sorok közt azt sugallja az olvasónak, hogy legszívesebben meghalva szeretnék látni lányukat. Ranódy László ezt a látens gyilkos vágyat szublimálja a szülők ádáz haragjára, amivel viseltetnek azon férfiak irányában, akik nem akarják az ő „házias” lányukat feleségül venni. A film ezért jó néhány jelenetet beiktat a történetbe, amit Kosztolányinál sehol sem találunk (pl. a bordélyházi jelenetek, a kártyán nyert pénz látványos szétszórása).

Paczolay Béla rendezése jórészt átveszi a filmforgatókönyv regényben nem létező fordulatait, így a színpadi változatban is az áhított férjhez menésre való vágyakozás áll a középpontban. Megjelenik a bordélyházi jelenet is, ám a szegényes díszletek (tervezője: Khell Csörsz), a szűk hely, a leredukált szereplőgárda miatt ez a vonulat nem érvényesül a stúdiószínpadon. Amikor ezt a filmes változatot választotta a színház, mindenképp a nagyszínpadban kellett volna gondolkodni, és teljes szereposztásban, akkor egy nagyobb szabású, „szélesvásznú” kisvárosi tablót lehetett volna elérni a mű bemutatásával. A pici színpadon, spórolós rendezésben nem érvényesülnek az ütős jelenetek. A jelmezek sem bírnak jelentőséggel, mintha ennél is a kis pénzügyi keret lett volna az egyetlen cél (jelmeztervező: Benedek Mari).

A Pacsirtának még az epizódszerepei is nagy odafigyelést kívánnak színésztől és közönségtől egyaránt. Közülük a részeges Szunyogh latin tanárt játszó Fillár István és a Füzes Ferit alakító Haumann Máté a két legjelentősebb. Hibátlanul hozzák az általuk játszott torz személyeket, Fillár az alkoholba menekülő, hőzöngő emberroncsot, Haumann pedig a bosszúálló semmittevő ficsúrt, aki a kellemetlenkedésben leli örömét. Szűcs Sándor (Környey Bálint) a kan-bulik főhősét próbálja kevés sikerrel megformálni, Kisari Zalán (e.h.) a kulcsfigurát megtestesítő Ijas Miklóst próbálta fontos szereplővé tenni, a szerepnek nincs kifutása ebben a rendezésben. Jó alakításnak minősül Tóth János Gergely (Cifra Géza) és Tahi József (Guszti) játéka. Jelentéktelenre sikerült Szőke Abigél (a.n.) Lator Margit színésznő szerepében, Császár Márta, Körmendi Viktória, Tokár Judit illúziótlannak tűntek a „házias” lányok megformálásában.

A címszerepet Péteri Lilla (e.h.) alakítja az eddig megszokottnál és a regény hangvételéhez képest is más felfogásban. Sem alkatilag, sem arcban, mozgásban nem hasonlít a gátlásos, betegesen érzékeny, apróságokat túlzásba vivő figurához. Őt is elcsúfították, de másképp. Vörös forradás van a halántékán, szemölcs az arcán, de nem gyenge és szánalomra méltó, nem vénkisasszonyos, inkább minden tettében lázad sanyarú sorsa ellen, dühös a világra, szüleinek parancsol, rájuk kiabál, mintha őket hibáztatná csúnyasága miatt. Gondoskodása nem szeretetből fakad. Az apát, a levéltáros Vajkayt Rancsó Dezső játssza, aki fiatalabbnak tűnik a regénybeli öreges férfinál, kísérletet sem tesz arra, hogy olyan figurát játsszon, aki belefáradt az életbe, felhagyott a szórakozással, s most tért vissza e rövid időre. Bede-Fazekas Annamária az anya megformálója, az ő helyzete könnyebb, ő nem filozofál arról, mi az értelme, szörnyűsége lánya csúnyaságának, elfogadja, ha nehezen is, ha meg is küzd vele.

Zene: Furák Péter, világítástervező: Vajda Péter, rendezőasszisztens: Hűbér Tünde.

Bemutató: 2019. december 14.

Megtekintett előadás: 2019. december 15.

Budapest, 2019. december 20.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©