Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KAKTUSZVIRÁG

Belvárosi Színház

Az immár ötvenéves vígjátéknak három szerzője van. Kezdetben volt egy francia zenés mű (Fleur de cactus), amit Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy írt, ebből jött létre egy Broadway-színdarab (Cactus flower), nyilván ezt írta Abe Burrows, ennek magyar fordítása (Zöldi Gergely), amit a Belvárosi Színház most bemutatott. A világhírű és halhatatlan vígjáték máig legnépszerűbb változata az 1969-ben forgatott amerikai film, amelyet Gene Saks rendezett, ebben Ingrid Bergman, Walter Matthau és Goldie Hawn játszotta a főszerepeket. Utóbbi számos díjat zsebelt be alakításáért.

A zseniális helyzet- és jellemkomikumokkal teletűzdelt vígjáték, amelynek varázsától kevesen tudják függetleníteni magukat, végtelenül egyszerű alapképletre épül. A magát hazudozással védő sikeres fogorvos végre rászánná magát, hogy barátnőjét feleségül vegye, de jószívű és emberséges menyasszonya csak akkor hajlandó hozzá menni, ha a fogorvos felesége beleegyezik a válásba. Sőt, nemcsak beleegyezik, hanem kifejezetten kívánja a válást, és biztosítva van az asszony jövője, vagyis a jövendőbelije rendes ember, és szeretni fogja a három – egyébként nem létező – fogorvostól származó gyermekét. Ezeket alapfeltételként támasztja Toni (Józsa Bettina) vőlegénye, Julian (Ötvös András) felé, a dolog megkerülhetetlen. Julian már szeretne révbe jutni a házassággal, igazából megunta a legényéletet és a hazudozást is (eddig nem akart nősülni, és pont feleséget és három gyereket hazudott barátnőinek, hogy ne kelljen őket feleségül venni). Nos, kéznél van a belé fülig szerelmes asszisztensnője, Stephanie (Kovács Patrícia), őt kéri meg a szerep eljátszására.

Vígjátékíró számára a lehető legjobb helyzet áll elő, mivel annyi félreértés, komikus szituáció adódik a helyzetből, hogy újabb hazugságokba kényszerülnek a szereplők. Ez egészen addig folytatódik, amíg a nem várt események bekövetkeznek, Stephanie-ról kiderül, hogy egy vonzó, szexis nő, és egyáltalán nem unalmas aggszűz. Toni viszont kiábrándul Julianból, és az inkább hozzá való Igort (Rohonyi Barnabás) választja partneréül. Nem utolsó sorban fogorvos barátunk, Julian is rájön, hogy hozzá leginkább Stephanie illik feleségnek, aki már minden szokását ismeri, kiszolgálja, szereti, és nem is tud nélküle élni. A történet megírása idején pozitív üzenetnek számított az a tény, hogy egy mindenki által elkönyvelt vénkisasszony hogyan veti le a magányos boldogtalanság álarcát és válik vonzó, kívánatos nővé, ami mögé eddig elbújt. Ő az igazi hőse a vígjátéknak. A mellékszereplők pedig mindehhez boldogan asszisztálnak. Ilyen Harvey (Schruff Milán), Julian éhenkórász, ám nagyképű barátja, Mrs. Durant (Fekete Györgyi), a minden lében kanál páciens, aki nem átall időnként beleszólni kedvenc fogorvosa magánéletébe. Vagy Senor Sanchez (Ficzere Béla), aki Stephanie-nak udvarol bőszen, de kiábrándul belőle, amikor egy fergeteges éjszakán a szende és szerénynek ismert asszisztensnő féktelenül iszik, táncol, flörtöl egy nála jóval fiatalabb férfival, és Georgia (Mész Adrienn), Harvey vihogós barátnője, aki soha semmit nem ért.

Novák Eszter rendező egyetlen poént sem akart kihagyni a vígjátékból (nem is szabad, mert felborul az egyensúly), hogy a hatás még fokozódjon, időnként elvitte a jeleneteket a bohózat felé. A kitekert táncjelenetek (mozgás: Bóbis László), a kabátba tekeredett telefonzsinór, vagy a nerc-stóla eszetlen huzigálása e könnyedebb szórakoztatás felé viszi el a vígjátékot, amely e nélkül is megállna a lábán. Fodor Viola díszlete egyszerre két lakást visz színpadra (fogorvosi rendelő előtere és Toni lakása), de ugyanez a tér ad helyet az éjjeli lokáloknak és a hanglemezboltnak is, ahol Toni dolgozik. A díszlet marad az 1960-as években, nem modernizál. A jelenetek egymásba folynak, még be sem fejeződik az egyik jelenet a rendelőben, máris indul a másik a lakásban, és így tovább. Őry Katalin jelmezei még a díszletnél is szerényebbek, nem haladnak a korral, vagyis a 60-as évek divatját követik, ennek is egy minimál változatát. A kellékek közül két furcsa darabra figyelhetünk fel: a címadó kaktusz kiábrándítóan művi, hatalmas műanyag utánzat, aminek itt nincs is szerepe, hisz nem virágzik ki látványosan a darab végén. A másik egy lila színű hengerdarab, amely helyettesíti a lokál asztalát és székeit, máskor taxiként funkcionál, vagy a belefekvő szereplő gurul benne egy-két métert. A kísérőzene két híres dalra épül: a Beatles együttes Let it be című száma hangzik el néhányszor, majd a Sugar, sugar című Jeff Barry és Andy Kim által írt és szerzett népszerű sláger ad alapot a táncfantáziákra.

A színészi játék általában véve kitűnő. Senkiről nem mondható el, hogy rosszul játszik, vagy hiteltelen, inkább azt mondanám, hogy egyes szerepekre más alkatot képzel el a néző, aki már meg van rontva filmes és korábbi színházi előzményekkel. Kovács Patrícia remekül játssza az átalakulást a tüskés kaktuszvirágból egy érzéki nővé. Mindezt úgy teszi, hogy kezdetben sem elég vénkisasszonyos jelenség, mégis elhisszük neki. Ötvös András óriási energiával veti be magát a szívtipró fogorvos szerepébe, ám neki kevésbé hiszünk, valahogy túl fiatal is, és nem elég jóképű. Józsa Bettina elképzelésünk szerint való hisztis nőt játszott, akihez valóban a Rohonyi Barnabás által jól megformált Igor illett. Schruff Milánt felismerhetetlenné tette hosszú fekete parókája, játékát túlzottan harsánynak mondanám, különösen nagy hangerőt ad ki egyes jelenetekben, a reklámfilm eljátszásában viszont vállalja saját szerepbeli „hülyeségét”. Ficzere Béla jól illeszkedett a történethez, eleve bohózati figurát játszik (Senor Sanchez), Fekete Györgyi is hatásos volt póruljárt páciensként, időnként tátva maradt szájjal, míg Mész Adrienn játéka mintha kilógna az előadásból.

Rendezőasszisztens: Varga Miklós, producer: Orlai Tibor.

Bemutató és megtekintett előadás: 2019. december 3.

Budapest, 2019. december 5.


Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©