SZÍNHÁZ

VACSORA ÖT SZEMÉLYRE

Budaörsi Latinovits Színház

A szerzőnek a Modern Könyvtár sorozatban jelent meg a Vacsora öt személyre című drámája, sőt az egész kötet ezt a címet kapta. Az 1976-ban megjelent könyvet Fehérvári Győző szerkesztette, Enn Vetemaa drámáját ő fordította, a kötethez Zárszót is írt. Az akkor megjelent dráma 3 felvonásból és egy Fináléból áll, összesen 51 oldalt tesz ki a kötetből. A szerző néhány évvel ezelőtt, 80 éves korában halt meg. Műveit észt nyelven írta – a Vacsora öt személyre című darabot is. A 70-es évekről szóló dráma nem lett abban az időben népszerű. Szerencse, hogy most a rendezőnek, Böröndi Bencének feltűnt, és látott benne lehetőséget. (Dramaturg: Kovács Kristóf.)

A darab ma olyan, mint egy képes történelemkönyv, szórakoztató formában. Észtországban vagyunk, Szovjetunió idejében és földrajzilag közel Finnországhoz, egy kiemelt ipari, sőt olajbányászattal foglalkozó városban. Akik éltünk azokban az időkben, ha nem is ott, akkor is tudjuk, hogy mit jelent az előző mondat. Egy ilyen környezetben élők számára a fizetés sokkal magasabb volt, és az életszínvonal is különbözött a Szovjetunió belsejében kialakult feltételektől, de a környezet szennyezettsége is kiemelkedő volt, ami különös betegségeket okozhatott, és a születendő gyerekekre nagyon veszélyes volt. Viszont volt lakása mindenkinek, be tudta rendezni a választható bútorokkal, tudott háztartási gépet vásárolni, és vacsorára ehetett lazacot, kaviárt, és ami bőven volt, az a vodka és különböző pálinkák, italok. A darab díszleteit összehangoló Hajdu Bence minden részletre figyelve mutatta be a helyszínt a Rakéta-porszívó előtérbe helyezésével. A nézők, még a fiatalok is, amint meglátták a szoba berendezését és elöl a Rakéta-porszívót, rögtön tudták, hogy hol vagyunk, és hallatszott is a nézők között a megjegyzés, amikor kezdtünk beülni a nézőtérre: – Nézd, egy Rakéta. – Vagyis ez azt bizonyítja, hogy remek volt a porszívót a szoba közepére helyezni, sok minden múlik egy aprónak tűnő ötleten.

A darab története nemcsak az akkori korra jellemző problémákat taglalja, hanem olyanokat, amelyek maiak is. Egy változó korban a régi kommunikációs és együttélési szabályok és az új kor által lehetővé váló emberi életlehetőségek összeillesztésének visszásságai ma is jelen vannak az életünkben, csak más köntösben. A történet szerint a mérnöki képesítéssel rendelkező férjet (Lengyel Benjamin e.h.) italozás miatt átsorolják alacsonyabb beosztásba. Felesége (Páder Petra) biológus lesz néhány hónap múlva és laboratóriumban dolgozik, még most mint tanuló nem kap teljes fizetést. Szülei meghaltak, testvére nincs, a házasság volt az egyetlen lehetősége a megélhetésre, de a maga módján szerette is a férjét. Most azonban érthető módon zsörtölődik, a férjének a bukását nehezen viseli és azt különösen, hogy a férje mindezt láthatóan belenyugvással fogadja, nincsenek olyan tervei, hogy változtat az életén annak érdekében, hogy visszakerüljön a tudását megillető állásba.

Vacsorára várják a férj szüleit (anya – Spolarics Andrea, apa – Ilyés Róbert), akik közül apuka már részegen érkezik és mindenről az jut eszébe, hogy erre inni kell. Anyuka igazi, sőt annál is igazibb anyós, aki persze úgy képzeli, hogy fiának nem olyan asszonyra van szüksége, aki biológus lesz, ezt nem tartja nőies foglalkozásnak. Mindenre megjegyzést tesz, semmiben sem elnéző a menyével szemben, még a nyelvtudását is gúnyolja, a vacsoraterítés sem felel meg neki, ugyanis a kiskanalak elhelyezését hibásnak tartja. A szülők Moszkviccsal érkeznek, amit az anyós nem győz hangsúlyozni. A helyzet egyre kínosabb és halad a robbanás felé, ami persze be is következik. A szülők sértődve elvonulnak, de előtte a részeg apuka beleül abba a tortába, amit ők hoztak. Távozásuk után érkezik a munkatárs (Chován Gábor) (és meg is van az öt szereplő), szintén már elég italos, és hoz is egy üveggel, tehát a férfiak folytatják az iszogatást. Ekkor az asszony ki akarja dobni a vendéget és a férjét ágyba parancsolni, ami újabb hatalmas robbanást okoz, a férj megbántja nőiességében a feleségét. Ekkor már olyan részeg, hogy szinte öntudatlanul elmegy a másik szobába aludni. A sértett feleség és az egészet végignéző barát pedig lefekszenek egymással.

Hogyan lesz másnap és azután? Latolgatják a lehetőségeket, és mi nézők is latolgatjuk. Az asszonyka tervezi a távozást, összeszedi a dolgait, de hová menjen? A férj nem is emlékszik semmire, tehát szerinte mehetne minden tovább úgy, mint eddig. A szülők megérkeznek újból, szerintük is folytatható az élet, és megjelenik a szeretővé előlépett munkatárs is egy újabb üveg vodkával. Kiút abban a korban és ott, nincs. Nincs hová mennie a fiatalasszonynak, a többiek pedig nem fognak megváltozni és nem változnak a körülmények sem.

Az anyós szerepében remekelt Spolarics Andrea. Minden mondata, hangszíne kiválóan megfelel a szerepnek. Bár ő a tragédia egyik előidézője, mégis egyben ő az elsőrendű okozója a darab humorának is. Az egyik mozdulata, amikor egyedül van a szobában, hogy az ujjával a bútor felületén port keres. Mindegy is, hogy talál-e port vagy nem, de ezzel a mozdulattal egy pillanat alatt a színen megalkotta az elégedetlen anyós figuráját.

Páder Petra elégedetlensége, morcossága indokoltnak tűnik, jól is alakította, de valahogy mégsem nyerte meg a szimpátiánkat, igaz, nem is volt ez a feladata – ettől volt nehéz a szerepe. Az italos férfiak alakítása azért volt meglehetősen jó, mert valahogy éreztetni tudták a nézőkkel, hogy milyen egy ember, ha soha nem józan, és az összes kapcsolata, ötlete az italozás otthon, vagy a kocsmában a munkatársakkal, akik egyben ivótársak is.

Farkas Anna jelmezei is a kor bemutatását szolgálták. Mosoly nélkül nem lehetett az anyós ruhájára nézni, a fehér gallérdíszítésre, a picit görnyedt testtartásra és a frizurájára. Páder Petra harisnyanadrágja a helyzet értelmezését szolgálta, hiszen abban az időben megfizethetetlen, sőt megszerezhetetlen darab volt. A fotelra összegyűjtött ruhák színe és mintázata is jól mutatta a kor női divatját, vagy a női öltözködés lehetőségeit. A nyakkendőknek is megvolt a szerepük mintázatukkal és színeikkel és azzal, hogy világossá vált, nem illenek egy részeg emberhez.

A budaörsi Latinovits Színház az előadást egy nagy kávéház még nagyobb előadóterébe helyezte, ami egy kamara előadásnak meg is felelt, csak este a megközelítése volt nehéz egy nem budaörsinek, mivel egyetlen tájékoztató táblát sem helyeztek el.

Bemutató: 2019. május 17.

Budapest, 2019. november 13.

Tóth Attiláné dr.