Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MESÉL A BÉCSI ERDŐ

Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

Ödön von Horváth (1901--1938) osztrák, de félig magyar drámaíró legismertebb színdarabjáról van szó. A mű 1930-ban keletkezett, amelyben egy nyomasztó politikai háttér, munkanélküliség és gazdasági válság rajzolódik ki a bécsi keringők foszlányai mögül. A történet egy fiatal lány szerelembe eséséről, majd csalódásáról szól, de mindig ott érezzük körülötte azt a szörnyű sivár, kispolgári világot, amelyben nem lehet szépen, értelmesen, bizakodva élni, inkább csak fulladozni, légszomjjal küzdeni az életért. „A rettenetest meg kell mutatni” – vallotta a szerző a kispolgári életforma reménytelenségéről szóló történetéről.

Mit is mesél a Monarchia széthullásakor talaját vesztett szerző arról, hogyan élik mindennapjaikat a múltjukat nem értő és jövőjüket sem látó polgárok a mesés Wachau környékén, vagy a bécsi polgárok házainak ablakai mögött? Marianne egy bababoltos (varázskirály) lánya, vőlegénye pedig a szomszéd hentessegéd, Oszkár. De Mariann beleszeret Alfrédba, a trafikosnő fiatal szeretőjébe, aki lóverseny fogadásokból él. Alfréd nem akar házasságot, gyereket, mégis összeköltöznek, kisfiuk születik. A lány boldogságra vágyik, a fiú inkább menekülne ebből a kapcsolatból, terhére van. A trafikosnő egy fiatal joghallgatóval vigasztalódik. A fiataloknak pénzük nincs, fiukat Alfréd anyjához és nagyanyjához viszik vidékre. Marianne táncosnő lesz, hogy meg tudjon élni, Alfréd külföldre készül menni, nagyanyjától kér pénzt, de megadni sosem tudja, és végül nem is utazik el. A fiatal pár útjai elválnak egymástól, később Alfréd visszatér régi szeretőjéhez. Marianne-t kitagadja az apja, mikor kiderül, hogy testét mutogatja egy lokálban. Még a pap sem oldozza fel a gyónás alkalmával, mert nem bánta meg, hogy gyermeke bűnben fogant. Kisfiuk meghal, Oszkár, akinek Alfréd előtt menyasszonya volt már Marianne, megbocsát a lánynak, és ezzel megoldódik a fiatalok problémája. Mint a mesében. Minden jóra fordul, csak a gyerek halt meg. Viszont így könnyebb újra kezdeni – gondolja a régi-új vőlegény.

Ödön von Horváth gyűlöli a butaságot és a közhelyeket. Épp ezért rakja tele a Mesél a Bécsi Erdőt buta nyárspolgárokkal, akik kizárólag közhelyekben beszélnek. A kicsinyes érdekek, a sekélyes gondolkodás az, ami megöli azoknak álmait, akik egy szebb életre vágynak. Marianne hiába akar, nem tud kitörni ebből az életformából, körülményei, a kor sötét figurái letaglózzák. Nincs kiút.

Fehér Balázs Benő rendező egy lecsupaszított színpadon játszatja el a történetet. Egy-két kelléken kívül semmi nincs a kör alakú, cirkuszi porondra emlékeztető színpadon (díszlet: Zöldy Z. Gergely). Ez a csupaszság már-már feltűnő, nem jelenthet mást, mint az itt élők rettenetes sivár lelkivilágát, sablonos, értelmetlen mindennapjait. A sivár „porondot” felül kiegészíti egy világoskék festett égbolt, amelyen szabályos rendben rajzolták fel a bárányfelhőket. Az idilli égbolt erősen művi, nincs köze a valósághoz, és ellentétben áll a földszint sivárságával. A színpad látványa önmagában is elidegeníti a nézőt az itt zajló eseményektől. Ehhez még járul a jelmezek szedett-vedett volta (tervező: Szakos Kriszta). Marianne jelmezei nem korhoz kötöttek, inkább kislányosak, öltözékével is kirí negatív környezetéből, míg a trafikosnő méregzöld öltözete kissé közönséges. A gonosz nagymama hosszú fekete ruhában fehér köténnyel maga a megtestesült állandóság. A férfiak ruhája sem korhű, inkább lezser, vagy még inkább slampos, a lokálbeli félmeztelen lányoké ízléstelen. Elidegenítőek a kellékek is, köztük a legriasztóbb az aludttejes kanna, a kiöntésekor megjelenő étel látványa elborzasztó. Visszataszító a lokál stilizált megjelenítése, komikus a kis Zeppelin léghajó. A szerelmi jelenetben a két főszereplő meztelen testtel jelenik meg, ami kissé félhomályban zajlik, de nem az örömet, inkább a szomorúságot sugározza ez a meztelenség. Az utolsó jelenet kétségbeejtő voltát jelzi, hogy Marianne régi-új vőlegénye, Oszkár ferde pózban, a levegőben tartja a lányt, aki így sem a földön, sem más szilárd talapzaton nem áll, nem ül, inkább lebeg a bizonytalanságban. Az előadás semmilyen feloldást nem ad a cselekmény negatív végkimenetelét illetően. Kilátástalan és komor hangulata nem oldódik egy cseppet sem.

Józsa Bettina (m.v.) törékeny és bájos jelenség, Marianne megformálójaként minden rokonszenv az övé. A kislányos ruhák jól állnak magas, vékony alakján. Alakítása hiteles. Alfrédot Szalay Bence (m.v.) játssza, kevesebb energiával játszik, de ő is hozza a szerző által ábrázolt nihilista fiatalt, akit csak a saját gyerekének halála döbbent rá, hogy felelőtlenül cselekedett. A gonosz nagymamát Pregitzer Fruzsina remekül alakította, tartása és kemény hangja fenyegetően hatott, Szabó Márta az anya szerepében haloványabb alakítást nyújtott, a szerep is kisebb és kevésbé jelentős volt. Meg kell említeni Széles Zita erőteljes trafikosnő (Valéria) figuráját, ez a darab egyik kulcsfigurája. Kellően ellenszenves a Varázskirály (Marianne apja) szerepében Horváth László Attila. Oszkárt, az elhagyott, majd visszafogadott vőlegényt Martinkovics Máté (m.v.) játszotta semleges tónusban, mintha súlytalan lenne mind a lemondás, mind a lány visszafogadása. További szereplők: Rák Zoltán (Ferdinánd), Tóth Károly (Havlitschek hentes), Illyés Ákos (lovaskapitány), Fehér András (m.v.) (Erich), Tóth Zolka (gyóntató pap), Kosik Anita, Kónya Merlin Renáta (első és második tánti), Horváth Margit (nagysága), Urmai Gábor (Miszter), Nagyidai Gergő (konferanszié).

Fordította: Parti Nagy Lajos, zeneszerző: Józsa Tamás, dramaturg: Bíró Bence, koreográfus: Molnár G. Nóra, rendezőasszisztens: Fülöp Angéla. A színház műsora és a szórólap is jelzi, az előadás megtekintését csak 16 éven felülieknek ajánlja. Joggal.

Bemutató: 2019. október 26.

Megtekintett előadás: 2019. november 4.

Budapest, 2019. november 7.

 

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©