A darab az operett
kései
fénykorában, az I. világháború
idején keletkezett. Az operett-emlékezet szerint
Rátkai Mártonnak kellett egy testhezálló
szerep, mert ebben az időben ő volt a
leghíresebb táncoskomikus színész a
Király Színházban, és már jó
ideje csak
prózát játszott. Mikor az igazgató –
Beöthy László – új operettért
kiáltott, a Szirmai Albert – Bakonyi
Károly – Gábor
Andor trió már kész volt a Mágnás
Miskával. Rátkai parádézhatott vele a
címszerepben, Marcsát Fedák Sári
domborította. (Az 1916-os bemutató sikerét
aztán csak az ez év novemberében itt
bemutatott Csárdáskirálynő
szárnyalta
túl.) Népszerűségét a belőle
készült háromszori megfilmesítés
(1916, 1942,
1949) még csak növelte.
A
Vígszínházban Eszenyi Enikő
igazgató ezúttal rendezőként is úgy
gondolta, hogy
eljött az idő, hogy a Mágnás
Miskát
ismét színpadra álmodják énekes
színészek nélkül. Végül is a
fülbemászó
dallamokat egy prózai színész is el tudja
énekelni. Ez a koncepció, no meg a
mérsékelt polgárpukkasztás határozza
meg az új Mágnás Miskát.
Az új rendezés új szöveget
kívánt, néhány
trágárság,
ez a sajátos 21. századi nyelvújítás
az operettet is elérte, vagyis követi a
korszellemet (dramaturg: Vörös Róbert).
Antal Csaba díszlete több
különböző
elemet kever össze, az öszvérség kellene, hogy
zavarba hozzon bennünket, de nem
hoz, megszoktuk. Meg kell férnie a padlóból kinőtt
kukoricatáblának a kitömött
egzotikus állatokkal és a lekanyarított
szarvas-combbal, no meg a WC-kagylókkal
és piszoárokkal a színpadon, miközben a
vörösréz csövekből álló
stilizált
vadászház csak Miska akrobatikus mozdulatait
szolgálja. Pusztai Judit jelmezei
felemásak: vannak találó öltözetek,
amelyek
a drapp-barna színeket preferálják, vagy illik
viselőjükhöz (Baracs, Korláth
gróf, Pikszi és Mikszi, Marcsa parasztos ruhái),
és van néhány, ami sehogy sem
illik a képbe (Rolla mini ruhái, Gida testhez
álló meze, vagy Miska lila lurex
öltönye, vagy éppen a narancssárga
fürdőköntös, amiben megjelenik a grófként
való bemutatásakor).
Díszlet
és jelmez persze semmi a
játékhoz képest. A játék pedig
fergeteges, hiszen a jól ismert történetet,
amiben a lovászfiú Tasziló grófnak adja el
magát, és nevettet meg bennünket
rögtönzött ostobaságaival, amelyeket a
háziak próbálnak új divatként
értelmezni, és persze utánozni. A
történet szálait ezúttal Baracs intéző
(Ertl Zsombor e.h.) mozgatja, aki az
uraság leányát, Rollát (Dobó
Enikő)
akarja meghódítani, ha a „korlátolt”
Korláth gróf szülők (Hirtling István,
Bandor Éva) beleegyeznének, hogy
lányuk rangon alul válassza ki magának
szerelmét, netán férjét. Miska (ifj.
Vidnyánszky Attila) előkelővé
válását a grófék mosogató
cselédje, Marcsa (Szilágyi
Csenge) bánja legjobban, mivel fél attól, hogy
vőlegényét lecsapja
valamelyik úrilány a kezéről. Ő is beveti
magát az átöltözős játékba,
felcsap
Tasziló húgának, az ő úri allűrjei is sok
nevetést hoznak a nézőnek, majd kézbe
véve a dolgok irányítását, Rolla
barátnőjévé válik. A szülők
végül
beleegyeznek, hogy lányuk Baracshoz menjen férjhez, ő
pedig visszakapja a már
kissé kikupált Miskáját.
Az operett
„vivőereje” ezúttal is a
számos jól ismert muzsika, amit az élő zenekar
produkál a süllyesztett zenekari
árokban (zenei vezető, karmester: Rácz
Márton). Hoppsza Sári,
Cintányéros
cudar világ, A nő szívét ki ismeri,
Úgy
szeretnék boldog lenni, Csiribiri kék dolmány,
stb. Nos, ezek itt ugyanúgy
funkcionálnak, mint száz éve, és mint az
Operettszínház színpadán, és
ugyanazt
a hatást érik el, ami eredendő céljuk volt: a
közönséget megnyerni velük, akik
hazafelé menet már ezeket a dalokat énekelik,
és szívesen emlékeznek a
lehetetlen történetre.
A
közönség megnyerésére ezúttal
más
eszközöket is bevet a rendezés. ifj.
Vidnyánszky Attila akrobatikus tehetsége a
rézcsövek megmászásán túl a
trambulinon való hatalmas ugrásokba torkollik, de a
trambulin áldásait a többi szereplő is sikerrel
próbálja kihasználni. Hatalmas
habfürdő temeti maga alá a szereplőket a második
részben, de ötletes a kőműves
teherlift hintává avanzsált változata, ahol
szerelmi kettős zajlik. Kevésbé
ízléses viszont a sok színpadi evés, a
szarvas-comb letépése, és nem tudjuk,
minek öltözött valaki hatalmas kakasnak, amikor semmi
szerepe nincs.
Ifjabb
Vidnyánszky Miskája éppúgy
szökdel kicsiket, nagyokat, mint korábban a Hamlet
vagy A diktátor
címszereplőjeként.
Most az is kiderült, hogy kellemes bariton hangján
énekelni is tud. Mellette
Szilágyi Csenge az operett-cselédből vérbő
szerelmes lányt formál meg, aki
könnyeivel küszködve és foggal-körömmel
harcol élete szerelméért. A
színésznő
prózai figurát alakít Marcsa szerepében,
amellett harsányan énekeli a
slágerszámokat, de sokkal komolyabb nála minden,
mint egy operettben. Ertl
Zsombor (e.h.) szépfiúságával hatja meg a
közönséget, túl fiatal, túl csinos
ahhoz, hogy intéző legyen. Partnere, Dobó Enikő
szép hangjával tündököl,
játéka
kissé negédes. Hirtling István
mértéktartóan játssza a sznob és
idétlen grófot,
kocsányon lógó szemekkel nézzük, amint
a „vadászati kiállítás”
megnyitó
beszédeként papírról felolvassa a Csiribiri
sláger szövegét. Horváth Szabolcs
(Pikszi) és Orosz Ákos (Mikszi) komikus
raccsolásai
aranyosak, lófarkos hajviseletük eredeti, de nem
érik el a két Latabár
valamikori (1949) mókázását. Márton
András (Leopold) kellemes színfolt bőgatyás
„állatgondozóként”, Bandor Éva
túlreagált aggódó anyaként.
További szereplők: Dino Benjamin (e.h.) (Gida),
Hullan
Zsuzsa (Kati néni), Dengyel Iván (Márton
bácsi), Kurely László (Szele),
Reider Péter (e.h.) (Inas), valamint Gyöngyösi
Zoltán, Rudolf Szonja (e.h.), Márkus Luca
(e.h.), és nagy létszámú
tánckar, zenekar.
Koreográfus:
Kováts Gergely Csanád,
világítás: Csontos Balázs,
a rendező munkatársa: Patkós Gergő,
Efstratiadu Zoé.
Aki csak
szórakozni akar,
feltétlenül meg kell néznie.
Bemutató:
2019. október 26.
Megtekintett
előadás: 2019. november 3.
Budapest,
2019. november 6.
Földesdy Gabriella
