SZÍNHÁZ

MENOPAUZA

Játékszín

A szót mindenki ismeri, aki megnézheti Jeanie Linders e darabját. (Dramaturg: Lőkös Ildikó.) Bár nincs jelölve, hogy 18 éven felülieknek, de gondolom, minden szülő távol tartja a gyerekét a színdarabtól, 14 év alatt. Már csak azért is, mert a téma még felnőttek között is tabu, sőt a nők sem szeretnek erről beszélni, még egymás között sem. Hogy miért tabu, erre a kérdésre nehéz lenne válaszolni, meg sem próbálom. Még a menstruációról sem illik beszélni – tanították anyáink. Ha a „kislány” „nagylánnyá” vált, és ez az első időben (esetleg később is) problémát okozott, esetleg görcsöket, fájdalmat, az ellenőrzőbe az édesanyák azt írták, hogy náthás volt a leányunk, vagy gyomorgörcsei voltak, ezért nem volt iskolában pár napig.

A nők életében a másik nagy megrázkódtatást a menstruáció elmaradása, a változás, a menopauza okozza. A menopauza lejátszódása teljesen egyéni, csak a főbb jellemzői jelentkeznek majdnem mindenkinél, de hogy mennyire nehéz ezt a folyamatot átélni, fiziológiailag milyen megterhelő, mennyi ideig tart és ez hogyan hat a nők lelki életére, az mindenkinél más. Van, akit hónapokig, évekig kínoz a váratlanul, hirtelen, bármikor megjelenő, elviselhetetlen hőhullám. Ebben az időszakban, kényszerből, minden nő elkezd magával egy kicsit többet foglalkozni. Figyeli az arcát, az alakját, és meglátja, hogy itt-ott megjelentek a ráncok a homlokán, a szeme mellett, és a tavaly még tökéletes ruha, blúz már feszül, kényelmetlen, pedig az étkezését megpróbálta szinten tartani. Nem csoda, ha ennyi kellemetlen tapasztalat hatására idegesebbek, érzékenyebbek leszünk mi nők. Annyira elbizonytalanodunk, hogy jólesne egy kicsi biztatás.

 Linders nagyon bátran egy musicalt készített a problémáról, az eredeti dalszövegeket is ő írta. Négy hasonló korú, de más foglalkozású nő: a sikeres üzletasszony (Hernádi Judit), a színésznő (Tóth Enikő), a vega hippi (Falusi Mariann) és a naiv háziasszony (Náray Erika) találkozik egy nagyáruházban, és ruhapróbálgatás közben összeismerkednek. Mindegyik saját stílusában elmondja, hogy mit érez most, a menopauza korában. A kellemetlenségekről hallhattunk a négy főszereplőtől remek, pergő, dallamos, sok esetben szabad szájú kórusokat, amiket vidáman fogadott a közönség. Nagyon szépek a dallammal, ritmussal és az előadással egységessé alakított gyönyörű magánszámok, amelyekben inkább a helyzet drámai jellege fogalmazódott meg. Ilyenkor a közönség pisszenés nélkül hallgatott, és a dal végén óriási taps tört ki. Mindannyian tudjuk, hogy az élet néha nehezebb helyzeteit is lehet humorosan kezelni, de nem szabad, hogy ez teljesen eltakarja a valós problémát. A darab az előadók segítségével, remek hangjukkal és a helyzet belső értelmezéséből is következő tökéletes előadásmódjukkal eredményesen lavírozott a két hangulat között.

Mivel a téma tabu, a nők többsége csak égő arccal vagy lesütött szemmel mer a problémájáról beszélni, sőt inkább hallgatnak. Ők úgy érzik, hogy egyedül maradtak ebben a válságos időszakban, magányosak. Hogy miért lenne jó beszélni róla, nyíltan, az kézenfekvő. Azért is, mert a darabból magából, a nézőtéren ülve is, sokat lehet tanulni. Mivel mindenkinél más, ezért, ha titkolódzunk, akkor nem tudunk egymásnak segíteni, tanácsokat adni, megértő barátnők lenni a bajban. Ilyenkor leselkedik a magány, az egyedüllét, és válhat életstílussá. Ilyenkor a nők legtöbbje ideges, lobbanékony, sértődékeny és ez mind olyan tulajdonság, amely megnehezíti a környezettel való kommunikálást. A hisztis embert nehezen viselik a többiek. Megváltozik, legalább is egy időre a férfiakhoz való viszonya is a nőknek, nem mindegyikük kívánja a szexet ilyenkor, ami csak a férfiak eltávolodását eredményezheti, vagy erősítheti. A segítségre, a barátok, a család megértésére azért van nagy szükség, mert egy nagyon rossz lefolyású menopauza tönkreteheti a nők életét, és lelkileg is megrázó lehet. A negatív következményeket, amennyire lehet, le kellene csökkenteni.

A kifejező magyar szöveget Bach Szilvia és Galambos Attila írta, nyilván az eredetiek felhasználásával. A sima fordítás nem lett volna megfelelő, mert minden kultúrában más és más ennek a tabunak a környezete, vagyis ránk jellemző kifejezéseket, szavakat, félszavakat, szlengeket használunk, amiket a fordításba nem lehet beleilleszteni. Ugyanezért a dalszövegeket is át kellett írni. A nem eléggé „szalonképes” szavakkal megspékelt szövegeket nagyon élvezte a közönség.

A rendező Tallós Rita, elsősorban, vagy eddig, elsősorban színésznő. Nem a Menopauza az első rendezése, a Magyar Színházban most is megy a Naptárlányok c. darab, amit szintén ő állított színre. Tallós Rita – elnézést – korát tekintve és egyéni gondjai alapján is minden ízében tisztában van a nőiség sajátosságaival. Finom érzékkel irányítja a humor és a művészi színvonal között a darabot, kerülve a giccs halvány árnyékát is.

A jelmeztervező Papp Janó. Rengeteg ruhát próbálnak a szereplők az áruházban, ahol a darab játszódik. Mindegyikük számára a stílusának, a képviselt személyiségnek megfelelő ruhákat sikerült terveznie Pappnak. Dőzsöltek a hölgyek a ruhákban, amelyek illettek a musical megszokott stílusához is, a közönség nagy élvezetére. Szellemes volt a videógrafika is, ami Csontó András és Csontó Máté munkája. Díszlettervező Kovács Yvette Alida, aki sikeresen meg tudta jeleníteni az áruházat a próbafülkékkel, ezzel és még néhány kiegészítő tárgy segítségével biztosította, hogy a közönség valóban egy áruházban érezze magát. Remek ötlet volt – bár apróságnak tűnik –, hogy a rengeteg felpróbált ruha mindegyikén ott lógott a tájékoztatást szolgáló áruházi cédula.

Linders okos, görcsoldó musicaljét mindenkinek ajánlhatjuk, a férfiaknak is!

Bemutató: 2018. október 12.

Budapest, 2019. október 17.

Tóth Attiláné dr.