A szót mindenki
ismeri, aki megnézheti Jeanie Linders
e darabját. (Dramaturg:
Lőkös Ildikó.) Bár nincs
jelölve,
hogy 18 éven felülieknek, de gondolom, minden szülő
távol tartja a gyerekét a
színdarabtól, 14 év alatt. Már csak
azért is, mert a téma még felnőttek
között
is tabu, sőt a nők sem szeretnek erről beszélni, még
egymás között sem. Hogy
miért tabu, erre a kérdésre nehéz lenne
válaszolni, meg sem próbálom. Még a
menstruációról sem illik beszélni –
tanították anyáink. Ha a
„kislány” „nagylánnyá”
vált, és ez az első időben (esetleg később is)
problémát okozott, esetleg
görcsöket, fájdalmat, az ellenőrzőbe az
édesanyák azt írták, hogy
náthás volt a
leányunk, vagy gyomorgörcsei voltak, ezért nem volt
iskolában pár napig.
A nők
életében a másik
nagy megrázkódtatást a menstruáció
elmaradása, a változás, a menopauza okozza.
A menopauza lejátszódása teljesen egyéni,
csak a főbb jellemzői jelentkeznek
majdnem mindenkinél, de hogy mennyire nehéz ezt a
folyamatot átélni, fiziológiailag
milyen megterhelő, mennyi ideig tart és ez hogyan hat a nők
lelki életére, az
mindenkinél más. Van, akit hónapokig,
évekig kínoz a váratlanul, hirtelen,
bármikor megjelenő, elviselhetetlen hőhullám. Ebben az
időszakban, kényszerből,
minden nő elkezd magával egy kicsit többet foglalkozni.
Figyeli az arcát, az
alakját, és meglátja, hogy itt-ott megjelentek a
ráncok a homlokán, a szeme
mellett, és a tavaly még tökéletes ruha,
blúz már feszül, kényelmetlen, pedig
az étkezését megpróbálta szinten
tartani. Nem csoda, ha ennyi kellemetlen
tapasztalat hatására idegesebbek,
érzékenyebbek leszünk mi nők. Annyira
elbizonytalanodunk, hogy jólesne egy kicsi biztatás.
Linders
nagyon bátran egy musicalt készített a
problémáról, az eredeti dalszövegeket is ő
írta. Négy hasonló korú, de más
foglalkozású nő: a sikeres üzletasszony (Hernádi
Judit), a színésznő (Tóth Enikő),
a vega hippi (Falusi Mariann) és a
naiv háziasszony (Náray Erika)
találkozik egy nagyáruházban, és
ruhapróbálgatás közben összeismerkednek.
Mindegyik
saját stílusában elmondja, hogy mit érez
most, a menopauza korában. A
kellemetlenségekről hallhattunk a négy főszereplőtől
remek, pergő, dallamos,
sok esetben szabad szájú kórusokat, amiket
vidáman fogadott a közönség. Nagyon
szépek a dallammal, ritmussal és az előadással
egységessé alakított gyönyörű
magánszámok, amelyekben inkább a helyzet
drámai jellege fogalmazódott meg.
Ilyenkor a közönség pisszenés
nélkül hallgatott, és a dal végén
óriási taps
tört ki. Mindannyian tudjuk, hogy az élet néha
nehezebb helyzeteit is lehet
humorosan kezelni, de nem szabad, hogy ez teljesen eltakarja a
valós problémát.
A darab az előadók segítségével, remek
hangjukkal és a helyzet belső
értelmezéséből is következő
tökéletes előadásmódjukkal
eredményesen lavírozott a
két hangulat között.
Mivel a
téma tabu, a
nők többsége csak égő arccal vagy lesütött
szemmel mer a problémájáról
beszélni, sőt inkább hallgatnak. Ők úgy
érzik, hogy egyedül maradtak ebben a
válságos időszakban, magányosak. Hogy miért
lenne jó beszélni róla, nyíltan, az
kézenfekvő. Azért is, mert a darabból
magából, a nézőtéren ülve is, sokat
lehet
tanulni. Mivel mindenkinél más, ezért, ha
titkolódzunk, akkor nem tudunk
egymásnak segíteni, tanácsokat adni,
megértő barátnők lenni a bajban. Ilyenkor
leselkedik a magány, az egyedüllét, és
válhat életstílussá. Ilyenkor a nők
legtöbbje ideges, lobbanékony, sértődékeny
és ez mind olyan tulajdonság, amely
megnehezíti a környezettel való
kommunikálást. A hisztis embert nehezen viselik
a többiek. Megváltozik, legalább is egy időre a
férfiakhoz való viszonya is a
nőknek, nem mindegyikük kívánja a szexet ilyenkor,
ami csak a férfiak eltávolodását
eredményezheti, vagy erősítheti. A
segítségre, a barátok, a család
megértésére
azért van nagy szükség, mert egy nagyon rossz
lefolyású menopauza tönkreteheti
a nők életét, és lelkileg is megrázó
lehet. A negatív következményeket,
amennyire lehet, le kellene csökkenteni.
A kifejező
magyar
szöveget Bach Szilvia és
Galambos Attila írta, nyilván az
eredetiek felhasználásával. A sima
fordítás nem lett volna megfelelő, mert
minden kultúrában más és más ennek a
tabunak a környezete, vagyis ránk jellemző
kifejezéseket, szavakat, félszavakat, szlengeket
használunk, amiket a
fordításba nem lehet beleilleszteni. Ugyanezért a
dalszövegeket is át kellett
írni. A nem eléggé
„szalonképes” szavakkal megspékelt
szövegeket nagyon élvezte
a közönség.
A rendező Tallós Rita, elsősorban, vagy eddig,
elsősorban színésznő. Nem a Menopauza
az első rendezése, a Magyar Színházban most is
megy a Naptárlányok c. darab, amit
szintén ő állított színre. Tallós
Rita –
elnézést – korát tekintve és
egyéni gondjai alapján is minden ízében
tisztában
van a nőiség sajátosságaival.
Finom érzékkel irányítja a
humor és a művészi színvonal között a
darabot, kerülve a giccs halvány
árnyékát
is.
A jelmeztervező
Papp Janó. Rengeteg ruhát
próbálnak a
szereplők az áruházban, ahol a darab
játszódik. Mindegyikük számára a
stílusának, a képviselt
személyiségnek megfelelő ruhákat sikerült
terveznie
Pappnak. Dőzsöltek a hölgyek a ruhákban, amelyek
illettek a musical megszokott
stílusához is, a közönség nagy
élvezetére. Szellemes volt a videógrafika is,
ami Csontó András és
Csontó Máté munkája.
Díszlettervező Kovács Yvette Alida, aki
sikeresen meg
tudta jeleníteni az áruházat a
próbafülkékkel, ezzel és még
néhány kiegészítő
tárgy segítségével biztosította,
hogy a közönség valóban egy
áruházban érezze
magát. Remek ötlet volt – bár
apróságnak tűnik –, hogy a rengeteg
felpróbált
ruha mindegyikén ott lógott a
tájékoztatást szolgáló
áruházi cédula.
Linders okos,
görcsoldó musicaljét mindenkinek ajánlhatjuk,
a férfiaknak is!
Bemutató:
2018. október 12.
Budapest,
2019. október 17.
Tóth Attiláné dr.