Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KÉK RÓKA

Újszínház

A Kék róka eljutott az Újszínház színpadára is Csiszár Imre rendezésében, találó-kiváló szereposztásban.

Töretlen Herczeg Ferenc színjátékot látunk két részben, elegáns Pest környéki (Hűvösvölgy) nyaralóban. A kérdés: „Járt-e Cecile a Török utcában?” – inkább így pontos: amikor Sándor, a házibarát (Mihályi Győző) ott járt, akkor járt-e Cecile a Török utcában? Mert egyébként biztosan járt többször is „rókavadászaton” a városban, így a szűcsnél is… De Trill bárónál (Szakács Tibor) ő volt-e, vagy abban a bizonyos lerobbant piros kocsiban, kifelé Hűvösvölgybe, a fehér betétes lakkcipőben? És miért csak szakaszjegyet váltott, amikor állítása szerint a Kálvin téren szállt fel a villamosra? – Sohasem tudjuk meg, szerencsére.

Sándor féltékeny férjként szinte őrjöng, hogy az általa addig bálványozott Cecile milyen pocsolyába süllyedt – és a legvégén derül ki: az érzelmeket tekintve tulajdonképpen ő volt a férj, a törvényes férj (Pál – Lux Ádám) pedig inkább a házibarát…

Az előadás azonban Lencsivel (Nemes Wanda) kezdődik, aki már 4 diplomás (?), éppen rajztanítónői végzettséget szerzett. Vizsgamunkája is van: véletlenül (?) éppen az általa imádott professzor úr kutatandó élőlényei egyike. Bakfisként rajongja körül a professzor urat, „néni”-zi Cecile-t, ami majdnem jól is áll neki. De ez a „szegény lány”-hangsúlyozás már végleg kissé erőltetett, érezni, nem szeretne sokáig ebben az állapotban leledzeni.

Egy biztos: hamarosan nagyságos asszony lesz, mégpedig a kíméletlenebb fajtából, talán még azt is eléri, hogy beköltözzenek a városba.

A férj jólelkűnek mutatkozik, szelíd, csak a munkájának él – és a már csak volt feleségének eltartási pénzt is fizetne.

A kulcs persze Cecile (Gregor Bernadett), akinek szépsége (és igen dekoratív ruhái) önmagában még kevés lenne a folytonos kavarodás-csinálásban, és ezt a rejtélyességet ráadásul fenn is kell tartani. Egy tisztességes feleség pedig rém unalmas – ezért Cecile talán még rá is játszik, hadd higgyék, hogy ő tényleg „bukott nő” – de bizonyosság nem lehet e téren sem, erről ő bőven gondoskodik.

Mi pedig élvezzük.

De a „butának” tűnő férj igazából az okos: nem is akarja megfejteni a titkot a Török utcával és Trill báróval, van más dolga is – ellentétben Sándorral. Joggal hiheti azonban, hogy ha a felesége megcsalja egyszer, akkor a hozzá méltó szerető Sándor lesz, a régi barát. Trillről ezt nem is feltételezi; amikor megismerjük a bárót, már mi sem. Más kérdés, hogy Cecile magatartása Trill-lel szemben valóban különös, de ez szólhat általában Trill „nőfaló” életének is. Vagy akár része lehet Cecile színjátékának, ki tudja?

A nagy botránynak, amit főként Sándor kavart, nem vagyunk tanúi, már csak válásuk után találkozunk velük. Ekkora már Lencsi, bocsánat: Lóna nagyságos asszony teljes fegyverzetében uralja a férjet. Teheti, a professzor vagyonos ember. És éppen Pál hozza össze újra Sándort és Cecile-t (immár tényleg a kék róka boával) a villában, ráadásul Pál a feleségével elmennek hazulról. És a nagy attrakció: Cecile miként éri el, hogy Sándor végre megkérje a kezét. Hiszen már akkor őt szerette, amikor még Pál menyasszonya volt, de Sándor akkor is habozott…

Megtanulható-e Cecile bűvölése-varázslása? Lehet, hogy erre is születni kell. Finomságok, hangsúlyok, gesztusok, elejtett-titokzatos szavak és pillantások… És Sándor szó szerint a lábai előtt hever, Cecile – finoman – még rá is lép!

A nézők pedig elégedetten távozhatnak. Most sem tudhatják meg a titkot, hiába lesik árgus szemekkel és hallgatják kihegyezett fülekkel, miért és hol és miért nem… És ez így van jól.

Látvány: Szlávik István.

Dramaturg: Bártfay Rita.

A rendező munkatársa és zenei szerkesztő: Ullmann Krisztina.

Főpróbán jártunk: 2019. október 9.

Bemutató: 2019. október 11.

Budapest, 2019. október 10.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©