Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KÉK RÓKA

Újszínház

Már a cím is becsap bennünket. Miért hívjuk kéknek azt a szőrmét, ami valójában szürke? De mi ez a csalás ahhoz képest, amit Cecile produkál a szemünk előtt? Hol beismeri, hol letagadja, hogy Trill báróval megcsalta tudós férjét, Paulust, és mindezt megsemmisítő módon, a kérdezőt alaposan zavarba hozva, időnként megszégyenítve. Cecile igazi nagyjátékos férfi ügyekben, néha csal, máskor becsap, de szándékai tisztességesek, célját ugyanis csak kerülő úton tudja elérni.

A történet igen régi, több mint száz éves. 1917 januárjában a Vígszínház Herczeg Ferencnek ezzel a vígjátékával lepte meg közönségét sztárszereposztásban: Varsányi Irén (Cecile), Hegedűs Gyula (Pál), Tanay Frigyes (Sándor), Gombaszögi Ella (Lencsi), Csortos Gyula (Trill báró) játszottak egészen önfeledten. A játék nagyon hasonlított a Vígszínház elsőszámú házi szerzőjének, Molnár Ferencnek a sikerdarabjaira. A Vígszínházban több házi szerző is akadt, Herczeg Ferenc is közéjük tartozott, a két rivális kedvére vetélkedhetett a közönség kegyeiért.

Az ősbemutató idején dúlt az I. világháború, kapott is a szerző meg a színház a fejére, hogy mikor magyar katonák ezrei harcolnak és halnak meg a harcmezőkön, nekik az a legfontosabb, hogy járt-e Cecile a Török utcában? Talán szégyellték is magukat ezért, ennek ellenére, a Kék róka elbűvölte a közönséget, a Vígszínházban 74-szer, később a Nemzeti Kamaraszínpadán 228-szor játszották.

Csiszár Imre jelenlegi rendezése meghagyja az eredeti kereteket, nem változtat sem korszakot, sem a körülményeket, a karakterek is a régiek. Szlávik István látványtervező tervezte a díszletet, amely mindkét részben a budai nyaraló nappali szobája, a második részben kicsit puccosabb kivitelben. Jelmeztervező híján a ruhákat is Szlávik tervezhette: elegánsak, Lencsi első részbeli ruháját leszámítva, mert az gyűrött és esetlen.

Rossz nyelvek szerint a szöveg alapján nem lehet eldönteni, hogy Cecile megcsalta-e a férjét, vagy sem, kizárólag a színésznő játéka ad eligazítást ebben. Amikor Varsányi játszotta, akkor nem csalt, amikor Bajor Gizi, akkor csalt. Most Gregor Bernadett alakítja ezt az éles eszű, érdekeit remekül érvényesítő úri dámát, joggal gondoljuk, hogy ő bizony elszórakozott Trill báróval (Szakács Tibor) titokban, a legénylakásán, Chateau Irát (pezsgőfajta?) kortyolgatva. De mit számít ez, amikor Cecile kezdettől fogva Sándort (Mihályi Győző) szereti, aki éveken át csak ártatlan házibarát minőségben látogatta meg a budai nyaralót. Cecile csalása csak kétségbeesésében történt, hisz a férjét egyáltalán nem szereti, Trill báróval csak szórakozik, és akit szeret – Sándort –, az hozzá nem szerelemmel közeledik, hanem számon kéri a tisztességét.

Egész más típus Lencsi, az ártatlan unokahúg. Ő gyűjtögeti a diplomákat, miközben színtiszta számításból körüludvarolja Cecile férjét, Paulust (Pál – Lux Ádám), aki nem is akarja ezt észrevenni, viszont amikor Cecile otthagyja férjét, azonnal összebútorozik a kéznél lévő, felkínálkozó Lencsivel. Lencsi pedig, amikor már megszerezte magának a megfelelő férjet, egészen megváltozik: nagyúri dáma lesz, elviselhetetlenül sznob, utálatos, és kiábrándító. Mindezt egy Paulushoz hasonló szórakozott professzor papucsférjjel meg is lehet tenni.

A férfiak közül Trill báró figurája az egyszerűbb eset. Gazdag szoknyapecér, felelőtlen, buta és nagyképű, női trófeákat gyűjt (hajtincs-kollekció), amikor a Cecile-ügy kitudódik, gyorsan eltűnik a társasági életből, megnősül, külföldre távozik. Egyedül Sándor figurája szimpatikus, Herczeghez is ő áll a legközelebb. Ő mindig is az igazit kereste élete során, akit majd feleségül vesz, de kamaszos ügyetlenségében nem merte Cecile-t feleségül kérni, amikor kellett volna. Így lett házibarát náluk, aki az asszony erényét őrzi, s lecsap, ha rajtakapja. Még ekkor sem ismeri fel azt, hogy őrülten szerelmes az asszonyba, menekül, búskomor és beteg lesz. Ha Cecile nem vezetné rá furfanggal arra, hogy valójában ők egy igazi szerelmes párt alkotnak, magányos öreglegény sors várna rá.

Ha mindezt végiggondoljuk, nem is látjuk Cecile-t annyira kivetni való rossz nőnek, hiszen olyan kis rejtőzködő, mint a színét váltogató róka, amelynek bundáját viseli. Lencsit (Nemes Wanda) inkább látjuk ellenszenvesnek alattomos hízelkedéséért, uralkodni vágyásáért, amikor csak megszerezni akarta a tudós és jól szituált férjet, aztán ígéreteit be nem tartva kokottként viselkedik.

Gregor Bernadett erotikus külsejével és ezúttal arcmimikájával is egy hihető Cecile figurát teremt. Ha megvannak a külső adottságok, maga a szerep nem olyan nehéz. Nemes Wanda helyzete egész más. Lencsit lehet végig kislánynak, ártatlan gyermeknek, tapasztalatlan nőnek eljátszani, nem lesz feltűnő jelenség. Most és itt a színésznő túljátssza ezt a szerepet, kiábrándítóan ellenszenvessé teszi kacérságával és feltűnő sznobságával, ezzel új figurát teremt. Lux Ádám kiváló Paulus, így képzel el az ember egy elméleti biológust szeretett hidráival. Szakács Tibor is hozza a léha aviatikus Trill figuráját. Mihályi Győzőé a kulcsszerep, és egyben a legnagyobb férfiszerep. Érzelmi tekintetben is ő járja be a leghosszabb utat, óriási akadályokon át el kell jutnia a felismerésig: szerelmes Cecile-be, annyira, hogy másnap feleségül veszi, hogy együtt utazhassanak Svájcba. A színész időnként megtorpan az érzelmi kavalkádban. Mintha kicsit fáradt lenne ehhez a remek férfiszerephez.

Dramaturg: Bártfay Rita, a rendező munkatársa és a szituációkhoz jól illeszkedő zenék (Chopin, rágalom ária a Sevillai borbélyból) szerkesztője: Ullmann Krisztina.

Bemutató előadás: 2019. október 11.

Budapest, 2019. október 13.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©