Már a cím
is becsap bennünket. Miért
hívjuk kéknek azt a szőrmét, ami
valójában szürke? De mi ez a csalás ahhoz
képest, amit Cecile produkál a szemünk előtt? Hol
beismeri, hol letagadja, hogy
Trill báróval megcsalta tudós
férjét, Paulust, és mindezt megsemmisítő
módon, a
kérdezőt alaposan zavarba hozva, időnként
megszégyenítve. Cecile igazi
nagyjátékos férfi ügyekben, néha csal,
máskor becsap, de szándékai
tisztességesek, célját ugyanis csak kerülő
úton tudja elérni.
A
történet igen régi, több mint száz
éves. 1917 januárjában a
Vígszínház Herczeg
Ferencnek ezzel a vígjátékával lepte
meg közönségét
sztárszereposztásban:
Varsányi Irén (Cecile), Hegedűs Gyula (Pál), Tanay
Frigyes (Sándor), Gombaszögi
Ella (Lencsi), Csortos Gyula (Trill báró)
játszottak egészen önfeledten. A
játék nagyon hasonlított a
Vígszínház elsőszámú házi
szerzőjének, Molnár
Ferencnek a sikerdarabjaira. A Vígszínházban
több házi szerző is akadt, Herczeg
Ferenc is közéjük tartozott, a két
rivális kedvére vetélkedhetett a
közönség
kegyeiért.
Az
ősbemutató idején dúlt az I.
világháború, kapott is a szerző meg a
színház a fejére, hogy mikor magyar
katonák ezrei harcolnak és halnak meg a harcmezőkön,
nekik az a legfontosabb,
hogy járt-e Cecile a Török utcában?
Talán szégyellték is magukat ezért, ennek
ellenére, a Kék róka elbűvölte
a
közönséget, a Vígszínházban
74-szer, később a Nemzeti Kamaraszínpadán 228-szor
játszották.
Csiszár
Imre
jelenlegi rendezése meghagyja az eredeti kereteket, nem
változtat sem
korszakot, sem a körülményeket, a karakterek is a
régiek. Szlávik István
látványtervező tervezte a díszletet, amely
mindkét
részben a budai nyaraló nappali szobája, a
második részben kicsit puccosabb
kivitelben. Jelmeztervező híján a ruhákat is
Szlávik tervezhette: elegánsak,
Lencsi első részbeli ruháját
leszámítva, mert az gyűrött és esetlen.
Rossz nyelvek
szerint a szöveg
alapján nem lehet eldönteni, hogy Cecile megcsalta-e a
férjét, vagy sem,
kizárólag a színésznő játéka
ad eligazítást ebben. Amikor Varsányi
játszotta,
akkor nem csalt, amikor Bajor Gizi, akkor csalt. Most Gregor
Bernadett alakítja ezt az éles eszű, érdekeit
remekül
érvényesítő úri dámát, joggal
gondoljuk, hogy ő bizony elszórakozott Trill
báróval (Szakács Tibor) titokban,
a
legénylakásán, Chateau Irát
(pezsgőfajta?)
kortyolgatva. De mit számít ez, amikor Cecile kezdettől
fogva Sándort (Mihályi Győző) szereti,
aki éveken át
csak ártatlan házibarát minőségben
látogatta meg a budai nyaralót. Cecile
csalása csak kétségbeesésében
történt, hisz a férjét
egyáltalán nem szereti,
Trill báróval csak szórakozik, és akit
szeret – Sándort –, az hozzá nem szerelemmel
közeledik, hanem számon kéri a
tisztességét.
Egész
más típus Lencsi, az ártatlan
unokahúg. Ő gyűjtögeti a diplomákat, miközben
színtiszta számításból
körüludvarolja Cecile férjét, Paulust
(Pál – Lux Ádám), aki nem
is akarja ezt észrevenni, viszont amikor Cecile
otthagyja férjét, azonnal összebútorozik a
kéznél lévő, felkínálkozó
Lencsivel.
Lencsi pedig, amikor már megszerezte magának a megfelelő
férjet, egészen
megváltozik: nagyúri dáma lesz,
elviselhetetlenül sznob, utálatos, és
kiábrándító. Mindezt egy Paulushoz
hasonló szórakozott professzor papucsférjjel
meg is lehet tenni.
A
férfiak közül Trill báró figurája
az egyszerűbb eset. Gazdag szoknyapecér, felelőtlen, buta
és nagyképű, női
trófeákat gyűjt (hajtincs-kollekció), amikor a
Cecile-ügy kitudódik, gyorsan
eltűnik a társasági életből, megnősül,
külföldre távozik. Egyedül Sándor
figurája szimpatikus, Herczeghez is ő áll a
legközelebb. Ő mindig is az igazit
kereste élete során, akit majd feleségül
vesz, de kamaszos ügyetlenségében nem
merte Cecile-t feleségül kérni, amikor kellett
volna. Így lett házibarát náluk,
aki az asszony erényét őrzi, s lecsap, ha rajtakapja.
Még ekkor sem ismeri fel
azt, hogy őrülten szerelmes az asszonyba, menekül,
búskomor és beteg lesz. Ha
Cecile nem vezetné rá furfanggal arra, hogy
valójában ők egy igazi szerelmes
párt alkotnak, magányos öreglegény sors
várna rá.
Ha mindezt
végiggondoljuk, nem is
látjuk Cecile-t annyira kivetni való rossz nőnek, hiszen
olyan kis rejtőzködő,
mint a színét váltogató róka,
amelynek bundáját viseli. Lencsit (Nemes Wanda)
inkább látjuk
ellenszenvesnek alattomos hízelkedéséért,
uralkodni vágyásáért, amikor csak
megszerezni akarta a tudós és jól szituált
férjet, aztán ígéreteit be nem
tartva kokottként viselkedik.
Gregor
Bernadett erotikus külsejével
és ezúttal arcmimikájával is egy hihető
Cecile figurát teremt. Ha megvannak a
külső adottságok, maga a szerep nem olyan nehéz.
Nemes Wanda helyzete egész
más. Lencsit lehet végig kislánynak,
ártatlan gyermeknek, tapasztalatlan nőnek
eljátszani, nem lesz feltűnő jelenség. Most és itt
a színésznő túljátssza ezt a
szerepet, kiábrándítóan
ellenszenvessé teszi kacérságával és
feltűnő
sznobságával, ezzel új figurát teremt. Lux
Ádám kiváló Paulus, így
képzel el az
ember egy elméleti biológust szeretett hidráival.
Szakács Tibor is hozza a léha
aviatikus Trill figuráját. Mihályi Győzőé a
kulcsszerep, és egyben a legnagyobb
férfiszerep. Érzelmi tekintetben is ő járja be a
leghosszabb utat, óriási
akadályokon át el kell jutnia a felismerésig:
szerelmes Cecile-be, annyira,
hogy másnap feleségül veszi, hogy együtt
utazhassanak Svájcba. A színész
időnként megtorpan az érzelmi kavalkádban. Mintha
kicsit fáradt lenne ehhez a
remek férfiszerephez.
Dramaturg: Bártfay Rita, a rendező munkatársa
és a szituációkhoz jól illeszkedő
zenék (Chopin, rágalom ária a Sevillai
borbélyból) szerkesztője: Ullmann
Krisztina.
Bemutató
előadás: 2019. október 11.
Budapest,
2019. október 13.
Megjelent
a Kláris
20/2. számában.
Földesdy Gabriella
