Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

SZEMÜNK FÉNYE

Belvárosi Színház

Deborah Zoe Laufer amerikai színésznő és írónő, az utóbbi években már csak írónő. Mégis fontos, hogy színésznő is volt, mert remekül ért a színpadhoz, az előadás szükséges ritmusához, az egyes elemek időbeliségéhez, a részek optimális hosszúságához, az egységes rend fokozatos felbontásának menetéhez. Másfél óra alatt rengeteg fontos történésnek ad helyet, az eseményeket szorosan összekapcsolja, ha nincs elég információ egy-egy szereplő viselkedésének megértéséhez, azt egyszerű elmondással helyettesíti. A hat szereplőt megismerjük, tudjuk, hogy mi a véleményük a saját életükről, a családhoz tartozásról, a klasszikus összetartó erők jelentőségéről, sőt azt is, hogy hogyan képzelik el a jövőt. Remek párbeszédek, nevettető jelenetek, humoros szituációk peregnek a szemünk előtt, egy percig sincs „üres járat”.

A történet szerint a Schwartz család, a zsidó szokásoknak megfelelően összegyűlik a szülők régi házában, ahol már egyikük sem lakik, apjuk halálának egyéves évfordulóján. Négyen vannak testvérek, három férfi és egy nő. A nővér, Norma (Szamosi Zsófia) az igen szigorú zsidó követelményeknek megfelelően képzeli el a család jövőjét és persze jelenét is. A darab menete közben egyszer megtudjuk, Herberttől (Pataki Ferenc), hogy Norma a hit szabályaihoz annál is komolyabban ragaszkodik, mint ahogy ez egy darabból kiderülhet, ennek példája, hogy saját fiát feljelentette, mert kábítószert talált nála. (Most már egyedül él, a fia a volt férjénél van.) Norma méltónak tartja magát arra, hogy ítélkezzen a testvérei élete felett és megbotránkozzon a viselkedésükön, sőt azt több esetben egyszerűen megengedhetetlennek tartsa. Sok megrázkódtatás éri ezen az egy napon. Most, hogy összejöttek, kiderül, hogy Gene (Nagy Dániel Viktor) reklámfilm rendező, aki együtt él egy nagyon szép, de családi hátérrel nem rendelkező, szerepekre vágyó fiatal nővel, aki állapotos. Kiváló pillanat az, amikor megkérdezik Kia-t (László Lili), ráér-e két nap múlva, ekkor ő előveszi a naptárát, mondja, hogy nem, mert abortusza lesz délután kettőkor. A családban teljes az összeomlás, nem azért, mert mindenki egy emberként elképzelhetetlennek tartja az állapotossághoz vezető utat házasság nélkül és hihetetlennek az abortuszt, hanem azért, mert mi lesz Normával és az ő hitével, ha ezt megtudja, és persze megtudta. Kia a rákérdező szerepét kapta. Ő nem ismeri a zsidó szokásokat, a tárgyak jelentőségét, viszont mindig megérzi a gyenge pontokat, az ellentmondásokat a tények és a családtagok hangosan elmondott szövege között, és a megfelelő pillanatban kérdez, nagy derűt okozva a közönség körében. És ő az, akit nem köt a megjátszott szerep, ezért észreveszi a komoly problémákat is. Felfigyel Simonra (Dékány Barnabás), aki a család perifériáján él, kétségbeejtő helyzetére, magányára, a vakságára, akit a darab végén még Norma is elhagy, persze a többiek is, othagyják egyedül a házban, holott ő többször elmondja, hogy nem lát semmit. Kia az, akinek megvallja a darab legtragikusabb monológjában Bonnie (Péter Kata), Herbert felesége, hogy szerelmes Genebe, férje testvérébe és most már Kia társába, de ami ennél is szörnyűbb, ötszöri próbálkozásra sem tudott gyereket szülni, és ez már az őrületbe hajtja. És hogy a tragédia még mélyebb legyen, elmondja, hogy egyszer az apósa, akinek az emlékét felidézni vannak itt, és akiről az áldozatos, segítő apa mondája van életben, megkereste a kórházban és pénzt ajánlott neki, hogy menjen el, ha nem tud szülni. Ő nem fogadta el a pénzt, mert szerette a férjét és még így is családi életet remélt, ahol őt befogadják és ahol neki helye van. Most megrázó könyörgéssel próbálja rávenni Kiát, hogy szülje meg a gyereket, majd ő szeretetben felneveli. Kia érző, de racionális, nem vállalja, neki a saját karrierje a fontos.

A darabról kiadott reklámszövegekben olvasható, hogy az összegyűlt család „szórakoztató bolondokházát alkot”. Valóban az egymástól függetlenül élők már nem tudnak megfelelni Norma görcsös hagyomány tiszteletének, de nem akarják megbántani, és ez sok humoros és vidám helyzetet teremt, beleértve Kia váratlan megjegyzéseit is. De ebben a vidám bolondokházában a szereplők lehetnek erősen különbözőek, mint ahogy az életben is. Vannak itt „élvezzük az életet” hívők és a hosszú évek megpróbáltatásai alatt tönkrement emberek, akik már nem is tudják, hogy hová tartozzanak, kihez legyenek őszinték, és változtassanak-e egyáltalán az életükön. És ez már nem annyira csak vicces!

A darabban a humornak és a tragédiának az ötvözése remek képe a való életnek, mert ott is a tragédiák különbözőek, és van közöttük olyan, amit humorosan lehet felfogni, és közben ott vannak remek igazi vidám történések is. A szerző érzi ezt, és az életközelséggel vált eredetivé, valóssá az a játék, amit láttunk.

A szerző 2008-ban írta a darabot, és több helyen már sikert aratott, számunkra Zöldi Gergely fordította. Az ő munkáját dicsérte egy riportban a szerző, aki részt vett a bemutatón, hogy figyelvén – mondta -- a játékot és a közönség reagálását, úgy véli, hogy pontos a fordítás, és a színészek játéka kifogástalan.

Szabó Máté, a rendező biztosította a darab gyors váltásait, nem váratta a színészeket a közönség esetleg lassúbb reagálására, továbblépett a történettel. Kényszerítette a nézőket a koncentrálásra és a gyors befogadásra. Jó megoldás volt, hogy bizonyos eseményeket, amelyek a színpadon történtek, csak a kezdetével és a végével jelezte. Ilyen volt a vacsora, amely utáni pár szóból tudjuk, hogy Norma remek fogásokat készített. A díszlet, Ondraschek Péter munkája kellemesen szolgálta azt a követelményt, hogy a szín több helyszínt biztosítson a játékhoz és kiderüljön, hogy zsidó vallásúak laktak a házban, akik számára a múlt és annak díszei fontosak voltak. A jelmezek (Kiss Julcsi munkái) szintén utaltak a zsidó háttérre Norma és Bonnie öltözködésével, amelynek fantasztikusan kifejező ellentéte volt Kia ruhatára.

Most sem tért el a producer, Orlai Tibor az elveitől, okosan, megfontoltan akarja szórakoztatni a közönséget. Megint remek darabot talált ehhez!

Megtekintett előadás és egyben bemutató: 2019. október 11.

Budapest, 2019. október 11.

 

Tóth Attiláné dr.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©