Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

DIPLOMÁCIA

Rózsavölgyi Szalon

Nagy különbség van egy történet filmes feldolgozása és színházi előadása között. A szerző, Cyril Gély francia drámaíró, színpadra készítette a darabját. Volker Schlöndorff rendezett belőle filmet Utolsó éjszaka Párizsban címmel (de megtalálható a film az eredeti címen is). A főszerepeket a filmben Niels Arestrup (Dietrich von Choltitz) és André Dussollier (Raoul Nording) játszották 2014-ben. A film a katona és a gondolkodó civil egymásnak feszülő érveik pergése mellett a robbantásokat, a sebesüléseket, a füstöt, a rombolást is láttatja – ezzel teszi borzalmassá és megrázóvá a Párizsra váró esetleges jövőt.

A Rózsavölgyi Szalonban a két főszerepet Sztarenki Pál és Alföldi Róbert kapta. Ismervén a két színészt – nem skatulyázva a munkájukat –, mégis rögtön tudhattuk, hogy Nording, a norvég diplomata Alföldi Róbert volt. Az ő lágy hangja, nyugodt érvelése, arcjátéka, erős és szabad logikája fontos eleme a darabnak. Sztarenki egyenes feszültsége, határozott mozdulatai alapján kiválóan megfelelt katonai parancsnoknak.

A darab ennek a két remek embernek, a szó és érv párviadala a világ egyik nagyvárosáért a háború utolsó időszakában. Ez a beszélgetés egy hajnalban történt akkor, amikor már csak 1 óra volt hátra Párizs felrobbantásáig. Hitler döntése szerint Párizst el kell pusztítani a civil lakossággal együtt. Már nem bízott (joggal) oly nagyon a vezéreiben, ezért a családjaikat őrizetben tartotta. Aki nem teljesítette a parancsát, a családot kivégeztette. Kegyetlen ötlet. Choltitz parancsnok be volt szorítva. Nording érveit érti és el is fogadná, de aggódik, mi lesz a családjával. Mindannyian tudtuk (és nyilván Choltitz is gyanította), hogy Nording felajánlása, hogy még időben elraboltatja a családot és ezzel megmenti, nem sikerülhet, hiszen háború van, már Párizs határainál vannak a szövetségesek és a francia csapatok, bármi történhet. Mint a darab végén megtudtuk, már nem a darabból, hanem a hozzácsatolt tájékoztatóból, hogy a család véletlenül, a nagy zűrzavarban menekült meg.

Vagyis tudjuk, hogy bár a történet nem olvasható a tankönyvekben, történelmi esemény felidézéséről van szó (1944. augusztus 25.). A tábornok és a diplomata valóban Párizsban vitázott az utolsó hajnalban a város jövőjéről. A háború után Choltitz háborús bűneiért csak pár évet kapott, mert figyelembe vették, hogy egyszer nem teljesítette Hitler parancsát, valamint Nordingot Párizs díszpolgárává avatták.

Két nagyon fontos szempontból volt a darab figyelemreméltó. Egyrészt a lefolytatott vita miatt. A parancsnokot a katonai kötelesség, a kapott parancs köti, ez az elsőrendű elv az életében. Egy civil humanistát az emberiség értékei, az emberiesség, az emberi érték képviselete fűti, szerinte ennél nem lehet fontosabb egy parancs. Nehéz vitát hallgattunk végig, töretlen figyelem kellett hozzá, de megérte. Természetes, hogy Nording mellett álltunk, és ha tudjuk is, hogy Párizs nem robbant fel, mégis izgalommal követtük a párbeszédet, olyan remekül volt felépítve, és a két szereplő is kitűnően képviselte a rá kiosztott szerep gondolatvilágát.

Közben elgondolkozhattunk azon, hogy ebben a konkrét esetben Párizs megmentése mitől függött. Egy katonai szempontból, sok tapasztalattal jól megszervezett robbantás megakadályozásához kellett egy ember, aki türelmes, kockázatvállaló, rendelkezik a „hazai pálya” előnyeivel, empátiára hajlamos, gyors, logikus érvelő. Van ilyen az utolsó pillanatban? – erre számítani nem lehet, de volt. Ilyen véletlenekkel van kikövezve a tér körülöttünk, és óriási hatásuk van az életre, a történések alakulására, a sorsunkra.

A rendezés remek, figyelembe véve a szűk lehetőségeit a Szalonnak, bár egy nagy színpadon sem lehetett volna jobb és kifejezőbb. A leghatásosabb elem a horogkereszt jelenléte volt, már amikor gyülekeztünk a nézőtéren, rángatódzott a gyomrunk a látványra, ez jó előkészítés volt. Ha valaki úgy jött volna nézőnek, hogy ő megpróbálja egyik oldalra sem húzva, csak az érvek játékát figyelve nézni a darabot, annak ettől biztosan elpárolgott az ötlete. Nagyon jó volt, hogy a falon Párizs térképét láthattuk, kivehetők voltak az ismert épületek. A robbantási terv pontos megszervezését ellenőrző, utolsó megbeszélés alatt a térképen követhettük a robbantási tervet, és megrémülve gondolhattunk arra, hogy milyen lenne a világ ezen épületek nélkül. A rendezés Sztarenki Pál munkája, díszlettervező Enyvvári Péter, jelmeztervező Böhm Katalin. Meg kell jegyezni, hogy a német katonai ruhákat idéző jelmezek is hatásosak voltak.

Varga Ádám, Sütő András és Bárdi Gergő mint a parancsnokság különböző rangú felelősei képviselték még a darabban a robbantást szervező német katonaságot, játékukból kihallatszott, hogy nem éppen meggyőződésből.

Bemutató: 2018. szeptember 30.

Budapest, 2019. szeptember 28.

Megjelent a Kláris 19/6. számában.

Tóth Attiláné dr.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©