Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

SZÉTTÉPVE

Belvárosi Színház

Zenés szembenézés Szabó Kimmel Tamással

A művészi, kifejező plakát (Csáfordi László munkája) koncertszínháznak határozza meg az előadást. Egy szereplős színházról van szó és egyszereplős koncertről, élő zenével. Bonyolult a körülírás, mert ilyen összeállításnak nincs pontos, „hivatalos” meghatározása, ami egyáltalán nem baj, sőt a kísérletezés korát éljük a színházakban is, tehát a még meghatározhatatlan formáknak itt van az ideje.

Fontosabb a téma és az előadó. Az összeállítást készítette Szabó Kimmel Tamás, a rendező (Novák Eszter), a rendező munkatársa (Skrabán Judit), a zenei vezető (Lázár Zsigmond), a magyar szövegért felelős (Závada Péter) és sok barát és régi egyetemi tanár és rendező segítségével. Szabó Kimmel több mint másfél éve készül a bemutatóra, erről árulkodnak régebbi, vele készített riportok, amelyekben említést tesz a tervéről.

A téma a függőség, függőség elsősorban a kábító szerektől, de lehet bármitől, a kávétól és a munkától is – széles a választék, és általában ugyanazok az okok és a következmények is. Szó sincs egy okos előadásról, amely logikusan feltárja a lehetséges előzményeket és, elijesztés érdekében, tragikus képet fest a következményekről, és még sorolhatnánk, hogy milyen ismert zsákutcákat kerül el az összeállítás.

A keretet egy történet eleje és vége adja. Egy 12 éves gyerek panasza arról, hogy egy balesetét nem vették komolyan az időhöz kötött, sürgős családi munka miatt, hárítottak a szülők. Az előadás végén megtudjuk, hogy fontosabb lett volna a gyereket orvoshoz vinni, mint a munkát befejezni. A közbülső rész nagyon változatos Kosztolányi-verstől, facebook megjegyzéseket, statisztikai felmérések grafikonját és Elvis Presley zenét hallhatunk (Szabó Kimmel és a zenekar remek előadásában), ügyesen, kihívóan és meggyőzően egymáshoz kapcsolva. Sok egyéni, valószínűleg valós nyilatkozat, szomorú bánat, félelmekről, percekig, esetleg pár óráig tartó sikerekről volt szó.

Tulajdonképpen az emberi kapcsolatokról szólt a darab. Sőt ezek tökéletlenségéről, a megbántásokról és a megbántódásokról, az önismeret hiányáról, a megalapozatlan elvárásokról, a figyelmetlenségről, a félelmekről, az aggódásról és a szeretet hiányáról, a nem kimutatott szeretetről, a nem elfogadott szeretetről, a tehetetlenségről, a minta hiányáról, az értékrendszerek felbomlásáról, a tanács nélküliségről, a tanács kerüléséről, a bezárkózásról. Ezek mindegyike lehet pozitív is, ha egyenként és gyengén lépnek fel, de ha elhatalmasodnak és átveszik az uralmat a kapcsolatok felett, akkor egyszerűen megszűnik a kapcsolat ember és ember között. Ez nagy baj, ha családról, munkahelyről, vagy bármilyen kiscsoportról van szó, ahová szeretnénk tartozni.

A kábítószer tehát menekülés valamitől. Menekülés például attól az állapottól, amelyben én úgy érzem, hogy nem vagyok azon a helyen, ahol szeretnék. Mindegy, hogy ennek én vagyok az oka, vagy mások. Félek, mert úgy tapasztalom, hogy nem becsülnek meg, nem szeretnek, vagy nem értékelnek érdemeim szerint, és nem tudom, hogy ezen hogyan kellene változtatnom. Nem a hosszú és munkaigényes megoldást választom, hanem a gyors, engem most élményhez juttató megoldást. És mivel pénzről is szó van, gyorsan találok segítséget. Kik azok, akiktől előbb vagy utóbb biztosan kapok sértést, vagy akik valamilyen teljesítményemmel kapcsolatban kifejezik elégedetlenségüket, persze, hogy a szülők. Az előadásban többször elhangzik különböző megfogalmazásban az a kérdés, hogy ha füvezik a gyerek éveken keresztül, hogyan lehet az, hogy nem veszik észre a szülők. A válasz egyszerű. A szülők ugyanúgy menekülnek, mint a sértett gyerek.

Amikor még 8 éves volt a gyerek, akkor szófogadó volt, jó tanuló, kedves, udvarias. Ez a kép már régen nem igazi, de a szülők ragaszkodnak hozzá, nem akarják elfogadni, hogy más lett az ő gyerekük, amikor úgy gondolják, hogy megtettek mindent a gyerek érdekében. A „mindenben” van a tévedés, nem tudják, hogy az ő „mindenük” megegyezik-e a gyerek igényeivel, vágyaival. Nem a szeretet hiányzott, hanem a figyelem, a megbeszélés, a megismerni vágyás, az elfogadás, a támogatás.

A menekülés gyakori válasz a problémákra. A férfiak egy része menekül a házimunkáktól (mindegy, hogy miért esne rá a feladat) és attól a téveszmétől, hogy ha segédkezne otthon, akkor esik megbecsültsége, sérül a tekintélye. Munkába menekülhetünk a magány elől, a hatalomért, az anyagiak miatt. Az italba menekülhetünk ugyan ezekért, vagy például mert elmúlt az idő felettünk, megöregedtünk és elveszítettük a barátainkat, a munkatársainkat, a kapaszkodókat.

A függőség okai tehát ugyanazok, akármilyen formáját „választjuk”. Időszakos feloldást adnak, olyant, amikor nem félünk beszélni, amikor nem félünk elmondani a véleményünket, amikor megszűnik a magány érzése, és ha rövid ideig is, de majdnem olyan, mintha a helyünkön lennénk.

A következmények is ugyanazok: a csúszás egyre lejjebb. Egyre többször lesz szükség az időszakos mentőövre, és eljöhet az idő, a nagy tragédia, ha már nem is tudunk nélküle élni.

Van megoldás? Mivel a darab elsősorban a kábítószeres függőségről szól, Szabó Kimmel roppant óvatosan, nem túlhangsúlyozva, a feltűnő új embertől származó szeretetben, türelemben talál lehetőséget a megoldásra. Ha viszont az összes függőség normalizálására gondolunk, akkor egyetlen megoldás van, az önerő. Az önismeret, a saját magam elfogadása, az életterem kibővítése stb., de ezekről már nem szólt a darab, csupán gondolkodásra hívta fel a figyelmet.

Szabó Kimmel nagyfokú érzékenységről, társadalmi felelősségtudatról tett bizonyságot ezzel az összeállításával. Remek a részek egésszé formálása, meggyőző és gondolkodásra késztető. Hatalmas munkát igényel a színpadon való jelenlét is. Csodálatot és tiszteletet érdemel.

Bemutató: 2019. február 22.

Budapest, 2019. április 21.

 


Tóth Attiláné dr.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©