Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

EGY EMBER AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK

Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad

Robert Oxton Bolt (1924–1995) angol drámaíró, kétszeres Oscar-díjas forgatókönyvíró az Egy ember az örökkévalóságnak című drámájában a XVI. század közepének Angliája elevenedik meg, amelynek középpontjában az Utópia című munkájáról ismert Morus Tamás (1478–1535) és VIII. Henrik (1491–1547) és követői konfliktusa áll. Tudjuk, hogy Morus, a hívő keresztény teljes hitével ellenzi a király válását és ezért az életével fizet, hite szerint csupán saját lelkiismeretének és Istennek tartozik számadással. Ezért 1534-ben a parlament által elfogadott törvényre, amely érvényesnek tekinti VIII. Henrik és Boleyn Anna házasságát (s így a Tudor-dinasztia érdekeit is szolgálhatta) s a pápai fennhatóság alól kivonja az angol egyházat, nem hajlandó hűségesküt tenni.

Az előadás során is vallási és hatalmi játszmákat ismerhetünk meg, a főbb szereplők mindegyik részről Machiavelli („a firenzei”) tanait is jól ismerték a hatalomról. Az előadás alcíme „A lelkiismeret szabadsága”.

De megismerjük az Utópia főbb pontjait is. „…jóllehet ma az ’utópia’ szó a tökéletes államról alkotott felfogásokat jelöli – maga az Utópia (amelyről egy egész műfaj és paradigma az elnevezését kapta) mai felfogásunk szerint inkább nevezhető antiutópiának vagy dystopiának, mint ’igazi’ utópiának – olvashatjuk erről (http://jesz.ajk.elte.hu/toth13.html, letöltve 2019. 02. 17.) – az előadásban is elhangzik némi magyarázat erről.

Azt nem tudjuk, mit szólt ehhez a király. VIII. Henrik (Fehér Tibor) gyerekes, narcisztikus fiatalemberként jelenik meg előttünk, szinte „bolondos” az öltözete is; tánctudására és zeneszerzésére büszke, bár tud latinul -- ha nem is annyira, mint Morus leánya (Margaret More – Barta Ágnes). Henrik széles látókörűsége azonban itt nemigen mutatkozik meg.

A darabban (előadásban) megismerjük Henrik igazságát is: fiú-utódot akar a trónra, hogy ne szakadjon szét megint az ország, ne legyen újabb háború. (Mégis lánya követte a trónon.)

Morus minden tudása, korábbi tapasztalata ellenére elhiszi, hogy a király be fogja tartani ígéretét, és nem vonja őt bele a házassága körüli vitákban (ezzel a feltétellel fogadta el a magas tisztséget); nem feltételezi, hogy bárki is, aki felesküszik a Bibliára, hamis tanúvallomást tesz (dehogynem). Pedig mindig nagyon óvatos, mivel ügyvéd is volt, tudhatja, hogyan kerülhet bajba valaki… és árulók is mindig vannak.

Naivnak tűnik abban is, hogy hiszi: ebben a rendszerben, ilyen magas tisztségből tényleg visszavonulhat horgászni és írogatni. Hatása akkor is túl nagy, ha nincs már tisztsége, ebből a fajta hatalomból nem lehet csak úgy kilépni, „eltűnni”.

Az előadásban Morusnak csak egy barátja jelenik meg (Norfolk herceg – Tóth László), de nyilvánvalóan sok követője volt, akik hatalmat jelentettek a király ellenében. Erről kap hírt a spanyol követtől is (Rubold Ödön, titkára Herczegh Péter).

Tény, hogy hitvallása, lelkiismerete mellett kitartott, és jó darabig hitte, hogy nagyjából biztonságban van, hiszen a felszínen nem követett el felségárulást – de, mint kifejti a darabban Thomas Cromwell (Schnell Ádám), aki kiváló hatalmi taktikus: sokféle hallgatás van. És Morus Tamás hallgatása irritálja a királyt.

Az első viták Morus és Cromwell között, vagy a király és Morus között még elhallgathatóak, a későbbi a canterbury-i érsek, Norfolk királyi megbízott és Cromwell között már nem. A nyílt tárgyaláson Morus pedig látványosan és megtörten egyedül van (a színpadon is, az esküdtszék a nézőtér sorai előtt foglal helyet), bár igazának teljes tudatában.

(Vajon az Utópia elképzelései még ott vannak a fejében? – nem tudhatjuk. Bár az óhaj, hogy „imáink irányítanák az országot” – valóban sajátja.)

A nézőtér mint esküdtszék is csak hallgatni tud, a hallgatás pedig, mint már tudjuk, sokféle lehet.

Morus kivégzése után (természetesen?) szoborrá „emelik” a fejét…

Morust az ima és derű jellemzi sokáig, erre (is) kiválóan alkalmas Rátóti Zoltán. Esendő ember, aki szereti feleségét, lányát – és a pudingot…

Saját lelkiismerete=Isten akarata, ami csak az övé, nem vehetik el tőle, nem férnek hozzá. De az a szellemi színvonal, az a vitakultúra nekünk sajnos már idegenebb, nem is mindig értjük mélységeiben.

Érdekes megoldás, hogy a Hétköznapi ember (Bakos-Kiss Gábor) – aki nem is igazán hétköznapi – narrátor is, több szerepet játszik. Emellett megnevezi sorra a színre lépő szereplőt, a színész nevét, amivel némi játékosságot visz az előadás komolyságába.

Morus felesége szereti férjét, követi a szegénységben is, de nem érti férje hit-problémáit, olvasni nem is akar megtanulni – férje pedig mély megfontolásból nem vonja bele a vitákba, nehogy az asszony bajba kerüljön a bíróság előtt (Alice More – Söptei Andrea).

Különös átváltozáson megy át kívül (egyre díszesebb öltözékeivel) és főleg belül Richard Rich „mester” (Nagy Márk) – annyira gonosz, hogy az már tökéletes.

Némi utalást kapunk Morus előző bírói életére is Egy asszony révén (Tímár Éva m.v.; Morus igazából több embert is kivégeztetett korábbi élete során).

A megfontolt és Henriknek mindenben behódoló Cranmer, Canterbury érsek Csurka László. Wolsey bíborost pedig (az előadás elején) Bodrogi Gyula játssza.

Morus lányának udvarlója, majd férje a Morusnak teljes hívévé vált William Roper -- Berettyán Nándor.

A díszlet igen egyszerű: hátrafelé szűkülő keskeny fapallók, amelyek felfutnak a hátsó „falra” fordított V-alakban. Időnként óriási asztalt (ami lehet emelvény és más), vagy éppen székeket hoznak be, a kellékek egy nagyobb ládában tárolódnak oldalt, melyeket Hétköznapi emberünk prezentál hol inasként, hol más „funkciójában”. És a legelső pillanattól kezdve ott függ a magasban egy „ketrec” – igen, Morusra vár. Díszlettervező: Szlávik István.

Jelmeztervező Szakács Györgyi, jelmezei most is kifejezőek, egyben korhűek is.

A drámát Vas István fordításában láthatjuk, Csiszár Imre kiérlelt rendezésében. Dramaturg: Kulcsár Edit.

Zenei szerkesztő: Nemessányi Éva.

Min is kellene elgondolkodnunk? -- ne átkozzuk ki (börtönről, kivégzésről nem is beszélve), aki másképpen gondolkodik – de az állam erőssége is fontos (lehet…)

Morus Tamás vallási és egyéb tanairól az előadás alapján nem tudnánk véleményt mondani, de helytállásról, véleménye fenntartásáról, hitének megőrzéséről igen. Mert lassan elhisszük neki, hogy egy olyan világban, amilyenné Anglia (az ő számára) vált, ő már nem akart volna élni.

Bemutató és megtekintett előadás: 2019. február 16.

Budapest, 2019. február 18.

Györgypál Katalin
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©