Kik is a
tökéletlenek? A nem
tökéletesek, vagyis mi magunk. Feltéve, ha magunkra
ismerünk a Centrál Színház
stúdiójában játszott David-Lindsay
Abaire
színdarabjában. Abaire sikeres amerikai
színdarabíró, Pulitzer-díjas, az
1999-ben írt Fuddy Meers (Görbe
tükör)
c. színművét most Upor László
fordította Tökéletlenek
címen.
A rendező Szikszai Rémusz, így
nyilatkozott a készülő darabról: „Hogyan
látjuk magunkat gyerekkorunkban, amikor vicces, ahogy a
tükör torzít, és hogyan
felnőttként, amikor az így-úgy leélt,
nyomorult kis életünket tükrözi vissza ez
a bizonyos görbe tükör. Ez nem egy hagyományos
komédia, aminek a végén ott a
feloldás. Inkább mondanám azt, hogy
reményeim szerint sokat fognak röhögni
rajta az emberek, és a végén elszorul a torkuk,
és egy picit, csak egy picit
magukra ismernek. Magunkra.”
A
színdarabnak van egy kevéssé
körülhatárolt cselekménye: Claire (Pokorny
Lia)
különleges amnéziában szenved, minden
alváskor eltűnik az agyából az összes
információ saját magáról, amikor
felébred, férje, Richard (Schmied Zoltán)
reggelente felvilágosítja mindenről, amiről tudnia kell,
de egy újabb alvás
esetén minden kezdődik elölről. Bonyolódik a
helyzet, amikor egy reggelen
Claire ágya alól előbújik a Sánta
férfi (Rudolf Péter), és elrabolja az
asszonyt. Később kiderül, hogy ez a férfi Claire
első férje, Philip, aki durván
bánt feleségével, ütötte-verte, a
házat felgyújtotta, majd börtönbe került.
Phil egy társával, Millettel (Vári-Kovács
Péter) és a börtön
szakácsnőjének (Botos Éva)
segítségével megszökik, hogy volt
feleségét
visszahódítsa, és vele Kanadába
szökjön. Richard és Phil is Claire anyjának,
Gertienek (Nagy-Kálózy Eszter) vidéki
házába igyekszik, ahol Claire
felidézi gyermekkorát, másrészt lassan
megtudja, mi is történt vele, amikor
rátört az amnéziás betegség. De
megtudjuk Millet és Richard előéletét is,
kettejük sorsa egy brill köves gyűrűben találkozik. Az
eseményekben részt vesz
Claire és Phil fia, Kenny, aki drogozik, utálja
nevelőapját, de az igazit
mélyen megveti, és nem kíván vele
élni. A káosznak a kihívott rendőrség vet
véget, a szököttek visszakerülnek a
börtönbe, a többiek autóba ülnek és
hazamennek. A korábbi helyzet javulni látszik, mert
Claire elalszik az úton, de
lehet, hogy másnapra mégsem fog elfelejteni mindent.
Esendő
emberek Abaire szereplői, ahogy mi magunk is azok vagyunk, ám
néha úgy érezzük,
hogy beteges figurák szaladgálnak a színpadon,
és semmi közünk hozzájuk,
szerencsére a végén helyére kerülnek a
dolgok. „Abaire nem azért
ír vígjátékot, hogy elfeledjük minden
gondunkat, hanem
hogy jobban meg tudjuk emészteni az
élet keserű
piruláit”-- nyilatkozta Pokorny Lia. A
vígjáték nem igazi vígjáték,
inkább
keserédes életmese, tökéletlen voltunk
megjavításának szándékával.
Bagossy
Levente
díszletének három helyszíne van: Claire
és Richard nappalija, Gertie
vidéki háza, a pince, valamint egy
autókarosszéria váz, amit a székekre
ráhúznak, és így az autós
száguldás illúzióját keltik.
Rengeteg kelléket
használnak játék közben, mert mindnek
funkciója van. A díszletek ki- és
behordását maguk a színészek végzik
félhomályban. Kiss Julcsi jelmezei nem
kapnak külön hangsúlyt, mert nem a ruhákra,
hanem az állandó mozgásra
figyelünk.
Két
szereplő is beszédhibával hívja
fel magára a figyelmet. A Sánta Philt
játszó Rudolf Péter úgy ejti a szavakat,
mintha hiányoznának a fogai, az ő figurája
sánta, félvak és süket, arcán
égési
forradás. Nem tudja kezelni indulatait, és
önmagával is harcol. Talán az övé a
legnehezebb szerep, nincs élőlény, akihez
hasonlítana, talán Quasimodo
gonoszban, vagy „egy szerelmes III. Richárd,
csak kevésbé intelligens” – a
színész maga így jellemezte a figurát.
Pokorny Lia bájos és szeretetre méltó
ebben az amnéziás helyzetben, csupa
ártatlanság, kellem, egy magatehetetlen
tündér. Schmied Zoltán pedig az
önfeláldozó férj, amilyen szinte nincs is a
világon: türelmesen magyaráz el nap mint nap mindent
amnéziás feleségének, és
szó nélkül tűri, hogy Kenny (Claire fia)
pofátlankodjon, ordítson vele minden
semmiségért. Mindezt rezzenéstelen arccal.
Nagy-Kálózy Eszter Gertie szerepében
agyvérzésen esett át korábban,
gombócosra artikulált beszéde remekül
áll neki,
nagyon kell figyelni, hogy megértsük, mit mond.
Nehéz dolga volt még Váry-Kovács
Péternek, mert ő egy bábot
cipelt magával, mintha az élőlény lenne, és
helyette beszélt elváltoztatott
hangon, majd átváltott a saját hangjára. Rada
Bálint a mai tinédzserek pimaszságát
hozta remekül, igazán hitelesen. Botos
Éva ügyesen oldotta meg
„rendőrnői” feladatát.
Nehéz
mit kezdenünk a színlapon
éjfekete humort és fergeteges komédiát
ígérő vígjátékkal, mert egyik sem
felel
meg a valóságnak. Sem vígjáték, sem
görbe tükör, valami más.
Dramaturg: Baráthy György, szcenikus: Barkovics
Zoltán, rendezőasszisztens: Kántor
Nóra.
Bemutató
előadás: 2018. december 14.
Megtekintett
előadás: 2019. február 14.
Budapest,
2019. február 17.
Földesdy Gabriella
