Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

PATIKA

Örkény Színház

A törékeny alkatú és széplelkű szerző, akit Szép Ernőnek hívtak – szerénysége miatt mindig a második sorban húzódott meg –, Patika című színműve nem a leghíresebb darabja. Az 1920. február 13-i fővárosi Belvárosi színházi ősbemutatót követően évtizedekre elfelejtették, 1972-től néhány felújítást megért. Bánóczi Dezső állította először színpadra. Bárdos Artúr A lírikus a színpadon című esszéjében ekképpen jellemezte Szép drámaírását: „Szép Ernő (…) Humora mögé nagy emberi részvéte rejtőzik, mellyel szegény, esett kis kedvenceit szemléli. (…) Halk, kedves, gesztusból és karakterből buggyanó, vérbelien színpadi humor ez, nem a vicc a fontos benne, hanem a szó helyzeti energiája.” (Nyugat, 1933. I. 250–252.) Az Örkény Színház számára Mohácsi testvérek (dramaturg: Mohácsi István, rendező: Mohácsi János) és Kovács Márton (zene és koreográfia) írták át, az eredeti színdarabot mintegy alapanyagnak tekintve.

Mohácsiék a Patika szövegét, cselekményét egyfelől az utolsó jelenetben változtatták meg, miszerint Balogh segéd úr épp úgy hagyja ott a patikát és egész Laposladányt, ahogy a mű elején az előző segéd: a cseléd fizeti ki a tartozását, és a szerelmes kis cselédnek még egy csók, egy jó szó sem jár ezért. Az eredeti darab befejezése valószínűsíti legalább, hogy a szerelmes szívű segéd végre Kati cseléd mellett megtalálja a boldogságot. Mohácsiék átirata egy cseppnyi reménységet sem hagy a szerelmi ügyeket illetően, de még lesújtóbb a pesszimizmusa a vidéki életmód sekélyességét, léha semmittevését, kiüresedettségét tekintve. Kihagyták a harmadik felvonás-beli álomhölgyek (Sylvia, Carmen, dáma, királynő, hercegnő) szerelmi vallomásait, viszont megtoldották a Patikusnénak és Kati cselédnek az életrajzát egy-egy kellemetlen részlettel, ami belesimul a színdarabba, ha nem olvassuk el az eredetit, észre sem vehető. Az ún. vidéki értelmiség sekélyes, tohonya, mulatozó ábrázolása viszont főszerepet kapott, minden felvonásban ott vannak, isznak, kártyáznak, duhajkodnak. Egyszóval az egész mű alaphangulatát változtatták meg, adtak neki egy móriczi vaskos realista társadalombírálatot, holott Szép Ernő remek vidéki tablója látlelet ugyan, de csak mint körítés a lírai fővonulat mellett.

Khell Zsolt díszlete realistának mondható, a kaszinó és a gyógyszertári berendezés élethűségről tanúskodik, ráadásul pillanatok alatt átrendezhető a színpad. A darabba beépül egy cigányzenekar, szinte végig a színen vannak (hátsó terem), nemcsak zenélnek, de mint valós kisebbségi probléma megtestesítőiként is léteznek (zenekar: Benkő Róbert, Gyulai Csaba, Kovács Márton, Móser Ádám, Némedi Árpád). Remete Kriszta jelmezei észrevehetetlenek, a piros „bűrkabát” barnára sikerült, a Patikusné pongyolája rövid és olcsó anyagból való, rózsaszín délutáni ruhája előnytelen. Többi ruha korhű.

A Patika főhőse, Balogh Kálmán segéd úr naivitása és szerelmi vágyakozása a mostani előadásban az eredendően is benne lévő komikus tartalmat fokozza még tovább. A fogfájós éjszaka kihozza a fiatal férfi szerelmi vágyakozását és a Patikusné látens boldogtalanságát. Mikor a névnapozó férj hazajön hajnalban, már elillan minden romantika, a Patikus hamar visszaszerzi az uralmat felesége felett, az asszony pedig beletörődik alárendelt szerepébe. A jelenet továbbmutat ennél is, mert Etelka sorsa rosszabb lett, mint volt. Korábban nem fogta fel, hogy ő boldogtalan, ettől kezdve minden percben érzi, mert férje még jobban uralkodik rajta, zsarolni is tudja, ha akarja. Az utolsó jelenetben Etelka a kaszinó asztalánál ül szomorúan, és issza a féldeciket. Az ő sorsánál már csak Kati cseléd élete rosszabb, minden férfi kihasználja, pénzét elfogadja, majd eldobja őt.

Kovács Márton dolgozta ki a darab koreográfiáját, erre nagy szükség volt, mert sokszor több külön jelenet zajlik egy időben a színpadon, ezeket össze kell hangolni. Ez kiválóan sikerült, a mozgások hibátlanul mennek végbe, a végigmenő ironikus felhang, a komikus összhatás állandó nevetésre készteti a közönséget. Znamenák István (Patikus) fergeteges kabinetalakítása epizódból főszereppé válik. Vajda Milán (Pap Ferke) is felejthetetlen a paraszt bunkó szerep hitelességében. Igen jók a kártyások: Mertz Tibor (Postamester) bélyegzős kártyaütése, Róbert Gábor (m.v.) jegyző szerepben még állva is tud aludni, Epres Attila (Borgida) a gazdag emberek nyugalmával veti le magáról a „bűrkabátot”. Kerekes Éva (Postamesterné) nagyszájúságával lázad a vidéki feleség volta ellen, kikezd a kaszinói férfiakkal, legalább próbálkozik jobb, érdekesebb életet élni, mert férje mellett minden kihágás lehetetlen. Felhőfi-Kiss László (Tanító) már-már egy gyengeelméjű figurát csinál a mindenki által lenézett figurából. Zsigmond Emőke (Kati cseléd) bájosan szeretetreméltó alakot formáz, Baksa Imre (m.v.) (Ignác) fáradhatatlanul hordja az italokat, minden eseményt a fejében tart, érezzük, hogy átlát a vendégein. Nyúlfarknyi, ám jelentős szerepét maximálisan oldotta meg Patkós Márton (előző segéd).

Novkov Máté (Balogh Kálmán) kedves és vonzó patikussegédet alakított, annyira becsületes és elfogulatlan, hátsó szándék nélküli fiút játszott, hogy nem akarjuk neki elhinni azt, hogy átnéz a kis cselédlány fölött, amikor távozik a városból. Az ő játékában az eredeti változat lett volna hitelesebb. Tenki Réka (Patikusné Etelka) jól kidolgozta a jeleneteket, a fogfájás imitálása sikerült főként. További szereplők: Jéger Zsombor (Jóvér Jani), Dóra Béla (Fábián), Némedi Árpád (m.v.) (Árpika), Máthé Zsolt (Karfunkel). Fény: Kehi Richárd, a rendező munkatársa: Szabó Julcsi.

Bemutató előadás: 2018. december 15.

Megtekintett előadás: 2019. január 30.

Budapest, 2019. február 3.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©