Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

Liliom

Vígszínház                  

Nem volt kétséges, hogy sajátos rendezésben fogunk látni az „Egy csirkefogó élete és halála” „műfajú” darabot – és tényleg. A rendező ugyanis ifj. Vidnyánszky Attila. De a „sajátságosság” okát, sőt okait nehéz pontos szavakba önteni.

A díszlet – ahogy ránézünk, az a kérdés merül fel: hogy lesz ebből a kopár csarnokszerű óriás valamiből liget? Vagy szoba? Vagy bármi más?

Pedig bizony lesz.

Miután a legelső percekben erről megbizonyosodhatunk – nem kell más, mint behozni egy padot, hátul lesz egy nem túl nagy háttérkép, csettintésre a megfelelő zene, romantika tücsökciripeléssel – no meg előbb persze a két visongó lány (Julika – Szilágyi Csenge, Marika – Waskovics Andrea), mögöttük a feltűnő öltözékű és hajviseletű „hárpia” körhinta-tulajdonosnő (Muskátné – Eszenyi Enikő), nem sokkal később a kifestett Liliom (Hajduk Károly) -- és kész, ezzel teljes látványban beindult a játék… a díszletről nincs több kérdésünk.

Csak éppen csaknem meghökkenhetünk, mennyire Molnár Ferenc ez, és menyire nem az?

Ne a klasszikus igaz-szerelmes történetet keressük. Nem azért, mert nem ezt látjuk, nagyon is ezt, de eléggé másként… külsőségekben is, de ez most nem annyira fontos.

Liliom itt nem igazi vagány, főleg nem igazi csirkefogó. Nem biztos, hogy mi is feltétel nélkül szeretni tudnánk, de Julika igen. Annyira mélyen, hogy ki sem tudja fejezni, de nem is akarja. Megtartja a maga titkának még Liliom holtteste mellett is, a régi szerető, Muskátné társaságában… aki biztos abban, hogy csak ők ketten szerették igazán Liliomot. Julika azonban tagadja. Túl mély a feltétlen szerelme ahhoz, hogy felszínre hozza szavakban, másoknak. Mert lehet olyan ütés, ami nem fáj… (Molnár Ferenc legalábbis ezt hinni akarta…)

Liliom szintén tagadja Julika iránt érzett szerelmét még a túlvilágon is, a Felolvasó (Seress Zoltán) többszöri kérdésére. Mert nem tudta eltartani szerelmét. Fantasztikusan örül, a maga módján, nagy „ricsajt” csapva, hogy Julika várandós – de a lánynak nem mondja. Álmokat sző folyamatosan Amerikáról…

És Julika ezt mondja megszületett lányuknak (Lujza – Antóci Dorottya e.h.), akit egyedül felnevelve csupa jót mond az apáról, aki Amerikába ment… (miközben pontosan tudjuk, hogy Liliom, öngyilkossága után, Julika kezei között halt meg), és fel sem merül benne, hogy az őt tisztelő és szerető, még várandósan megkérni szándékozó esztergályoshoz (Ertl Zsombor e.h.) hozzámenjen.

Az előadás azonban valóban – nos, nagyon különös. Annyira, hogy az első felvonás után a közönség alig akar felállni a helyéről. Ül, rácsodálkozva a színpadra, bámulva a színpad, sőt csaknem a közönség feje fölött „tornászó” légtornász-angyalt, aki aztán az egész szünet alatt, sőt a 2. felvonás elején is integet, lebeg, forog, bukfencezik a két lelógó madzagon, cipőtalpáról leolvasható: „2 felvonás”…

A közönséget szó szerint ki kellett szinte tessékelni szünetre, szünet alatt zömében erről beszéltek, és zömében mindenki -- maradt. Nem megbotránkozva, hanem inkább kicsit értetlenül, kicsit (vagy akár nagyon is) kíváncsian: ugyan mi jöhet még?

Mégsem mondhatjuk, hogy a rendezés „fiatalos”. Nem mintha a halálról nem beszélhetnének-gondolkodhatnának fiatalok, olykor gyermekek is… Szerelemről meg pláne. De itt alig van (hangos) szó szerelemről. Liliom nem megy vissza (itt) Muskátnéhoz, pedig nincs pénzük, igaz, a felkínált házmesteri állást sem vállalta el, mert az „nem ő”. Julika később, egyedül maradva képes pénzt keresni a jutagyárban, de amíg Liliommal volt, inkább nyomorogtak. A barátnővel diót törnek egyfolytában a fényképésznél (aki furcsa, de jó lelkű asszony, Hollunderné – Bandor Éva m.v.). A barátnő ki tud emelkedni ebből a koszból-káoszból Hugóval (Zoltán Áron), öt gyermeke születik… és jó helyen laknak, ahogy ezt később elmeséli. Julika sem ment vissza cselédnek soha. És hallani sem akar senkiről és semmiről. Ő Liliomé.

Pedig ebben az előadásban sok különlegességet mi nem látunk Liliomban – hacsak azt nem, hogy meglátja Julikában azt a tisztaságot, amire lelke mélyén vágyik, Julika pedig – egyszerűen szereti. Nagyon… és egyszerűen. Hiába tudja a rendőrtől (Csapó Attila), hogy Liliom nem egy ártatlan lélek – Julikát ez nem érdekli. És talán igaza is van: abban a világban nem sokat jelent ez a tény. Hiszen meg kell élni valahogyan.

Elgondolkodtató a jelenet Liliommal és 16 éves lányával. Előtte, a tisztítótűz-kiosztás már a túlvilágon talán inkább humoros, de Liliom szerelem-tagadását a Felolvasó sem hiszi. Liliomnak pedig, ha a letöltött 16 év után lemehet majd a Földre, valamilyen jót kell tennie a cserbenhagyott feleségével és lányával (hiszen öngyilkosságával kenyér nélkül hagyta őket). Nehéz eldönteni, mennyire sikerül ez. Megismerkedik bájos lányával, anyjával, diót törnek (mi mást is tehetnének, nemigaz?) – Julika nem ismeri fel-meg Liliomot (?), annyit mond Lujzának, hogy „eszembe jutott apád”. Liliom többször próbál beszélni Lujzával… hívja is ki, magához, Lujza nem ért semmit, az ő apja Amerikában, egy kórházban halt meg… és ez az idegen meg rácsap Lujza kezére. Az ütés azonban Lujzának sem fáj.

Julika és Lujza tehát felmentik Liliomot. De ez az előadás itt még nem ér véget, nagy közös feloldás, mulatozás-hangulat vetül ránk…

Ennek talán nagyon is örülne Molnár Ferenc, azon túl, hogy egyik leghíresebb darabja újabb sikert aratott az ő Vígszínházában.

Jellegzetes figura Ficsur (Orosz Ákos), aki szintén nem képes rabolni, pedig mindent elkövet, hogy megtanítsa még gyilkolni is Liliomot. Őt még a rablás helyén megölik, Liliom ezután lesz öngyilkos.

Hollunderné fia: Dino Benjamin e.h., lánya Rudolf Szonja e.h.

Többen több szerepet is játszanak.

Játszanak még: Gyöngyösi Zoltán, Gados Béla, Karácsony Zoltán (Linzmann), Tóth András, Reider Péter e.h., Darvasi Áron e.h.

Az előadást élőzene kíséri nagyon jól, a zenészek: Ernyei László, Gellért-Robinik Péter, Gódor Erzsébet, Horn András, Hosszú Kristóf, Kiss-Varga Roberta Izabella, Mester Dávid.

Díszlet – amiről már kicsit szóltunk, de a továbbiakban is kiváló – Bagossy Levente munkája, a korabeli jelmezeket Vecsei Kinga Réta tervezte, zene: Mester Dávid, dramaturg: Kozma Tamás.

Bemutató: 2018. december 15.

Megtekintett előadás: 2018. december 22.

Budapest, 2018. december 25.
 

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©