Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MULATSÁG

Thália Színház – Arizona Stúdió

Mrozek Mulatsága háromszereplős darab. Három legény akar bejutni abba a helyiségbe, ahol talán mulatság van, de zárva találják. Betörik az ajtót, mert sértőnek tekintik, hogy őket valakik ki akarják hagyni a mulatságból. Tapasztalják, hogy nincs mulatság, nincs bent senki. Elkezdődik a mulatság várása. Keresik annak az okát, hogy miért nincs mulatság, és ha lenne mulatság, az milyen lenne, vagy milyen volt, ha már elmúlt. Az indítás világossá teszi, hogy abszurd darabot fogunk látni.

A három legény különböző embertípust személyesít meg, inkább jelenít meg, ugyanakkor a tulajdonságaik összefolynak, érzékeltetve, hogy itt inkább általában az emberről van szó. B (Szikszai Rémusz) az erőszakos, hangos, kockáztató, indulatai irányítják. N (Scherer Péter) félelmeiben, érzelmeiben problémázó, könnyen elkeseredő, szorongó, csalódottságra hajlamos. S (Mucsi Zoltán) a körülmények között igyekszik racionálisnak lenni.

A legritkább esetben értenek egyet a vitáik során, általában ketten állnak szembe a harmadikkal. Vitáik arról szólnak, hogy miért nincs mulatság, és ha nincs, akkor valószínűleg lesz, vagy talán már elmúlt, ha elmúlt, akkor milyen mulatság volt: esküvői vagy halotti? Kik azok, akik nem hívták meg őket és miért nem, ha ők ugyanolyanok, mint azok, akik nem hívták meg őket, akik nélkülük mulatoztak. Mit csináltak, amikor volt a mulatság? Nyilván zenéltek, hiszen a mulatságban mindig zenélnek, a mulatság egyenlő a zenével. A legfontosabb lenne a zene, mert ez mutatná, hogy van mulatság, igazi mulatság. Hogyan tudnának mulatni? Hogyan tudnának maguknak mulatságot rendezni, de igazit, fő, hogy igazi mulatság legyen, ahol minden olyan, mint az igaziban, zenével. Két esetben merül fel a zene lehetősége, az egyik egy tangóharmonika, a másik a nagybőgő tokja. Mind a kettőről kiderül, hogy állehetőség, mert a tangóharmonika törött, a nagybőgő tokja pedig üres. Előfordul, hogy lelkesen számítunk egy nem valódi lehetőségre? Bizony, igaz.

Szeretnék birtokba venni a teret, a szobát, a remélt mulatság üres színhelyét. Először egy lámpa ragadja meg a figyelmüket, amivel elkezdődik a tér bevilágítása, amit azután a tényleges bevilágítás követ. Mivel nyilvánvalóvá válik, hogy nincs mulatság, B nagy rombolásba kezd, kipukkasztja a díszítőlufikat, rugdos, dobál. Rángatják az asztalt és egy mozdulatnál S ujjai beszorulnak az asztallap alá. B úgy akar meggyőződni a bajról, hogy ráugrik az asztalra, mert így közelebbről láthatja S-t. Később, a kölcsönösség alapján, amikor B lába a felborult szekrény felállításakor történt baleset során a szekrény alá kerül, akkor S szintén ráugrik a szekrényre, ezzel növelve a nyomást B lábán, úgy, ahogy B tette, meggondolatlanul, az előzőekben. Minél több mindent észrevesznek a szobában, annál inkább tanácstalanok lesznek a mulatsággal kapcsolatban. Az egyre több információ nem tisztázza a helyzetet, hanem egyre jobban belesüllyednek a probléma halmazba, lesz vagy volt mulatság, és milyen? B erejével felállítja a szekrényt, kirámolják, ruhákat, könyvet, álarcokat találnak. Ezek voltak talán, vagy lesznek majd a mulatság kellékei. Úgy vélik, ezekkel maguknak rendezhetnek egy murit. B erőszakosan akarja a mulatságot, S kételyeket fogalmaz meg, N mindentől fél, de szeretne a mulatság királyává lenni, mert akkor legalább neki lenne igazi mulatság. A végletekig elmenne, fel is akasztaná magát, csak buli legyen a javából és ő legyen a főszereplő, a másik kettő biztatja őt – itt a határ. Megszólal a zene, és vége a darabnak.

A történet során hirtelen rohamos és jelentős hangulatváltozások jellemzik a három ember kapcsolatát, mindig más felállásban. Nagyon ritkán fordul elő, hogy mind a hárman ugyanazt érzik, vagy ugyanattól félnek, esetleg más intenzitással. Hármuk változó helye az érzelem világban mutatja, hogy egységes alakról, az emberről van szó, aki egy felesleges és értelmetlen célt hajkurászva sodorja magát rossz helyzetekbe.

A 90-es évek másik hármasának (Dörner-Gáspár-Bán) felfogásában a vitának volt nagy szerepe az előadásban, más kor volt, más igényekkel. Ma Szikszai-Scherer-Mucsi a látványosságra sokat bízott, indokoltan. Ma a színháznak, az előadásnak fontos, sőt nagyon fontos eleme a látvány és a meghökkentés. A látványosság fontos része volt a sok tárgynak a folyamatos feltűnése, majd eldobálása, a lufik durrangatása, ruhájuk rángatása, a hangos veszekedések. A mostani hármas nem adta át a darabot a látványnak, hanem elősegítette az indokolatlanság, a feleslegesség élményének elfogadását. A racionalitást ritkán megjelenítő darab előadása, a hányódás, a bizonytalanság látvánnyá formálása hatalmas munkát kívánt a színészektől. Öltözetük a cirkuszi bohócok elfogadott megjelenéséhez volt közel, ezzel is fokozva a darab abszurd jellegét, a mulatság problémájának fedőjellegét. A ruha csak tovább nehezítette a színészek munkáját az alatt a 90 perc alatt, amit végig folyamatosan, mind a hárman, eltöltöttek a színen.

A három színész így együtt volt nagyon jó, egyiküket sem lehet jobbnak kikiáltani a többiekhez viszonyítva. Scherer, mint N, már szinte skatulyázott totojasága, a befelé forduló, magára figyelő viselkedése saját érdekeinek megvalósítása érdekében, amiről úgy tűnik néha, mintha könnyedén lemondana, de nem, ismétli és csak ismétli a problémáit. Mucsi, mint S, az óvatos gondolkodó, a rákérdező, az ördög ügyvédje ügyesen, sokszor megalkuvó módon változtatja a nézeteit a többieket, de különösen B-t figyelve. Szikszai, mint B, motorja volt a darabnak, nála volt legtöbbször a labda, mint ahogy az életben is az erős, az erőszakos irányít. Hatalmas fizikai bravúrokkal színezte a feladatát, az asztalra helyből való felugrás és ehhez hasonló attrakciók nagy jelentőséget kaptak.

A rendező Bérczes László, díszlettervező Sárkány Sándor, jelmeztervező Kárpáti Enikő, zenei munkatárs Cseh Tamás.

A darab 17 éve vándorol egyik bemutató helyről a másikra, vidékre és vissza Pestre. Ez mutatja, hogy fontos előadás ez nem csak a nézőknek, hanem a színészeknek és az előadást szolgáló személyzetnek is. Vagy fordítva, mivel nekik fontos, így évtizedeken át fontossá vált a nézők százainak.

Köszönjük!

Ördögkatlan produkcióként bemutató: 2016. október 4.

Megtekintett előadás: 2018. november 19.

Budapest, 2018. november 24.


Tóth Attiláné
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©