A színlap szerint
ez
egy komédia, de inkább egy gúnyos dráma,
ahol mind a két szónak súlyos tartalma
van, külön-külön is. Ezt éreztem már
akkor is, amikor a filmet néztem. Hiszen a
darab Woody Allen azonos
című filmjéből született. Színpadra
alkalmazta Zöldi Gergely.
A történet
szerint van
két házaspár, hosszú idő óta
barátok. Egyik vidámnak induló este Jack (Pataki Ferenc) és Sally (Járó
Zsuzsa) bejelentik, hogy elválnak.
A megdöbbent Gabe-nek (Ötvös András)
és Judynak (Radnay
Csilla) mentegetőzésül elmondják, hogy ez
közös döntés annak érdekében,
hogy valami változatosságot vigyenek az
életükbe, nincs egymással semmi bajuk,
továbbra is a legjobb barátok maradnak.
Különösen Judy döbben meg, főleg azon,
hogy ilyen nyugodtan beszélnek egy ekkora
változásról, egy olyanról, amit nekik
sohasem mondtak, és ők nem is sejtették.
Gyűrűznek tovább
az
események. A barátaik válásán
meglepődött, de a céljukon, a változatosság
lehetőségén elgondolkozó Gabe, amikor egy
hallgatónője, rajongója (Gombó Viola Lotti) közelít, szívesen
fogadja, annak ellenére, hogy nagy a
korkülönbség. A megdöbbent házaspár
női tagja, Judy már meri bevallani, először
csak magának, hogy szereti a kollégáját,
Márkot (Nagy Dániel Viktor), szeretne az
életében fontossá válni, ezért
bemutatja neki Sallyt. Márk a gondoskodását
szívesen veszi, de először nem őt,
hanem Sallyt szereti meg, aki végül is inkább
visszamegy a férjéhez. Persze
közben a többi szereplővel is sok minden történik.
Az először csak az
egyedüllét élményéért
elvált férj, Jack egy testedzővel (Ullmann
Mónika) kezd kapcsolatot, ami ugyan elmélyül, de
közben
kiderül, hogy a sportos barátnő bár igen-igen szexi,
de az agya zavaros, és ha
nem az, akkor üres. Végül Jack, a
fárasztó próbálkozás után
visszamegy a feleségéhez,
vagyis újból összejönnek, és ha a
problémákat nem tudják megoldani, akkor a
szőnyeg alá seprik. (A film egyik fontos mondata is ez)
A váló
házaspár a
barátoknál okoz nagy változást. Judynak
olyan nagy a vágya a kollégája iránt,
hogy már csak a vele kötendő házasságra tud
gondolni, és addig sürög-forog, míg
megvalósítja. Kedveskedik, hízeleg, gondoskodik
erőszakosan, és ő győz. Gabe
egyedül marad, mert bár a rajongója iránt
komoly vonzalmat érez, de a leányt a fiatalok
vonzzák inkább, az ő életmódjuk,
szemléletük. Addig érdekli Gabe, amíg a
saját
írói fejlődésében fel tudja
használni javaslatait, támogatását.
Sem erkölcsi, sem
racionális, gyakorlati ítéletet nem lehet mondani
egyik szereplőről sem. A
kapcsolatok tele vannak érzelmi hullámzásokkal,
fellobbannak, majd kialszanak,
közben megsértik az emberek magukat és a
környezetüket, a társaikat,
barátaikat. Kérdezhetnénk, hogy mire jó ez,
és főleg kinek jó? -- de erre a
kérdésre nem lehet válaszolni. Ugyanis a
kérdés csak az egyik oldalát érinti a
problémának. Az embereket a változatosságra
vagy a kíváncsiság, vagy a
türelmetlenség, vagy az érdektelenség
kialakulása indítja. Ezek olyan
tulajdonságok, amelyek ellen racionalitással legtöbb
esetben nem lehet fellépni,
ha pedig sikerül, akkor az sem tesz senkinek semmi jót.
Ugyanakkor az élet
egyrészt furcsa és egyedi megoldásokat alkot egy
ilyen helyzetben, ezek a
megoldások általánosak is, szinte
törvényszerűek. Az lenne a ritkaság, a
kirívó, ha a szereplők nem így
viselkednének. Ismerem és unom a férjemet,
mondhatná Judy, ezért szerény gondoskodó
erőszakossággal szerzek új
kapcsolatot. Vagy kapuzárás előtt a
középkoron éppen túllépő férfi,
Jack, egy
igazi szexi nőre vágyik, de nem kapja meg a szeretet
melegét, amire igazán
óhajtozik. Rabsággá, terhessé válik
az új kapcsolat a dinamikusságát egyedüli
fontosnak tekintő nő mellett. Az önállóságra
vágyó nő, mint Sally,
önállósága
verseny a többiek figyelméért, amit a megszokott
módon csak a férjétől kaphat
meg. A tanári pálya egyik negatív
hozománya, hogy könnyen túlbecsüli az ember a
saját értékeit. Ebbe a hibába esett Gabe,
és végül a két szék közül a
földön
kötött ki.
A darab mindenki
kellemes, valószínűleg élettapasztalatokat is
tartalmazó játékával sikeresen
lezajlott. Woody Allen szerepei kerülik a színpadon a
tragédiát, humorral és
ennek az irónia változatával vannak
átitatva, ezzel nem minden esetben tudtak
megbirkózni a szereplők. Gondolom, mivel ez volt a
bemutató, ami mindig
feszültséget jelent mindenki számára, ha ez
feloldódik, akkor jobban ráéreznek
nem a viccességre, hanem az iróniára. Arra, hogy
ezt a sok bajt, sértést,
bánatot, idegességet nem külső erők
mérték rájuk, hanem maguk hozták
össze,
maguk juttatták magukat a nevetséges, szégyenletes
helyzetekbe. Az ismertető
elején említett dráma ebben rejlik és
abban, hogy ezeknek a helyzeteknek már
típusai vannak, már viselkedési stílusok
alakultak ki, annyiszor hoztuk
magunkat, az emberiség története során,
hasonló helyzetekbe, és mégis mindig
valaki egyszer csak belesétál a jól ismert
csapdába, azzal a feltételezéssel,
hogy a ’törvény rám nem vonatkozik’.
Kiemelkedő munkát
végzett Ullmann Mónika, ő volt a sexi sportedző, Sally
mamája és a modern
’pillangó’. Az egész darab nem volt
túl hosszú, és ezekben a szerepekben
felváltva kellett megjelennie a színen. Már az is
jelentős teljesítmény, ha
valaki tökéletesen játszik egy szerepet egy este
folyamán, de ha három alakot
kell jól megformálnia, az már csodálni
való. Ullmann Mónika kivívta a nézők
csodálatát.
Szabó
Máté rendezése
következtében pergősen futott végig a
történet az
időn. Nagyon gyorsan, sok esetben csak a más
színészek megjelenésével
alakította a teret és ezt remekül lehetett
követni.
A
díszletekért és a
jelmezekért egyszerre felelős Ondraschek
Péter. A díszletek szempontjából fontos
az a mozzanat, hogy a színészek
maguk is rendezik a teret, ezt nyilván be kellett
tanítani. A jelmezek pedig
valóban hozzájárultak egy-egy alak
jellemének megértéséhez.
Plakát: Csáfordi
László.
A rendező
munkatársa: Skrabán Judit.
Producer: Orlai Tibor.
Bemutató:
2018. november 15.
Megtekintett
előadás: 2018. november 15.
Budapest,
2018. november 21.
Tóth
Attiláné
