Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET

Centrál Színház

Számos játékfilm, tv-sorozat dolgozta már fel Jane Austen világhírű regényét (Pride and Prejudice, 1813). A tipikusan 19. század eleji angol vidéki történet valami rejtett varázserővel bír, mert az idő múlásával sem veszít eredendő bájából, népszerűségéből. A kamaraterem jelenlegi előadása Joannah Tinceynek a regény két személyes változatra való átírását viszi színre. A teltházas közönség a történetet igen jól ismerve ül be a nézőtérre, és a kamaraprodukció minden apró humoros megnyilvánulását kisebb-nagyobb nevetéssel reagálja le.

A színpad berendezése rendkívül praktikus, négy elemből áll: egy íróasztal (egyben zongora vagy csembaló), kör alakú ülőalkalmatosság (egyben asztal), egy kottatartó állvány és egy kanapé. A színpad hátsó fala hatalmas ablaknak van kiképezve, mögötte az épület, amelyben játszódik a jelenet, vagy a táj, amire a szoba néz. Kétoldalt egy-egy falikép, a szereplők jelmezes fotója, ez is mindig változik, attól függően, melyik rezidencián járunk (díszlettervező: Fekete Anna). Mindaz, ami ezen túl látható, a két szereplő (Balsai Móni és Schmied Zoltán) fergeteges játéka, akik szünet nélkül játsszák végig Jane Austen idealista aranyos meséjét a Bennet házaspárról, öt lányukról és mindazon személyekről, akik bekapcsolódnak a történetbe. Még jelmezt sem váltanak menet közben, ugyanabban a ruhában maradva lényegülnek át előttünk, egymást váltva hat-nyolc figurába bebújva, szinte percenként váltogatva egyéniségüket, karakterüket úgy, hogy mi, nézők feltétlenül ráismerjünk azonnal, éppen melyik szereplőt alakítják (jelmeztervező: Kárpáti Enikő). 

Jane Austen jól ismert regénye látszólag három lány férjhez menésének kisebb-nagyobb ütközőit meséli el, középpontban Lizzie sorsával, akit reflektorfénybe állít. Lizzie értelmes és komoly lány, apja kedvence, ő nem akar megszokásból férjhez menni, hanem olyan férfit akar maga mellett tudni, aki nemcsak hozzávaló, szerelmes belé, de emberileg is megbecsüli. Szerelme Fitzwilliam Darcy iránt fokozatosan alakul ki, válik kölcsönössé, és olyan megalapozott lesz, hogy kibírja az irigy nagynéni, Lady Catherine de Bourgh támadását, a vagyon- és rangkülönbség hatalmas akadályait, egyszóval az előítéletek lavináját múlja fölül, és a személyiség varázsa, a szerelem ereje győz minden más felett. Az ő kapcsolatuk mellett mellékszálnak számít Lizzie nővérének, Jane-nek sorsa, aki túlérzékeny és érzelmes lány lévén, kevesebb harcra képes húgánál, ám végül ő is elnyeri szerelmét, Charles Bingleyt. Közben az egyik Bennet-lány, Lydia már-már egy elcsábítás áldozatává válik, de szerencsére jól végződik a történet. A csábító, bizonyos Wickham feleségül veszi Lydiát, igaz, Mr. Darcy nyomására és pénze segítségével.

A legfontosabb mindenképp Lizzie szerelme, aki semmit nem ad fel önmagából, nem alkuszik senkivel, visszautasítja Collins tiszteletes nevetséges udvarlását, önértéke hozza meg számára a vágyott férj megjelenését és szerelmét.  A rendező, Ujj Mészáros Károly is ezt a vonalat erősítette, Lizzie és Darcy mellett minden más figura kevésbé jelentős, sőt, legtöbbje komikus színben jelenik meg. Győz a szerelem, Lizzie és Jane is a maga által választott férfi felesége lesz.

Balsai Móni Lizzie figurája mellett alakítja még Lydiát, Mrs. Bennetet, Charles Bingleyt, Darcy húgát és Bingley lánytestvérét, valamint Collins újdonsült feleségét is. Összes szerepe közül a Mrs. Bennet-figura a legtökéletesebb. Az ötgyerekes öreg mamát affektált beszéddel jeleníti meg, és az öreges testtartás jelzi az asszony elnehezült állapotát. Az alakításban eleve benne van a figura karikatúra-szerű megjelenítése, azt is el tudja játszani, hogy Mrs. Bennetnek mindegy, hogy lányai kihez mennek férjhez, csak már ne legyen gondja többé rájuk, ne vigyék, hanem hozzák a pénzt a házhoz. Minden szerephez hozzárendel egy hangszínt, egy mozdulatot, egy kéztartást vagy grimaszt. Hasonló módszerrel építi fel szerepeit Schmied Zoltán is. Ő játssza Mr. Bennetet, Janet, Kittyt, Collins tiszteletest, Darcyt, Wickhamet, a felháborodott nagynénit, mindet kiválóan, ruhát egyáltalán nem cserél közben: bordó angolos zakó és fehér térdnadrág a jelmeze, és nem a jelmez játszik, hanem itt is a testtartás, az arcmimika, a hangszín megváltoztatása. Schmied Zoltán szerepei közül az apaszerep és Darcyé a komolyan veendő. Az öregséget ő is a hajlott testtartással jellemzi, de nem gúnyolja, érezzük, hogy Mr. Bennet az észt képviseli a családban, és legjobban Lizzie lányával érti meg magát. Darcyban pedig a komoly udvarlót, a szerelmest, a lovagot testesíti meg. A többi szerepét viszont karikírozza.

Dramaturg: Baráthy György, mozgóképtervező: Varga Vince, szcenikus: Barkovics Zoltán, rendezőasszisztens: Kántor Nóra. A kétszemélyes adaptáció a magyar néző ízlése szerit való volt, egy klasszikus művet láthatott, amely a hazai hagyományok szemszögéből nézve kissé komikus színt adott az előadásnak. A jóleső nevetésben mutatkozik meg fölényünk az angol szokásokkal szemben. Mindehhez járult a fergeteges színészi játék, ami tökéletes kikapcsolódás a zajos mindennapokból.

Bemutató előadás: 2018. szeptember 28.

Megtekintett előadás: 2018. november 7.

Budapest, 2018. november 10.

 

  
Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©