Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A DIKTÁTOR

Vígszínház

Mint ismeretes, A diktátor Charlie Chaplin első hangosfilmje (USA, 1940), angol nyelvű címében ott szerepel még a „nagy” jelző is, nem utolsósorban ellentéteként a chaplini „kisembernek”.

A mű színpadra állítása – melyet hazánkban elsőként a Chaplin család Eszenyi Enikő rendezőnek engedélyezett – eltekinthetett volna-e Chaplin legendás alakjától-alakításától? A kérdés persze költői.

A vígszínházi színpadi változat természetesen követi az ikonikus filmet Vecsei H. Miklós, Vörös Róbert és Eszenyi Enikő remek munkájaként.

„Kicsike”, „cingár” Borbély jelenik meg a színpad hátsó jobb felén, jellegzetes járásával jön előre, majd kezdetét veszi a történet mesélése a Tudósító (Ember Márk) révén. A Borbély, aki igen hasonlít Hynkelre, Tománia diktátorára, elsősorban – fiatal: ifj. Vidnyánszky Attila. Hasonlóságuk azonban csak a legvégső pillanatban lesz döntően fontos, addig nincs semmilyen jelentősége. Az eredeti film (és így a darab) műfaját tekintve akár zavarban is lehetnénk, máshol még így is látjuk jelölni: filmdráma/tragikomédia.

A Borbély borotvál, ahogy az „elő van írva”, komikusan és zenére. De máris az I. világháborúban vagyunk – bármennyire viccesre veszik (sok pirotechnika, vetődések, parancskiadások – burleszk-elemek) – mégiscsak öldöklés, harc folyik. Az óriási fehér színű ágyú amúgy jól mutat a színpadon. Aztán a repülés, humoros mozdulatok a levegőben is – és a gép lelövése. A pilótával, Schultz-cal (Wunderlich József) itt ismerkedik meg a „jóbarát”, Schultz vagy nem tudja, hogy a „jóbarát” zsidó, vagy nem is érdekli. Az ismeretség azonban később igen fontos lesz a Borbély számára is, de addig évekig alszik egy kórházban, „lemaradva” az eseményekről.

Mert eközben Tomániában Hynkel (természetesen szintén ifj. Vidnyánszky) már diktátor. Hogyan válik azzá, azt pontosan nem tudjuk, de már egész népség áll haptákban a fiatal, szinte gyámságra szoruló diktátornak! – ez már inkább itt-ott csaknem bohózat. Nem beszélve a „földgömb-balettről”, ami végképp gyermekes álmodozás, bár nagyon jellemző. A végén a földgömb-lufi ki is pukkad…

A diktátor dolgozószobája külön „falat” az óriási asztallal, kellékekkel, hatalmas ajtókkal. Tisztán megmutatkozik, hogy egy gyerekes, hisztis, szeszélyes emberből akkor lesz diktátor, ha vannak, akik teljesítik az utasításokat, sőt, alájátszanak – azt nem tudjuk meg, miért, de el lehet képzelni a pénz- és hatalomvágyat. (Herr Spejz – Hajduk Károly, Herr Hering – Gados Béla). Herr Spejz olykor inkább pszichiáter, mint propagandaminiszter, Hering légimarsall túlontúl is szereti a kitüntetéseket, és „kirúghatatlan”. Ez a diktátor még akkor is komikus, amikor nagyon meg akarja mutatni az erejét – mégis elfogadják. Nem mer beszélni telefonon Baktéria diktátorával, miközben a szomszédos ország elfoglalása a tét.

Hynkel gyűlölet-eszméjét Spejz még tovább hergeli, a barnákat azonban csak addig lehet gyűlölni, amíg végül rá nem ébrednek, hogy ők is olyanok.

A korszakot a zsidók elleni támadások, a zsidógyűlölet jellemzi. A gettók eredetét is megtudjuk, de ekkor az már kényszer-lakhelyük volt. A zsidók összetartozása azonban fontos momentum itt is.

A kórházban váratlanul felébredve a Borbély hazaszökik, folytatni borbélyüzletében a borotválást. A változásokról nem tud semmit, nem is érti, mi bajuk vele az ott „portyázó” katonáknak, és miért van zárva a műhelye. A szép és kedves Hanna (Szilágyi Csenge), aki Grűber úréknál (Lukács Sándor, aki az emberség példája is, Grűberné – Igó Éva) lakik, rögvest nagyon megtetszik neki. Más kérdés, hogy a lányt is megborotválná, hiszen csak ahhoz ért. Bűvész trükknek is tanúi leszünk: a lány hajába mégiscsak (piros) dísz kerül, a lány kacéran igazgatja. Megható, amikor a lány az esti sétára készül a Borbéllyal.

A Borbélyt a kivégzéstől Schultz menti meg, aki felismeri; meglehetősen eltér az ő véleménye a zsidókról a diktátor véleményétől. Így a Borbéllyal együtt kerül koncentrációs táborba „átnevelődni” – két vaságy idézi fel a borzalmakat, amelyekről Chaplin sem tudhatott még. Innen a Borbély az álomba menekül – görkorcsolyás jelenetbe Hannával. Schultz azonban valóban megszökik, magával hurcolva a „jóbarát”-ot.

A zsidóknál rejtőzik el, ők bújtatják. Elképzelése, miszerint az egyik pudingba rejtett érme jelölje ki a leendő, önmagát önként feláldozó hőst, kudarcba fullad. A hosszú asztalnál mindegyik zsidó szabadulni akar az érmétől, senki nem kíván hőssé válni, Hanna bevallja végül, hogy mindenki pudingjába ő tett érmét… meghiúsítva ezzel Schultz remek ötletét. Kedves jelenet a „hősi” helyett.

Hynkelt valóban meglátogatja Napaloni, Baktéria diktátora, aki legalább olyan jó halandzsa-szónok olaszul, mint Hynkel németül. Ezen is, olykor külön a „fordításon” is legalább tudunk nevetni, a katonacsizmák jellegzetes hangos csattogása nélkül… Ráadásul Napaloni magasabb, mint Hynkel, ami megint csak Hynkel kisebbségi érzését növeli; nem bújhat előle a fotel mélyére, ha személyesen találkoznak. Számos bohózati elem kerül szemünk elé itt is, többek közt a méregerős paprikával.

A két diktátornak végül csak sikerül megegyeznie, Hynkel persze átveri a Napalonit, a határon „vadászik”, amíg be nem vonulhat az általuk lerohanás előtt álló országba.

De itt jön a Chaplin-i fordulat: Hynkelt a Borbélynak nézik és elhurcolják, így a szökésben lévő Borbély – Schultz-cal – Hynkel helyett szónokol, a Borbély mondja el nagyon is ihletett beszédét békéről, emberségről, boldogságról – az álomról.

Sok további szereplő teszi teljessé az előadást, így Kalapos úr – Zoltán Áron, Napaloniné – Hullan Zsuzsa, Kibitzen Pr. – Gyöngyösi Zoltán, Titkosügynöknő – Waskovics Andrea, Hilda – Réti Nóra, Szatócs – Viszt Attila, további kisebb szerepekben Ertl Zsombor e.h., Reider Péter e.h., Rudolf Szonja e.h., Márkus Luca e.h., Antóci Dorottya e.h.

Közreműködik: Ánosi Gábor, Bálint Barna, Bársony Szandra, Forrás Adél, Kolozsvári Ádám, Kóbor Balázs, Kurucz Ádám, Tóth Brigitta, Tóth Máté, Safranka-Peti Zsófia, Viola Péter, Vitárius Orsolya.

A nagyjából 150 perces előadást (+ 1 szünet) tökéletes élő zene kíséri zenekarral nekünk baloldalt a színpad előtt-oldalt. Zene: Kovács Adrián, zenei munkatárs: Mester Dávid.

Jók a díszletek, az ágyún és a dolgozószobán kívül látványos többször is a lépcsőfokok kialakítása a sík padozatból. Díszlet: Antal Csaba.

A jellegzetes Chaplin-öltözék (és keménykalap, kampós sétabot) mellett sok más jelmezt láthatunk, természetesen a náci egyenruhára emlékeztető katonai egyenruhákat is. Jelmez: Pusztai Judit.

A színészek ugyancsak „megdolgoznak” a nézők figyelméért, hangulatáért a sok akrobatikával, mozgással-tánccal, verekedéssel. Az előadást még számos oktató, koreográfus, szakértő és mások segítették.

Az óriási siker, ami várható volt a szereposztást tekintve is (elsősorban ifj. Vidnyánszky), nagyon is megérdemelt, minden áthallás és „ferdítés” nélkül. Mára Hitler alakja másképpen rögzült bennünk, így az előadás feltehetően másféle érzelmeket kelt, mint Chaplin filmje a maga (történelmi) korában. Egy diktátor nevetséges jellemzői és az őt teljességgel kiszolgálók alakjai azonban ma is érvényesek, amit kiválóan állítanak elénk.

Bemutató: 2018. október 13

Megtekintett előadás: 2018. október 26.

Budapest, 2018. október 28.


Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©