A
történet nagyon egyszerűnek tűnik. Két
építész fiatal ember (Theo és
Ned), barátok és munkatársak laknak és
dolgoznak egy lakásban. Theo talán
tehetségesebb, mint a másik. Szakmai vita után
Theo vidékre megy, hogy ott
nyugodt körülmények között gondolkodni
tudjon. Szükséges, hogy jó ötletei
legyenek. Az eső zuhog. A New Yorkban maradt
építész, Ned, a zuhogó esőben az
utcán összetalálkozik vidékre
költözött barátjának a
barátnőjével, Linával, aki
semmit sem tud arról, hogy Theo távozott, és
felmegy a lakásba, a baráttal,
megvárni Theót. Ebből háromnapos
együttlét lesz, majd házasság, miközben
három
napig zuhog az eső. Megszületik Ned naplójában,
jegyzetfüzetkéjében az első
bejegyzés: „három esős nap”, mert úgy
érezte, elég nagy változás
történt vele,
ráadásul boldog is ebben a helyzetben, először
életében, fontos feljegyezni a
dátumot: 1960. április 3-5.
Eltelik
30 év, már a 90-es években járunk,
és a gyermekek találkoznak
azért, hogy egy ügyvédnél
átvegyék a Nedtől származó
örökséget. Theónak egy fia
van, Pip, aki csinos és lazán éli az
életét. Nednek és Linának egy lánya
és egy
fia (Nan és Walker) született. Megtalálják
apjuk naplóját, benne az első
mondattal. Mit jelenthetett ez a három nap a szüleiknek
és Theónak, az ő
barátjuknak?
A
darab két korban játszódik, felváltva
vagyunk az 1960 körüli, és a
90-es években. Három színész: Kovács
Patrícia, Schruff Milán és
Szabó
Kimmel Tamás játsszák a 90-es évek
fiataljait és a 30 évvel korábbi években
a szülőket. A váltás néhány taktus
zene alatt történik meg. A színészeknek
gyorsan kell alkalmazkodni a másik szerephez. Kovács
Patrícia anyát és a lányát
játssza, két különböző karaktert kell
alakítania. Schruff Milán apa fiatalkori
szerepében még dadog, a fia szerepben már nem, de
az érzelmi bizonytalanság
jellemző mind a két alakra. Szabó Kimmel Tamás
mint apa a zseni építész, akit
csak a munkája érdekel, és akinek ötletei
alapján mind a ketten a 60-as években
gazdagok lettek, és most ennek hatására gazdagok a
gyerekek is. Amikor Szabó
Kimmel Tamásnak a fiút kell játszani, már
tehetségről szó sincs, laza szépfiú,
világfi.
A
darab arra épít, hogy nem ismerjük a
szüleinket, és nem ismerjük
egymást sem, testvérek és barátok sem. A
szüleinkről csak nagyon szelektív
ismereteink vannak, nemcsak azért, mert ők nem mondták
el, hanem a gyereket sem
érdekli a szülőnek az a szférája, amelyik nem
a szülői rész. Később felnőtt
korában egy-egy sokk hatására meglepődik,
már érdeklődne, de nincs kitől. Itt a
darabban ez a három szó (három esős nap)
jelentette a sokkot. Ők már nem tudták
meg azt, amit nekünk elmesélt az író, hogy
akkor vette el zseni barátjától a
barátnőjét a naplóíró. Nem csoda,
hogy ezután több ilyen rövid bejegyzés van a
naplóban: Theo haldoklik, majd utoljára: Theo meghalt.
Majd: mindent elvettem
tőle. Meglepődve ülünk a nézőtéren, most
barátok voltak, vagy a tehetségbeli
különbség ezt lehetetlenné tette, és a
kevéssé tehetséges gyűlölte a
barátját?
Lehet, hogy a barátnőben is azt szerette, hogy a zsenié,
és ez bizony nem elég
egy boldog házassághoz. A 90-es évek
színeiben az apák mellett nem nagyon esik
szó az anyákról. A zseni felesége csak a
gazdagságot szerette, utazott,
utazott, a férj pedig a munkáját
favorizálta. A férjhez ment barátnőt, Linát
talán a lelkiismeret furdalás rágta, bár
kiegyensúlyozatlan volt fiatal korában
is. A gyerekek együtt nevelkedtek ebben a furcsa családi
közösségben, két férfi
és betegeskedő nő mellett.
Lehetett
boldog valaki ebben a zavaros helyzetben, ahonnan kihalt az
egymással törődés? Nem. Most kell
rájönniük, hogy az örökséghez nemcsak
a
rengeteg pénz tartozik, hanem a szüleik eltitkolt
kapcsolatai, sértettségük,
szégyenük, bűnhődéseik, amelyeknek okát nem
ismerték, és most sem ismerik. Ezek
az érzelmek jelentették gyerekkorukban a
környezetet, amiben nevelkedtek.
Nem
csoda, ha az ő kapcsolataik is tele vannak titkokkal. Theo
csábítóan
csinos fiának, Pipnek kapcsolata volt a testvérpár
lánytagjával, Nannal, amit
most Walker megdöbbenve vesz tudomásul. Bár mindig
érzett valami
kirekesztettséget, és ezen úgy
próbált segíteni, hogy elszökött
Toscanába, egy
pici faluba, hónapokra. Nan és Pip hiába
kerestették a legjobb magándetektívvel
(New Yorkból), nem találtak a nyomára. Amikor
visszatért, elmondta a
csalódottságát, hogy őt senki sem kereste. Mivel
Pip apja korán meghalt, érezte
a hiányát, látta, hogy az öreg,
magányos Nedet gyermekei nem látogatják, és
nem
sok gondot fordítanak apjukra, ő beszélgetett vele.
Mindezt a testvérpár azután
tudta meg, amikor már megdöbbentek, hogy apjuk a legnagyobb
értéket (nemcsak
anyagilag) képviselő házat, aminek annak idején a
hírnevüket köszönhették, Theo
fiára, Pipre hagyta. Mi nézők, ezt (ismervén a
történetet) megértettük, de a
gyerekek közül egyik sem. Kiderült, hogy igazán
egyiküket sem érdekli a szakma
csodálatát kivívó ház, nekik egy
számukra használhatatlan épület, nem nagy
érték. Nem érdekli őket a két remek
építész életműve, tehetsége, az
emléke, a
lelki vagy szakmai öröksége.
A
darab szerzője, Richard
Greenberg 2018 nyarán halt meg 71 éves
korában. A darabot 1997-ben mutatták
be New Yorkban. Szűken 130 percbe sikerült rengeteg emberi
konfliktust
belegyömöszölni a történetbe, és
egyáltalán nem vált zavaróvá,
követhetetlenné.
Talán Pip mondja ki azt a mondatot, hogy mindent meg lehet
oldani, csak meg
kell beszélni. Ez a darab arról szól, hogy mi
történhet, ha semmit sem
beszélnek meg, ha mindenki magába zárja
félelmeit, bűneit, bánatát, mert vagy
szégyelli, vagy mert fél a
következményektől, amelyek súlyosabbak
lehetnek, amikor maguktól törnek a felszínre a
problémák.
A
színészek fárasztó munkáját,
amit szerencsésen és eredményesen
oldottak meg (viharos tapssal köszönték meg a
nézők) Zöldi Gergely
fordító-dramaturg és Novák
Eszter rendező segítette.
Orlai
Produkció.
Bemutató és megtekintett
előadás: 2018.
október 1.
Budapest, 2018. október 3.
Tóth
Attiláné
♣
♣
♣
