A
zsenialitás abban nyilvánul meg, hogy ha valaki
többet tud az emberekről, mint
az összes filozófus, pszichológus,
szociológus, politikus plusz még aki okosnak
tartja magát, együtt. Sőt, az igazi zseni olyan egyszerűen,
kézenfekvő módon, szellemesen,
röviden mondja mindezt el, hogy könyvtárnyi könyv
sem helyettesíthetné. Shakespeare az a
zseni, aki olyan remekművet
alkotott, hogy 3 órába belefért a
körülötte (és ma is, de már
körülöttünk) élő
embertípus mindegyike, egy társadalmat alkotva. Kik
vannak körülöttünk? Anya,
testvér, feleség, férj, gyermek, barát,
ellenség, társ, főnök, szolga stb. – és
máris látjuk a viszonyokat, előttünk áll a
társadalom váza. Milyen érzelmek
jellemzik az embereket? A szeretet, a megértés, a
bánat, a gyűlölet, a félelem,
a barátság, az empátia stb. Minden működik
úgy, ahogy az elvárások, a
viselkedési szabályok, a sztereotípiák
„előírják”. Mi történik akkor, ha
valaki
nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik? Mondjuk,
eltorzult a lelke, irigy,
élvezi mások gyötrődését,
élvezi a mások feletti szellemi és fizikai
hatalmát
(külön-külön, vagy egyszerre), ha célja a
körülötte élők
megsemmisítésével
érhető csak el. Hogyan torzul el a világ is
körülötte? Meg lehet állítani? Ki
állíthatja
meg? Mi a megoldás? Fontos kérdések, amelyeket fel
lehetett tenni Shakespeare
előtt és utána is, ma és sajnos
valószínűleg a jövőben is.
A remekmű címe: III. Richárd. Minden negatív
tulajdonság
együttes jelképévé vált ez a
valóban történelmi személyiség,
Shakespeare műve
alapján. Tudjuk, a valóság csak alap a
művész számára, hogy elmondhassa, amit
akar. Csak „valósághű” legyen a darab, ne
fényképe az eredetinek. Szegény
valódi III. Richárd a viharos angol 15. század
egyik jobb uralkodói közé tartozott,
csak 3 évig ült a trónon. A darabban
körülötte feltűnő figurák eredetije
szintén megtalálható az angol
történelemben, de ugyanúgy nem a
valóságnak
megfelelően viselkednek a darabban, hanem úgy, ahogy
Shakespeare-nek kellettek
a darab rendszere, saját mondanivalója
szempontjából.
Remek ötlet volt
Shakespeare-től, hogy saját döntése alapján,
torz emberi tulajdonságokkal
felvértezett III. Richárdnak torz külsőt is adott.
Ezzel egyrészt magyarázta az
eltorzult lélek eredetét és számunkra
egységessé tette a figurát, segített
megérteni a mondanivalót a rendelkezésre
álló rövid idő alatt. Nem eshettünk a
’szép ember nem lehet gonosz’ sztereotípia
hatása alá.
A III.
Richárd megkerülhetetlen darab. Minden
ábrázolással foglalkozó
művész, rendező, színész
összetalálkozik vele, sőt talán vágyik is
rá, hogy
eljátszhassa, megrendezhesse a tragédiát és
gondoskodhasson arról, hogy az ő
felfogását is megismerjék a nézők.
Most a Radnóti
Színház
keretei között Alföldi Róbert
felfogásával ismerkedhettünk meg,
összehangoltan a rendezőjével, Andrej Serbannal.
Alföldi nem akarta
beilleszteni az ő Richárdját a társadalomba,
kívülről nézte, hogy mi történik,
és amikor már király volt, egy ideig akkor is
képes volt a maga által okozott
eseményeket is hidegen nézni. Ezt a felfogást
azzal fejezte ki Alföldi, hogy
többször leült a színpad elejére,
egyedül (rendezés!) és „magában”
beszélve
logikussá tette a következő lépését.
Ilyenkor a többi szereplő, az uralkodóház
tagjai, főnemesek, bérgyilkosok, nők, számára
eszközt jelentettek – úgy
emlegette őket. Ezzel a kívülállással lehet
megőrizni a hideg gonoszságot. Ha
beilleszkedne a többiek világába, akkor valahol,
valami megérintené, mondjuk a
szerelem, aminek a hatására már sokan nem
tudták volna teljesíteni saját, jónak
tartott terveiket. Az Alföldi féle Richárdnak van
saját terve, király akar
lenni, nem azért, hogy pozitív
elképzeléseit megvalósíthassa Anglia
javára,
hanem a mindenek feletti uralkodásért.
Ezt a tervet nem veszítheti el semmi áron.
„A cél szentesíti az eszközt”
mondás igazi, hajthatatlan, megtéveszthetetlen,
eltéríthetetlen képviselője
Richárd.
Hogyan változik
meg
egy társadalom, ha III. Richárd, vagy valamelyik
hasonmása uralkodik, az is
kiderült. Csak egy érték létezik ilyen
esetben, a zsarnok támogatása, de ez is
időleges mentességet biztosít, mert a zsarnok
kiszámíthatatlan nemcsak a
környezetének, hanem saját maga
számára is. Meg tudja-e valaki állítani,
hallgat-e az anyjára, a barátjára? A válasz
egyértelműen: nem. Már csak azért
sem, mert mikor figyelmeztetik, már ki is estek a
mentességi körből. Akkor mi
lesz a megoldás? Saját maga. Belehajszolja magát
egy lehetetlen helyzetbe, ami
őt magát is bedarálja. Háborúzik, amikor
nincsenek támogatói, mert meggyilkolta
őket, vagy a családjukat, és elmenekültek –
egyedül van. Egyedül nem lehet
háborút nyerni, hiszen olyan erővel kerül szembe,
ami felett már nem ő
uralkodik. Egy lovat sem ad neki senki, mert amit érte
ígér, egy ország, az már
nincs, ő már nem a gonosz uralkodó. Elveszítette
gonoszságát, mert fél,
gonoszsága nélkül pedig saját magának
is idegen.
A
kívülállás egyik
hatalmas előnye a nézők számára a humor
lehetősége. Alföldi ebben alkatilag is
jó. A fontos mondanivalót egy-egy humoros, ironikus
megjegyzéssel, egy kisfiús
mosollyal tudja oldani, vagy felhívni rá a figyelmet,
erősíteni. Ez ebben a szerepben
nagyon bejött neki. Mivel nincs benne a rendszerben, ezért
a kiszólásai, az
emberek viselkedésén való megdöbbenése
rengeteg humort tud közvetíteni. Ilyen
jelenet volt Anna kezének a megkérése is. Az
egész jelenet nem volt annyira
borzasztó, mint az utána következő
kiszólás humorának tragikussága.
(Értek már
el sikert ilyen hangulatban?) Ezzel a humoros kiszólással
tette még
borzasztóbbá, félelmetesebbé az előbbi
jelenetet.
Alföldi
átgondolt,
hatásosan kialakított III. Richárdja mellett
gondos színházi játékoknak
lehettünk még tanúi. Kováts
Adél a
sodródó anya, feleség (Richárd
testvérének, az előző királynak, IV. Edwardnak a
felesége, gyermekeinek az anyja), remek alakítást
nyújtott akkor (persze más
esetben is, de igazán ütős akkor volt), amikor
Richárd rá akarja venni, hogy
legyen az anyósa. A nevetése lenyűgöző volt. Ezzel a
nevetéssel gyilkolni
lehet, és az is volt a célja. Kinevette Richárdot,
és ezzel indult el Richárd a
bukás felé. Megcsúszott a talaj alatta, nem tudott
mi kezdeni a nevetéssel,
tehetetlen lett, először életében.
László Zsolt Anjou Margitja igazi
Kasszandra, megfelelően mitikus volt
ahhoz, hogy a végén mindenki őt emlegesse, amikor
bekövetkeznek a jóslatai. Az
Annát csábító jelenethez Alföldinek is
társra volt szüksége, és Sodró
Elizában meglelte. Sodró tudta
határozottságában hozni a határozatlan
Annát két remek mozdulatába zárva
(persze a többi is jó volt!), amikor feltartott ujjal
küldte el Richárdot, és
amikor ugyanazzal az ujjával feltartotta a gyűrűt, amit tőle
kapott. Alföldi
alakításához Sodrón kívül igazi
társ volt Pál
András Buckingham hercege. Csak azért nem
mondható, hogy ugyanolyan, mint
Richárd, mert ő rászedhető volt, és ezt a
hibáját okosan jelezte is a
mozdulataival, mimikájával. Még sokan és
jó alakításokat produkáltak, több
szerepet is előadva, mint például Schneider
Zoltán (aki az utolsó jelenetek egyikében
harsány nevetésre kényszerítette
a nézőket, mint London polgármestere).
Nagy Fruzsina, (a jelmeztervező
remekműve volt nemcsak László Zsolt, mint
Margit, hanem Pál András is, mint valaki, aki ugyanolyan
gonosz és outsider,
mint Richárd, de nem annyira okos. Mindkettő öltözete,
kinézete remek. Persze a
többiek öltöztetésében is sok
egyediség, kifejező erő volt.
A darab ki volt
díszítve zenével, fénnyel,
változó színekkel a háttérben,
és zajokkal. Úgy
vélik ma, hogy ebben az ingerekkel dúsított
világban kellenek ezek a plusz
hatások. Nagy a valószínűsége, hogy igazuk
van. Lehet, hogy ha csak nagyon
kifejezően és jól eljátszanák a darabot,
akkor nem lenne sikeres, mert néhányan
közben elaludnának. Azt mondják, kell, hogy mindig
legyen valami, ami ébren
tart és koncentrálni kényszerít, mert
magunktól erre már fáradtak vagyunk. Hogy
ebben az értelemben is minden megfelelően történjen,
arról gondoskodtak a
különböző szakemberek, a
világításért felelős Baumgartner
Sándor, a díszletekért Menczel
Róbert és a zenéért Dargai
Marcell.
Mint néző nagyon
örültem, hogy a Három nővér
rendezése
után újból találkozhattam Serban modern
munkájával, amellyel sikerült
elősegítenie számunkra, nézők
számára, hogy újból felfigyeljünk
Shakespeare
zsenialitására.
Bemutató: 2018.
február 18.
Budapest, 2018.
szeptember 27.
Tóth
Attiláné
♣
♣
♣