Dés
László – Geszti Péter – Grecsó
Krisztián zenés
játéka két részben Molnár
Ferenc regénye alapján
Régóta
szerettem volna
látni, de nagyon nehéz jegyet szerezni, amit meg is
értek. Mivel kötelező
olvasmány, mindenki ismeri a történetet.
Mégis végig fenn tudta tartani az
érdeklődésemet.
Rég láttam
olyan
színházi előadást, amely ennyire teljesen, minden
elemében – a mozgástól, a
jelmezen át a zenéig és a játékig
– szolgálja a nagy kerek egységet. A
színház
minden eszköztára ötletesen van kihasználva. Az
meg teljesen meghökkentő, hogy
a színpadon még egy vízzel teli medence is van,
így például Nemecsek nem csak
képletesen, hanem valóban csurom vizesen énekli az
előadás egyik legszebb
mondandóját. De minden dal nagyon eltalált, a
dallamok a fütyülésekkel,
csettintésekkel, ütésekkel szépen
belesimulnak, és emelnek az előadás
hangulatán. A szövegek a mai kornak és a könyv
nyelvezetének egyaránt
megfelelnek. Egyetlen problémám, hogy a
dalszövegeket nem mindig értettem.
A jelmezek (Benedek
Mari) jól eltaláltak, a könyv
olvasása közben ilyennek képzelhettük a
srácok ruháit. A díszlet (Khell
Csörsz) ötletesen variálható (a
színészek alakítják őket a szemünk
láttára), néhány mozdulattal
iskolapadokból
füvészkert és grund varázsolódik.
A mozgás (Rujsz Edit) és koreográfia (Horváth
Csaba) is elképesztő, felnőtt
emberek úgy ugrálnak és lépkednek
egymáson, mintha tényleg gyerekek lennének. A
tánc, amely a Pál utcaiaknál könnyedebb, a
Vörös ingeseknél feszesebb, igazán
látványos. A harc jelenetnél én valahogy
mozgalmasabbra számítottam, ehelyett
kicsit Lord of the Dance-hatás érzésem volt,
amikor tánc keretében csaptak
össze, bár az alapötlet jó.
Ennyi tehetséges
fiatal férfi színészt ritkán látni
egy darabban. Úgy játszanak ezek a Fiúk,
hogy valóban elhittem, hogy néhány gyereket
látok, akiknek a legfontosabb
dolgok az életükben, hogy a színes
üveggolyók ne kerüljenek „Einstand”-dal a
nagyobbak kezébe, ne száradjon ki a gitt, és hogy
megvédjék a Grundot, ahol
önfeledten játszanak barátaikkal.
Mégis
kiemelném Vecsei H. Miklóst, aki fess
férfiként
hitelesen alakítja a törékeny, kicsi fiút, a
csak belül nagy Nemecseket.
Valamint Wunderlich Józsefet, aki a
Pál utcaiak vezetője, Boka.
A megható
befejezés
után nincs sok idő a könnyek
letörlésére, mert már kezdődik is az
ünneplés
A színház
helyében én
nem hagytam volna ki azt a lehetőséget, hogy a
tapsrendnél elhangzó dallal,
szöveg felirattal közös éneklésre
hívják a nézőket, én – gondolom,
másokkal
együtt – örömmel éreztem volna magam ennek
a csapatnak a tagjaként még csak egy
dal erejéig is.
A hatalmas
ováció és
részleges álló taps közepette arra gondoltam,
hogy ebben a hidegnek mondott
világban megmelengette a szívem, hogy ennyi ember tartja
fontosnak és
értékesnek azt, amiről A Pál utcai
fiúk szól,
a barátság, becsület, tisztesség,
őszinteség értékeit. Az előadás csupa
nagybetűvel írta be magát a színházi
élményeim közé és a szívembe.
Rendező
munkatársa: D. Murcsi Zoltán, Patkós
Gergő
Rendező: Marton
László
Bemutató: 2016.
november 5.
Megtekintett
előadás: 2018. szeptember 1.
Budapest, 2018.
szeptember 6.
Megjelent a Kláris 19/1.
számában.
Szalay Hajnalka