Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A PÁL UTCAI FIÚK

Vígszínház

Dés László – Geszti Péter – Grecsó Krisztián zenés játéka két részben Molnár Ferenc regénye alapján

Régóta szerettem volna látni, de nagyon nehéz jegyet szerezni, amit meg is értek. Mivel kötelező olvasmány, mindenki ismeri a történetet. Mégis végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet.

Rég láttam olyan színházi előadást, amely ennyire teljesen, minden elemében – a mozgástól, a jelmezen át a zenéig és a játékig – szolgálja a nagy kerek egységet. A színház minden eszköztára ötletesen van kihasználva. Az meg teljesen meghökkentő, hogy a színpadon még egy vízzel teli medence is van, így például Nemecsek nem csak képletesen, hanem valóban csurom vizesen énekli az előadás egyik legszebb mondandóját. De minden dal nagyon eltalált, a dallamok a fütyülésekkel, csettintésekkel, ütésekkel szépen belesimulnak, és emelnek az előadás hangulatán. A szövegek a mai kornak és a könyv nyelvezetének egyaránt megfelelnek. Egyetlen problémám, hogy a dalszövegeket nem mindig értettem.

A jelmezek (Benedek Mari) jól eltaláltak, a könyv olvasása közben ilyennek képzelhettük a srácok ruháit. A díszlet (Khell Csörsz) ötletesen variálható (a színészek alakítják őket a szemünk láttára), néhány mozdulattal iskolapadokból füvészkert és grund varázsolódik.

A mozgás (Rujsz Edit) és koreográfia (Horváth Csaba) is elképesztő, felnőtt emberek úgy ugrálnak és lépkednek egymáson, mintha tényleg gyerekek lennének. A tánc, amely a Pál utcaiaknál könnyedebb, a Vörös ingeseknél feszesebb, igazán látványos. A harc jelenetnél én valahogy mozgalmasabbra számítottam, ehelyett kicsit Lord of the Dance-hatás érzésem volt, amikor tánc keretében csaptak össze, bár az alapötlet jó.

Ennyi tehetséges fiatal férfi színészt ritkán látni egy darabban. Úgy játszanak ezek a Fiúk, hogy valóban elhittem, hogy néhány gyereket látok, akiknek a legfontosabb dolgok az életükben, hogy a színes üveggolyók ne kerüljenek „Einstand”-dal a nagyobbak kezébe, ne száradjon ki a gitt, és hogy megvédjék a Grundot, ahol önfeledten játszanak barátaikkal.

Mégis kiemelném Vecsei H. Miklóst, aki fess férfiként hitelesen alakítja a törékeny, kicsi fiút, a csak belül nagy Nemecseket. Valamint Wunderlich Józsefet, aki a Pál utcaiak vezetője, Boka.

A megható befejezés után nincs sok idő a könnyek letörlésére, mert már kezdődik is az ünneplés

A színház helyében én nem hagytam volna ki azt a lehetőséget, hogy a tapsrendnél elhangzó dallal, szöveg felirattal közös éneklésre hívják a nézőket, én – gondolom, másokkal együtt – örömmel éreztem volna magam ennek a csapatnak a tagjaként még csak egy dal erejéig is.

A hatalmas ováció és részleges álló taps közepette arra gondoltam, hogy ebben a hidegnek mondott világban megmelengette a szívem, hogy ennyi ember tartja fontosnak és értékesnek azt, amiről A Pál utcai fiúk szól, a barátság, becsület, tisztesség, őszinteség értékeit. Az előadás csupa nagybetűvel írta be magát a színházi élményeim közé és a szívembe.

Rendező munkatársa: D. Murcsi Zoltán, Patkós Gergő

Rendező: Marton László

Bemutató: 2016. november 5.

Megtekintett előadás: 2018. szeptember 1.

Budapest, 2018. szeptember 6.

      

Szalay Hajnalka

  

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©