Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

NÓRA II.

Belvárosi Színház

Lucas Hnath „fiatal szerző friss darabját” Galgóczy Judit rendezésében, Zöldi Gergely fordításában láthatjuk. A téma önmagában is érdekes: hogyan látja a szerző és a rendező Ibsen egykori babaszobás Nórájának további 15 évét.  Végtére is a lehetséges megoldások száma gyakorlatilag végtelen.

Igyekeztem nagyon figyelni és megérteni a most színpadra vitt elgondolást. Eszerint Nóra (Kováts Adél), miután megírta a ma is ott élő egykori dadának, Anne Marie-nak (Bodnár Erika), hogy érkezik; valóban bekopog: piros kalapban, bőrkabátban, a kabát alatt is „úrinő” öltözetben. A társalgás nehezen indul, és előbb nem is túl sok mindent tudhatunk meg azon kívül, hogy Nóra álnéven sikeres könyvszerző lett, a házasság elleni nézeteit sokan osztják, sokan nem. Több feleség a könyv hatására rúgta fel házasságát, egyikük férje pedig kiderítette, hogy az álnéven író hölgy férjezett. Nóra pedig azt hitte, hogy férje már régen elvált tőle. Ez azért baj, mert a férj beleegyezése nélkül nem köthetett volna szerződéseket, nem vehetett volna fel pénzt sem. Ezért és csak ezért jött vissza, férjétől azt várná, hogy végre váljon el tőle, mert a férfinak az csak egy szavába kerül, a feleségnek azonban bizonyítania kellene férje „bűneit”, lejáratni, hírnevét rontani, amit Nóra nem akar.

Gyerekeire nem kíváncsi, hiányoztak neki, persze, de nem akarja elrontani az életüket.

Újszerű nézeteit a házasságról, a házasság elítéléséről a dadának fejti ki, aki nem olvas könyveket. Nóra lelkes, nagyon hisz a változásokban, 20–30 év múlva már biztosan másképpen lesz. Miért kellene két embernek egymáshoz láncolnia az életét, amikor saját maguk is változnak az évek alatt? Abban sem lát kivetnivalót, hogy elhagyta a gyerekeit, hiszen felnevelődtek a dadával meg az apjukkal. És lám, a dada is elhagyta saját gyerekét, hogy másokét, jelesül Nóráék gyerekeit nevelje, akkor miért ítéli el Nórát?

Valamennyire hálás a dadának, hogy felnevelte a gyerekeket és vigyázott a férjére, de nem túlzottan…

A férj, Torvald (Csankó Zoltán) azonban nem akar válni. Szenvedett vagy sem Nóra távozása miatt, erre nem tér ki, de nem akar elválni.

Ezen a helyzeten a lányuk, Emmy (László Lili) segíthetne, aki, ahogyan a dada jellemezte, talpraesett lány. Emmy eljön anyjához, és nemcsak talpraesett, de kiforrott nézetei vannak a házasságról is. Ő olvasta ezeket a könyveket, és nem ért egyet azzal, hogy a házasság börtön lenne, sőt, a könnyű elválások, a partner cserélődések szerinte feldúlják a nők életét, bizonytalanná teszi őket. Szemére hányja anyjának, hogy csak a válás miatt találkoznak, de ragyogó ötlete van: mivel már úgy is az egész város azt hiszi, hogy Nóra halott, hát kiállíttat – megfelelő összeköttetésével – egy halotti bizonyítványt Nóra részére. Nóra állítólagos halála miatt ugyanis még segélyeket is felvett apja, így csalást követett el; ha kiderül, hogy Nóra él, ez apjuk állásába kerülhet, és a botrány miatt sem mehet férjhez szerelméhez. Inkább okiratot hamisítana, Nóra pedig élheti az életét máshol. Nóra ebbe nem megy bele.

Ismét megjelenik Torvald vérző homlokkal: járt a jegyzőnél, a sebesülést nála szerezte, de megkapta az okiratot a válásról. Nóra tehát elvált asszony. Torvald most már a könyvet is elolvasta, amely az ő történetük, és csak azt látja meg benne, ami ellene szól, gúnyos mosolyt, megvető pillantást… Annyi év után vitatkoznak mindezen. De nem értenek szót most sem, ám Nóra már nem akar válni, nincs szüksége a válási papírra: inkább minden „tanát” megtagadja, akár börtönbe is megy az általa elkövetett okirat hamisításokért, de tovább küzd a házasság börtön-jellegű intézménye ellen… És újra elmegy.

A kevés díszletű színpadon (díszlet: Juhász Katalin) igyekszünk megérteni mindenki álláspontját. A dada félti állását ebben a házban, és nagyobb pénzért sem akarna Nórához menni, Nóra pénzén élni. Emmy gondolatmenete egyszerű: ő férjhez akar menni és házasságban élni, természetesen elítéli anyját, amiért régen elment. Torvald előbb nem akar elválni, aztán mégis elválik, nem érti Nóra viselkedését ma sem. Mi meg talán őt sem értjük igazán, mint ahogy Nórát is néha elég nehezen. Az bizonyos, hogy négyen négyféle életet tartanak megfelelőnek, és Nóra továbbra is a nők jobb társadalmi helyzetéért tesz meg mindent, az utóbbi években könyveiben, ezután meg, ma talán azt is mondhatnánk, „aktivistaként”.

A három színésznő játéka különbözően ugyan, de hiteles. Torvald szerepe nem egyértelmű, mintha tétova is lenne, a jegyzővel harcias lehetett, aminek mi csak nyomát látjuk, a homlokán vérző sebet, amit Nóra szakszerűen ellát. Emmy és Nóra találkozása mutatja talán a legtöbb érzelmet, Nóra anyai óvó mozdulataival már felnőtt lánya iránt.

A jelmezek kifejezőek, Emmy ruhája kellően fiatalos, Torvaldé hivatalnok-stílusban készült, elvégre bankelnök. Jelmez: Szakács Györgyi.

Nóra függetlensége nem „teljes”: férje után több szeretője is volt. Azt nem tudjuk meg, miért is nem maradt meg egyiküknél sem, de sejthetjük kifejtett nézetei alapján.

Érdekes megoldásokat vet fel a darab kétségtelenül, amit a rendezés megerősít.

A nagy sikert aratott előadás producere: Orlai Tibor.

Bemutató és egyben megtekintett előadás: 2018. augusztus 30.

Budapest, 2018. augusztus 31.

 

Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©