Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ÜVEGBÚRA

Örkény Stúdió

A 31 éves korában elhunyt amerikai költő és író, Sylvia Plath híres regényének színpadra átírását láthatjuk az Örkény Stúdióban. A regény 1971-ben jelent meg magyarul Tandori Dezső fordításában az Európa Kiadó Modern Könyvtár sorozatában. Sylvia Plath ezzel a művével búcsúzott az élettől, öngyilkosságának évében (1963) jelent meg regénye Victoria Lucas álnéven. A művet most Mikó Csaba alkalmazta színpadra, rendezte: Widder Kristóf, dramaturg: Gábor Sára (e.h.).

A teltházas nézőtér előtt egyszer csak kiviláglik a pici színpad, ahol egy kockás mintájú szobabelső látható rózsaszín lépcsőfokok, kapaszkodók, egy rózsaszín szék társaságában (díszlet, jelmez: Kálmán Eszter). Az állványnak látszó lépcsőfokok a színészek számára adnak mozgási lehetőséget, a pici színpad önmagában kevés lenne, az állványok hol székként, hol lépcsőként, autóként, de még ágyként is funkcionálnak. A főszereplő Esther Greenwood (Zsigmond Emőke) megjelenik rózsaszín tüll szoknyában, testhezálló fekete topban, egyfolytában beszél saját sikeres írói indulásáról, pályázatról, szerkesztőségről, tulajdonképpen egy megvalósult amerikai álomról. Esther szeretne majd egy szerkesztőségben dolgozni, híres író lenni, pasikat felszedni, jól boldogulni az életben. Csakhogy jönnek az akadályok, amiknek jó részét a főhősnő maga állítja fel magának, aztán nem tudja átugorni őket. A New York-i álomvilág nőkre rendszeresített amazon szállójával, fogadásaival, film- és szőrme bemutatóival csak egy ideig vonzó Esther számára, a túlevés és ivás, a tolakodó pasik csömört okoznak, kiégés, nihil követi a sikeresnek induló és tehetségesnek mondott író-szerkesztő palánta további sorsát.

Sylvia Plath viszonylag sok szereplőt mozgat regényében, a színpadra írás viszont mindezt három szereplővel oldja meg. A főhősnő marad egyetlen szerep (Zsigmond Emőke), az összes többi női szerepet (anya, pszichiáter, barátnők, lapszerkesztő) Kókai Tünde alakítja, ahogy az összes férfi szerepet (Buddy Willard, udvarlók, taxis, orvos, alkalmi pasik) Dóra Béla játssza. Az átmenet egyik szerepből a másikba észrevétlen, át sem kell öltözni, néha egy-egy ruhadarab le- vagy fölvételével oldják meg.

Tudjuk, hogy a kultuszművé avanzsált regény a szerzőnek önéletrajzi elemeiből épül fel, saját kudarcait próbálta regénybe írni, aztán műve erősen túlmutatott önmagán, annyira, hogy most, a megjelenés után ötvenöt évvel úgy érezzük, hogy a mai fiatal lányok, fiúk nihilista, minden értéket tagadó, öngyilkos életmódot folytató, jövőt, családot mellőző életvitele köszön vissza a most látott háromszereplős történetben. Mindezek mellett akkor sem tudjuk követni, Esther miért kerül be a pszichiátriára, miért próbál öngyilkos lenni, és miért nem képes felépülni, ahogy joggal várnánk. Van egy konkrét összefüggés az eseménysorban. Esther története a Rosenberg házaspár kivégzésének idején játszódik (1953), ő irtózattal beszél a villamosszékben való eleven megsülésről mint kivégzési módról. Mikor bekerül a pszichiátriára, a sokk-kezelés kerül szóba, ami rokon jelenség a villamosszék elektromosságával, és megijed ettől. Hiába nyugtatják meg, őt nem fogják sokkolni. Végül természetesen számos elektrosokk kezelést kap, vagyis éppen az általa leggyűlöltebb „gyógyulási módban” részesül. Másrészt letaglózó hatással van rá a búra alatti embriók megpillantása, akik koraszülöttség miatt kerültek oda, látványukat nehezen viseli. A jelenet a főhős életérzésével harmonizál, képzeletbeli búra választja el a többi embertől, mindattól, amire eredetileg vágyott. Szexuális kalandját a szüzesség elvesztése céljából a kíváncsiság vezérli, nem a társ iránti vágy. Semmiben sem talál örömet, céljait feladja, marad a puszta létezés számára, illetve annak kifejezése: vagyok, vagyok, vagyok …

Widder Kristóf rendezése pörgős, nincs szünet, és a jelenetek gyors egymásutánban követik egymást, másfél óra a játékidő. A regény zaklatottságát sikerült visszaadni a színpadi játékban, inkább beáldozták a cselekmény jó részét. Kimaradtak fontosnak tűnő jelenetek, ám összességében mégis jó, hogy a sok húzással megőrződött a mű eredetisége, érvényesült a mondanivalója. És ez igazán szomorú és elborzasztó: nem várhatunk semmit néhány év földi itt-tartózkodásunktól, életünk a semmi felé halad, és segítség sincs, mert magunknak kell megküzdeni minden problémánkkal. Van, aki bírja, van, aki hamar feladja. Esther megússza egy rövid időre a saját végzetét, de tudjuk, a könyv írója épp akkor adta fel, amikor megírta a regényt.

Zsigmond Emőke Esther szerepében valójában hálás feladatot kapott, neki van könnyebb dolga, parádésan birkózik meg vele, testre szabott szerepét jól oldja meg. Kókai Tünde vállalta a nehezebb feladatot, amit becsülettel visz végig, egy-két bakin kívül a figurák megtestesítését kiválóan csinálja, akár egy pillanat alatt is képes átváltani egyik karakterből a másikba. Dóra Béla helyzete sem könnyű, a férfi szerepek között kell rendet vágni, elkülöníteni őket egymástól, ez nem mindig sikerül, néha átfolyik egyik férfi figurája a másikba.

A fényért Kehi Richárd felel, zene: Bakk-Dávid László, zongorán közreműködik: Kákonyi Árpád, a rendezőasszisztens-gyakornok: Barok András (e.h.), a rendező munkatársa: Szabó Julcsi.

Az Örkény Stúdió telt házakkal megy, Sylvia Plath regénye sikerdarab a darabot látogató közönség minden rétege számára, nem csak a fiataloknak.

Bemutató előadás: 2018. május 26.

Megtekintett előadás: 2018. május 28.

Budapest, 2018. május 31.

                                                                                                                      Földesdy Gabriella


♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©