Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ÉN ÉS A KISÖCSÉM

Operett Színház

Az Eisemann Mihány – Szilágyi László: Én és a kisöcsém. Egy vidám társasutazás története, zenével c. darab
nem új, három éve mutatták be, ráadásul a történetet, a dalokat sokan ismerik, dúdolják. Sok éve láttam egy meghatározó előadást, amely olyan nagy élmény nyújtott, hogy tartottam tőle, most nem tud majd a nyomába lépni ez a fajta feldolgozás. Akkor kedvenc színészem – Nagy Sándor – és osztálya az egyetemi bemutatójukat vitték újra színre, nem sokkal az egyetem befejezése után. Az egész előadást áthatotta, hogy mennyire szerették újra játszani, mennyire szerettek megint együtt játszani. A „nagy öreg” a darabban akkor Koltai Róbert volt. Az örömjáték kapcsán könnyesre nevettem magam. Ki gondolta volna még akkor, hogy a pályája kezdetén álló, fiú ruhába bújó kisöcsi – Tompos Kátya – évek múlva Elizaként tündököl majd a My Fair Lady-ben, az Andersent alakító Zöld Csaba Jean Valjeant játszik, vagy a Dr. Sasként nyomozó Nagy Sándor Will Shakespeare-ként kápráztatja el a közönséget? Valóban, a nagyszabású díszletekkel (díszlettervező: Túri Erzsébet) és a pompás tánckarral (koreográfus: Lőcsei Jenő) felturbózott operettszínházi előadásnak nem sikerült megközelítenie az egykori „fapados” színház különleges hangulatát és játékát, de mégis akadt néhány mozzanat, amelyért a tegnapi este igazán figyelemre méltó volt.

A történetet a szórólap szerint is egy mondattal fel lehet idézni: „Kató, a gazdag tápszergyáros ábrándos, aluszékony lánya férfinak öltözve az itáliai Velencéig szalad, hogy megleckéztessen egy nagyképű, nőgyűlölő fickót.” Az apró részleteket és mellékszálak poénjait nem lövöm le. Annál is inkább, mert én úgy éreztem, hogy azok kaptak nagyobb hangsúlyt az előadásban, és szerintem inkább a fővonalból lett volna érdemes többet megmutatni. A szereplők közül kiemelem a Kelemen Katót alakító Vágó Zsuzsit, aki a nagy női főszerepek után láthatóan élvezte, hogy most egy teljesen más karaktert alakítva, fiúként is meg kell állnia a helyét. Örömmel játszott, és ezzel pluszt is nyújtott a közönségnek. Vadász Friciként „kínlódó” Szendy Szilvi (másik szereposztásban: Peller Anna, akit a már említett emlékezetes előadásban láthattam) is könnyedén nyújtotta át a bohókás figurát. Valaki szempontjából mégis premier volt a tegnapi előadás, a korábban Dr. Vast alakító Peller Károly Zolestyákként mutatkozott be és győzött meg minket, hogy egy darabon belül két karaktert is meg lehet jól formálni. Dolhai Attila Andersenje, Csonka András Dr. Sas figurája és Földes Tamás Kelemen Félixe is ugyan nem kiemelkedő, de korrekt játék volt.

A végére hagytam azt, amiért igazán különleges volt a tegnapi este. Ahogy Lőrinczy György főigazgató titulálta, „színháztörténeti” eseménynek lehettünk a részesei. Amikor egy zenés darab nem azzal kezdődik, hogy a karmester (Bolba Tamás) kikukkant a zenészárokból és meghajol, hanem úgy, hogy az igazgató mikrofonnal kezében megjelenik, akkor az ember rosszat sejt. Mint megtudtuk, valóban probléma adódott. Az idegenvezetőt alakító Kékkovács Mara betegsége miatt nem tudott énekelni tegnap este, „csak” annyit tudott vállalni, hogy színpadra áll. Váltója, Janza Kata ezzel egy időben a „szomszédban”, a Kálmán Imre Teátrumban a Dorian Gray előadásban játszott. És akkor jött a csavar. Mivel egyik színház közönségének sem akartak csalódást okozni, egy őrültnek tűnő vállalkozásba kezdtek. Megmutatták, hogy nem csak az megy ebben a társulatban, hogy egy darabon belül két karaktert is játszik valaki, hanem az is, hogy egy este párhuzamosan két teljesen eltérő szerepben, két előadásban is helyt áll. Így tegnap nem csak Pirike, hanem Gizike is vezette a velencei csoportot. Támogatták és kiegészítették egymást. És nem csak letudták a problémát, hanem plusz poénokkal és megoldásokkal és készültek. Belegondolni is szédítő, hogy milyen háttérmunka és egyeztetés húzódhatott meg a szórakoztatás mögött. Kötéltáncosi pontos, precíz lépésekre volt szükség, hogy Janza Kata az egyik percben még a lánya elvesztésének fájdalmába beleőrülő anyát alakította, a másik percben pedig már lökött idegenvezetőként támogatta a betegen is, hősiesen helytálló Kékkovács Marát. Lőrincy Attila igazán büszke lehetett színházára, amelynek a tapsrendnél szót is adott. Az is a profizmusra utal, hogy a szereposztást jelző táblán is feltüntették az aznap keresztelt társ-idegenvezetőt.

Így – vele és a kisöccsével, akik fütyülnek a nőkre – nem csak jó néhány ismerős dallamot – „pá kisaranyom, pá”, „egy kicsit angyal legyen, egy kicsit démon” – fütyülhetett a közönség hazafelé, hanem különleges, egyedi és megismételhetetlen élménnyel indulhatott útnak.

 Rendezőasszisztens: Magyar György

Rendező: Réthly Attila

Átdolgozta: Lőrinczy Attila

 

Bemutató: 2015. március 13

Megtekintett előadás: 2018. május 23.

Budapest, 2018. május 24.

                                                                                                                      Szalay Hajnalka


♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©