Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

DORIAN GRAY

Budapesti Operettszínház – Kálmán Imre Teátrum

Az előadás minden részletében magyar vállalkozás, és majd három évtizedet várt arra, hogy magyar színpadra kerüljön. A híres angol regény, Oscar Wilde Dorian Gray arcképe (1890) 1923-ban jelent meg magyarul Schöpflin Aladár fordításában, a történetet 1990-ben egy szerző trió írta át színpadra (Gunar Brauke, Ács János, Várkonyi Mátyás), a zenéjét Várkonyi Mátyás szerezte. Angliában és Németországban már játszották régebben is. Itthon, 28 éve már játszotta a Rockszínház vegyes kritikai fogadtatással, a mostani bemutatóra Várkonyi Mátyás átdolgozta a zenét, szöveget, és írt hozzá négy új dalt is.

Oscar Wilde regénye musical után kiált, csak eddig nem vettük észre. A musicales változat miatt némiképp alakítottak a történeten. Az epikus változat hosszan, folyamatában mutatja be a főhős önnön szépségének imádatát, a vágyat, hogy megőrizhesse saját fiatalságát, és inkább a festmény öregedjen helyette. A fausti elhatározás a musicalben mindezt egyik pillanatról a másikra hozza létre. Jelentős különbség még az is, hogy a musical angol királyi szereplőket is behoz a történetbe, valamint Wilde más művéből vett szereplőt (Lady Windermere), és olyan démoni figurákat, akik állandóan körülveszik a főhőst, ők Dorian rossz szellemei, a színpadi orgiában énekelnek és táncolnak, hatásuktól nem tud szabadulni a gyenge jellemű főhős.

Az adoniszi szépségű és tiszta lelkű fiatalember, Dorian Gray, akinek portréját festőbarátja, Basil Hallward festi meg. Dorian beleszeret saját szépségébe, mindig fiatal akar maradni, arra vágyik, inkább a festmény öregedjen. Újdonsült barátja, Lord Henry Wotton rossz hatására szinte könyörtelenné válik az emberi szenvedés iránt. Előbb csak menyasszonyát hagyja el és alázza meg, aki öngyilkos lesz a férfi hűtlensége miatt, később néhány barátja miatta megy tönkre. Szándékában áll megállni a lejtőn, de már nem tud, megöli festő barátját, így kerülve el a leleplezést. Miközben ő maga megőrzi fiatal hamvas bőrét, ártatlan arcvonásait, a róla készült portré mindenki szeme elől elrejtve egyre mélyebb barázdákat mutat, markáns, aszkétikus arcot, sötét, gonosz vonásokat. Dorian titokban nézi saját lelkének eltorzulását a portrén, környezete pedig nem érti, miért nem öregszik ő maga.

Réthly Attila rendezése a zenével, tánccal egybeszerkesztett látványos cselekmény maximális megjelenítésére törekszik. Túri Erzsébet díszlettervező kihasználja a pici színpad minden részét, sőt a nézőtér felé terjeszkedik. Számos jelenet az előtér fürdőkádja körül, vagy benne játszódik. A tér hátrafelé is nő, a hatalmas „festmény” [videó installáció] a színpad hátsó részében áttetsző függöny mögött helyezkedik el, a színpad közepe időnként forog, elején hatalmas süllyesztő működik a szereplők eltüntetése vagy épp előkerülése végett. Színészek használják a proszcénium páholyt, és a ki-bejárkálás főként a nézőtéri bejáratokat veszik igénybe. A látvány szerves részei a Velich Rita által tervezett gazdagon díszített selyem-bársony-taft anyagból készült jelmezek, a fekete szín dominál bennük. Lénárt Gábor játék- és táncmester erotikus táncokat koreografált a sokszor erotikus tónusú musical zenéhez. Időnként ez a pici színpadi erőteljes erotikus töltés túlterjeng a cselekményen, az önmagukat felkínáló hölgyek gyakori megjelenése szinte felesleges. Kevesebb erotika több lett volna (koreográfus: Bodor Johanna), a bordéllyal ötvözött ópium- és drogbarlang megjelenítése szomorú aktualitást is ad a százharminc évvel ezelőtt játszódó cselekménynek. Az akkori „fin de siecle” dekadens életérzése mára megnőtt, általánossá vált, fő társadalmi problémáink egyike lett.

Várkonyi Mátyás zenéje elbűvöli a teátrum nézőjét. Otthonosan érzi magát a kamara méretű színházterem intimitásában. A zene szárnyal, a főszereplők mindegyike önálló áriákkal rukkol elő, ezek rendkívül hatásosak, fülbemászó dallamok, óriási hangerő jellemzi őket, ehhez a szereplők mikroportot használnak.

Hermann Szabolcs karmester kamara zenekarát a bal emeleti páholyban működteti, az óriási hangerő majd szétfeszíti a teátrum falait. Zenei vezető: Kovács Adrián, karigazgató: Drucker Péter.

Kocsis Dénes alakítja az arisztokrata Dorian Gray fausti figuráját. A szerepre termett, hiszen érzékenyen szép vonásai jól illeszkednek a figura szépségéhez, emellett tehetséges, és sokat foglalkoztatott tagja az Operett Színháznak. Fiatal kora ellenére igen magabiztosan játszik, énekel. Homonnay Zsolt játssza Lord Henryt, az „előkelő barát” negatív karakterét jól hozza. Gubik Petra bájos Sibylként, Janza Kata megható anyaszerepben, Csengeri Attila kissé halovány Basil, a festő szerepében. Kalocsai Zsuzsa brit anyakirálynőként hatalmas hangterjedelemmel adja elő tetszetős áriáját, majdnem egész darabbeli szerepe ez az ária. További szereplők: Pesák Ádám (James, Sibyl bátyja), Dézsy Szabó Gábor (színigazgató), Papadimitriu Athina (Lotyótündér), Braga Nikita (Adrien), Vásári Mónika (Lady Windermere), Petridisz Hrisztosz (kormányos), Blénesi Zsolt (hajósinas). Mozgóképtervező: Varga Vince. Rendezőasszisztensek: Magyar György, Gergely Attila, közreműködik a Budapesti Operettszínház Zenekara.

A Kálmán Imre Teátrum Dorian Gray produkciója jelentős musical bemutató, intellektuális és remek zenei élmény a kisszámú közönségnek. A színház kamara méretű, de az igényes előadás nagyszínházi színvonalú. Oscar Wilde regénye nem szó szerinti átírásban kerül a nézők elé, hiszen a regényt jól ismerők hiányolhatják a katartikus befejezés szellemes voltát, amely egyetlen rövid bekezdésben állítja talpra a paradoxonokon alapuló művet: „Mikor a szobába beléptek, a falon függve találták gazdájuknak egy arcképét, ahogy legutóbb látták őt, gyönyörű fiatalságának és szépségének virágában. A padlón egy halott feküdt estélyi ruhában, késsel a szívében. Petyhüdt volt, ráncos és undorító arcú. Csak mikor megvizsgálták a gyűrűit, ismerték fel, hogy kicsoda.” Utóbbi visszaváltozás hiányzik az előadásból, a halott Dorian arca nem veszi át a gonosz vonásokat. (Schöpflin Aladár fordítása.)

Bemutató előadás: 2018. január 9.

Megtekintett előadás: 2018. március 28.

Budapest, 2018. április 3.


Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©