Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A HATTYÚ

Örkény István Színház

Méltóságteljes, fehér hattyú úszik a vízen… szinte látjuk magunk előtt. Molnár Ferenc komédiájának nyilvánvalóan köze kell, hogy legyen egy ilyen fenséges hattyúhoz, ismerve a szerző darabjait.

A függöny feltárultával ez azonban kevéssé jut eszünkbe.

Lepusztult falak, alig-bútor, az is kissé összevissza: egy furcsa színű, talán kékes kanapé, egy sötétbarna falépcső, ami nem támaszkodik semmihez, esetleg néha a falhoz, a földre leterített két állatbőr… meg a földön heverő nagy kristálycsillár, féloldalra dőlve. (Díszlet, jelmez: Izsák Lili.) Egy fiatal férfi (Ági Miklós tanár – Nagy Zsolt) sétálgatva felolvas egy könyvből Napóleonról (részlet Fekete Sándor: Így élt Napóleon c. könyvéből) öltönyben, kék ingben, saját anyagból készült masnira kötött nyakkendővel, fodor nélkül… az állatbőrökön félig ülő két „fiúcskának” (Arzén – Jéger Zsombor, György – Novkov Máté, Beatrix hercegné – Csákányi Eszter – fiai), akik hideg színekből készült, rövidnadrágos öltönyben vannak. Disszonáns tehát az első perctől fogva.

És ez nem is sokat változik. Olykor még ironikusabb is, egyes jelenetek, főként Jácint atyáé azonban őszinték. Jól kiszámítva.

A három felvonás Molnár Ferenc is, meg kicsit nem is…

A történet, mint mindig, látszólag igen egyszerű: a „huszonéves” – de az sem sokáig – szép és okos, visszafogott Alexandrát (Beatrix hercegné lánya – Tenki Réka) a hatalomba való visszakerüléshez hozzá kellene adni Albert herceghez, a trónörököshöz, aki éppen náluk vendégeskedik, alighanem nősülési célból (Ficza István). Ámde mivel Albert feltűnően nem érdeklődik a lány iránt, fel kell kelteni figyelmét egy másik férfit használva eszközül, ez pedig a tanár. Csak így, „tanár”. Pedig van neve is, Ági Miklós. Albert valóban mintha féltékeny lenne, így minden a legnagyobb rendben lenne az estélyen, ha – de mindig van egy ha, olykor több is. Tehát, ha a tanár nem lenne szerelmes Alexandrába, és ha a lány nem fogna tüzet – tényleg, igazán? – a csillagos éjjelen a tanár iránt, és ha Jácint atya (Beatrix bátyja – Mácsai Pál) azonnal nem tartana attól, hogy a szerelmes fiatalember – aki mellesleg 38 éves! – nem lesz engedelmes eszköz a játszmában…

A két fiatal között (nem is annyira fiatalok már, mint tudjuk) izzik a levegő, de csak egy csókig jutnak el. Igen, de milyen csókig? Hiszen ez annyiféle lehet! – és főként annyiféleképpen lehet megmagyarázni!

Meg is magyarázzák, olyannyira, hogy a botrány ellenére nem lesz akadálya Albert és Alexandra egybekelésének. Hiszen nem is volt semmiféle botrány, sőt! A szerelem Alexandra részéről pedig majd megjön a házasság után! – ha megjön. A tanár így is, úgy is elmegy, Alexandra is megérti valamelyest, mennyire megalázó is lehet egy leereszkedő csók.

„Mesterkomédia” – nos igen, komikus, hogy a szegény tanárt aztán „mindenki” meg akarja csókolni – a lány után Jácint – igaz, nem látja senki, a többiek látványosan háttal állnak már a tanárnak –, aztán jóval később még Albert is megcsókolja ezt a szegény, mélyen érző, nagyon magyar, néhány pillanatra fellázadt Ági Miklóst. A kissé nőies Albert feltűnően érdeklődik a tanár iránt, de kiderül, általában a tanárok iránt, a pedagógia iránt, mint ahogy Jácint atya is. A tanár új nevelési elmélete az elméleti tudás egyesítése a sporttal, itt speciel a vívás vívóteremmel áll a középpontban, stadionokról nem hallunk. A nevelésről minden esetre többször is eszmét cserélnek. Meg a hirtelen meggazdagodás árnyoldalairól, börtönről – de csak náluk. Ez is a kiszólások egyike, a közönség persze azonnal veszi.

Mennyire hattyú ez az Alexandra? – mazsorettként viselkedik a legtöbbször, de nem egészen közömbös Miklós iránt – nem tudni, igazából mennyire és miért –, de Albert iránt sem… A (hideg) színes nadrágkosztümben, sőt még a vöröses estélyiben is nehéz elképzelni azonban méltóságteljes hattyúként. Albert okos, tapasztalt anyja (Mária Dominika hercegnő – Für Anikó) végül pontosan megmagyarázza neki: csak a vízen lehet méltóságteljes, a partra érve már nem. Maradjon hát megközelíthetetlen, távol a parttól. Mint ahogy az egész nemesi család is, holmi (kis) tanár ebbe a térbe nem fér bele. A tudás, a csillagászat – mindez nem számít.

Külön figyelmet érdemel Napóleon eltérő megítélése: a tanár objektív szeretne lenni, de inkább felnéz rá, a család gyűlöli, Albert anyját pedig megnyugtatja, hogy Bécsben olvasható egy olyan könyv, amely tagadja Napóleonnak még a létezését is.

Többször hangzik el német szó, sőt ének. Albert is – igencsak érzelmekkel telten – németül énekel, miután úgy vélhető, hogy Alexandra valóban szerelmes a tanárba. És németül hangzik el az előadást lezáró ének, a család kivetített életképe, ahogyan újra elkülönül a „nép”-től.

Ma már végképp elképzelhetetlen, hogy bárki visszakerüljön a trónra, de a darab megírásakor sem volt semmi realitása. Már akkor is inkább körítés volt… például a férfi-nő közeledés, a szexualitás finom kifejezései jelzéséhez.. Különösen természetesen Alexandra esetében, akit Miklós szintén tanított vívni, és aki most is megjelenik a lánynál a felsőruha nélküli vívóöltözékében – megjelenése aszexuálisnak nehezen lenne mondható.

Fontos szereplő a nővérét mindenben kiszolgáló, támogató Symphorosa, Beatrix hercegné húga, ahogyan teljes figyelemmel, lelkesen és odaadóan nézi a képernyőn, hogyan alszik Albert herceg (Takács Nóra Diána).

Albert kísérete mindig pontosan jelenik meg (Dóra Béla), és ugyancsak fontos Caesar udvarmester személye is (Máthé Zsolt).

Szcenika: Sokorai Attila. Dramaturg: Szabó-Székely Ármin. A kifejező zene Matkó Tamás munkája. Olykor eltűnődhetünk, mit keres itt például a pop-zene, de elfogadjuk a tánccal együtt.

Rendezte: Polgár Csaba.

Bemutató (egyben megtekintett előadás) 2018. március 24.

Budapest, 2018. március 25.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©