Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A HATTYÚ

Örkény István Színház

Vígszínházi darab, mondhatnánk legyintve. Hiszen bemutatója a Vígszínházban volt 1920 december 18-án. A téma már akkor idézőjeles. Királyságok, Habsburgok eltűntek, maradt imitt-amott mini hercegség, vagy alkotmányos királyság, de messze tőlünk. A Vígszínház mégis óriási sikert kanyarít belőle. 1921. április 15-ig szünet nélkül műsoron van (ez kb. 120 előadás), jelentős szereposztással: Beatrix szerepére átkérték Rákosi Szidit a Nemzetiből, Alexandrát a 40 éves Varsányi Irén, Ágit Csortos Gyula játszotta, Albertet Tanay Frigyes. Meglepő, de a külföldi fogadtatás is parádés. New Yorkban is sikere volt, a franciák e darab után adták meg Molnárnak a becsületrendet. Mikor Páger hazatért Dél-Amerikából, közel 60 évesen játszotta el Albert szerepét a Néphadsereg Színházból visszakeresztelt Vígben. Az 1970-es évek elején Márkus László parádézott Albertként Tolnay Klári (Beatrix) és Lázár Mária (Mária Dominika) mellett.

Nyilvánvaló volt, hogy A hattyú Örkény Színház beli megjelenése újabb idézőjelet tesz a már meglévőhöz. Polgár Csaba rendezése valóban nem elégedett meg a Molnár-féle fricskákkal, a poéndramaturgia itt különösen virágzó elemeivel. Kitalálta (ő vagy más közreműködő) pl. azt a vacsorát, ahol nincsen semmi ennivaló, kizárólag egy vermutos poharat kap mindenki zavaros folyadékkal. Megjegyzem, a molnári szövegben ez a vacsora-jelenet áll a darab súlypontjában, itt mutatkozik meg Albert rejtett szellemessége, kiderül, hogy egyáltalán nem hülye, csak időnként azt játssza. Amit akar, azt nagyon is észreveszi. Izsák Lili díszletének három feltűnő pontja van: a fal körben penészes látszatot kelt, a díszes csillár a földön hever, nem a termet díszíti, apró jelzések arra, hogy az uralkodó család talán a végnapjait éli (esetleg a végnapján túliakat), a büszke Beatrix nem széken ül, hanem egy leterített bőrön. Albert anyja ugyan széken ül, ám lábait felhúzza maga alá. És sok az ének, a szereplők időnként dalra fakadnak, ismert angol slágereket énekelnek, egyszer eltorzított hangon beszélnek, mintha Muppet-shaw figurák lennének.

Az új rendezés felerősített bizonyos tartalmakat, amelyek ezáltal plusz hangsúlyt kaptak. A „fenséges” személyek irtóznak a pór néptől, nem keverednek velük, de még bőrük érintésének gondolatára is kiveri a verejték őket. Nos, ez az immanens irtózat az Örkény színpadán már-már rasszista méreteket ölt. Más faj, de mindenképp más kaszt az, aki nem arisztokrata. Az osztálykülönbséget eltúlozzák, hogy még gúnyosabb felhangot kapjon az, hogy a tanár is ember. A fenségek nem tekintik őt embernek, pusztán eszköz a kezükben. A mór megtette, a mór mehet. Másik tendencia a trónörökös nemi identitásának kérdése. A figura lányos külseje, vállig érő haja, nőies mozdulatai, tarka ruhája azt valószínűsíti, hogy inkább a fiúkat szereti, és ezért nem udvarol Alexandrának. Tulajdonképpen a csalinak felléptetett Ági Miklós tetszik neki, vele szívesen összehaverkodna, de a családi szigor nem enged meg ilyesmit, marad a dinasztikus házasság. Inasok, lakájok, főispán, gróf Lützen kimaradnak a szereposztásból, viszont megmarad az udvarmester és Wunderlich ezredes szerepe, utóbbi kitömött pávát tart egyik kezében a teljes játékidő alatt „epitheton ornansként” [állandó kísérő jelző].

„Az igazi rangnál fontosabb az emberi tartalom” – idézi A hattyú mostani plakátja Molnár Gál valamikori kritikáját a darabról. Mi is ez az emberi tartalom? Ági Miklós, a paraszt ősökkel rendelkező nevelőtanár áll az erkölcsből állított képzeletbeli piramis csúcsán. Nemcsak okos, jóképű, lelkes, becsületes, de kellő önérzettel is rendelkezik, minden arisztokrata felett áll. Nem csoda, hogy Beatrix fiai lelkesednek érte, és Alexandra – akarata ellenére – is belészeret. Korrektsége maximális. Az arisztokrata brancsból csak Jácint atya állja meg emberségben a mércét. Már azért is szimpatikus, mert lemondott hercegi címéről, s szerzetesnek állt. Mindenki szereti, ő pedig világosan lát, hatalommániás nővérét, Beatrixot is helyén kezeli. Albert trónörökös nem rossz ember, csak áldozat, előkelő családja áldozata. Ahogy Alexandra is áldozat, elkényeztetett hercegkisasszonyból szívesen lenne tanár feleség, de nem lehet. Az emberségi próbát legkevésbé a két asszony, Beatrix és Mária Dominika állja ki, önteltek, önzőek és rasszisták.

A cselekményt mindebből már ki lehet találni. Egy nem létező hercegi család él valahol, leányuk, Alexandra némi bonyodalmak után férjhez megy a féltékennyé tett Albert trónörököshöz, és majd királyné lesz. Így ér véget a Molnár Ferenc-i „fenséges kacsa” története, aki csak a vízen úszva szép, földet érve bizony nevetséges jelenség.

Csákányi Eszter Beatrixként kiállhatatlan és ellenszenves, rosszullétei mesterkéltek, öltözéke slampos, ezt eddig az új koncepciós szerep követeli tőle, ezen túl azonban sokat bakizik. Takács Nóra Diána tökéletesen oldja meg Symphorosát, a vénkisasszony húgot, aki szüntelen aggódik, monitoron figyeli a trónörökös alvását, minden mozdulatára felujjong. Mácsai Pál fiatalosan szökdel Jácint atyaként, szimpatikus modern pap. Tenki Réka dinamikus mozgása figyelmet kelt, úgy mozog, mint egy mazsorett táncosnő, a vágyott királynői státus azonban messze van tőle. Nagy Zsolt a tanár kulcsszerepében kissé korosabb lett, huszonhat évesből harminckilencre öregedett. A maximumot adja, ám ő is gyakran bakizik. Ficza István Albertként valami egészen újat hozott, tarka pizsama, hosszú haj, kellő érzékenység, és viszonylag fiatal a szerephez. Für Anikó a legfiatalosabb trónörökös anya, aki a „szegény uram, Viktor” mondatnál plusz tapsokat zsebelhet be. Jéger Zsombor és Novkov Máté bukdácsol a „fenséges” kamasz fiúk szerepében, Dóra Béla tartja a kitömött pávát, és Máthé Zsolt játssza a szórakozott udvarmestert.

Szcenika: Sokorai Attila, Dramaturg: Szabó-Székely Ármin, zene: Matkó Tamás, média design: Juhász András, fény: Kehi Richárd, a rendező munkatársa: Tóth Péter.

Bemutató és megtekintett előadás: 2018. március 24.

Budapest, 2018. március 28.


Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©